GK BH 1985/323
GK BH 1985/323
1985.08.01.
Vasúti küldeményeknek konténerben történő közúti házhoz fuvarozása esetében az átvevő a saját telepén jogosult kérni a kiszolgáltatás előtti kármegállapítást, és ha azt a fuvarozó nem teljesíti, úgy megtagadhatja a küldemény átvételét [3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 54. cikk, 1. § b) és d) pont, 3. §, 62. cikk 3. § (2) bek., 4. és 6. §; 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 1. sz. melléklet].
A felperes a keresetében előadta, hogy az I. r. alperes a teherfuvarlevéllel vasúti konténerben komplettírozott fürdőszoba-berendezést adott fel részére N. rendeltetési állomásra. A küldemény a MÁV kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyve szerint hibásan érkezett meg. A felperes az I. r. alperes számláját időközben kiegyenlítette, az áru sérülése miatt azonban 21 650 Ft kára keletkezett, amelynek megfizetésére eredménytelenül hívta fel az I. r. alperest a peren kívüli eljárásban. Keresetében ezért a fenti összeg és annak kamatai megfizetésére kérte kötelezni.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes által becsatolt jegyzőkönyvek nem alkalmasak a kiszolgáltatáskori állapot bizonyítására. Hivatkozott arra is, hogy a felperes részére nemcsak I. osztályú kádakat adott fel, így a kereset összegszerűen sem megalapozott. Annak igazolására, hogy ép és sértetlen árut adott fel, berakási tanácsi jegyzőkönyvet csatolt.
Az I. r. alperes védekezését követően a felperes keresetet terjesztett elő a II. r. alperes vasúti fuvarozó ellen, melyben nevezett vagylagos marasztalását kérte, kártérítés címén. Előadta, hogy a küldemény megérkezésekor kárt állított és darabszámlálást kért, kérelmének azonban az állomásfőnök nem tett eleget, holott a VÁSZ 62. cikkének 3. §-a alapján köteles lett volna kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyvet felvenni. Ennek elmulasztása miatt áll fenn a kártérítési felelőssége.
Az elsőfokú bíróság a II. r. alperes ellen indított pert egyesítette a szállítóval szembeni perrel.
A II. r. alperes szintén a kereset elutasítását kérte a VÁSZ 54. cikke 1. §-ának b) és d) pontjai, a 3. §-a és a 62. cikk 6. §-ában foglaltakra figyelemmel, mert álláspontja szerint nem bizonyított, hogy a kár a fuvarozásra felvételtől a kiszolgáltatásig eltelt időben keletkezett. Előadta, hogy a MÁV-nak a VOLÁN-nal kötött együttműködési szerződése alapján a VOLÁN az általa fuvarozott áruban keletkezett károkért felelősséggel tartozik.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes a küldemény megérkezésekor a II. r. alperesnél darabszámlálást kért, és az áru sérülését állította. A II. r. alperes azonban a kiszolgáltatási kárjegyzőkönyv felvételét megtagadta. Ezt követően a helyi VOLÁN Vállalat a II. r. alperes megbízása alapján a konténert a felperes telephelyére szállította, ahol azt kifogás nélkül átvették. A küldemény felbontásakor tanácsi jegyzőkönyvet készítettek, amelyen rögzítették, hogy a konténerben 20 db fürdőkád volt, ebből 9 db-on kisebb-nagyobb zománcsérülés található. A kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyv ugyanezt a megállapítást tartalmazza azzal a kiegészítéssel, hogy a vasúti konténert sértetlen zárakkal és külsérelmi nyomok nélkül szolgáltatták ki, a kiszolgáltatáskor kármegállapítás nem történt.
A bíróság álláspontja szerint a felperes azzal, hogy a küldeményt utóbb a fuvarozó megbízottjától kifogás nélkül átvette ahelyett, hogy kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv felvételéhez ragaszkodott volna, elzárta az I. r. alperest attól, hogy a fuvarozóval szemben eredményesen felléphessen.
A becsatolt tanácsi jegyzőkönyv és a kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyv alapján ugyanis nem állapítható meg a küldemény kiszolgáltatáskori állapota, tehát nem bizonyított a hibás teljesítés ténye és az sem, hogy a kár a fuvarozás során keletkezett. Erre tekintettel a kereset mindkét alperessel szemben alaptalan.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
A közlekedési miniszter 102 119/1978. sz. alatt a Magyar Vasúti Árudíjszabás IV. részeként díjszabási határozmány formájában közzétette a szállítótartályokban (konténerekben) való fuvarozás feltételeit. Ennek kiegészített 37. pontja szerint a konténernek és a konténerben fuvarozott áruk sérülésének és elveszésének megállapítására az MVÁ I. része 62. cikkének rendelkezései érvényesek. Ebből következően a közúti házhoz fuvarozással kiszolgáltatott küldemények esetében – ha a rakott konténer sérülten érkezik, vagy ha a fuvaroztató vagy annak megbízottja kárt állít – a kármegállapítást a rendeltetési állomáson, a kiszolgáltatás alkalmával a vasútnak meg kell tennie. Ha a jogosult a konténer vagy az áru sérülést telephelyén észleli, a jegyzőkönyv felvételét a küldemény átvételét követően azonnal, de legkésőbb az átvételt követő 3 napon belül írásban kell kérnie. Ebben az esetben a jegyzőkönyv felvételére kijelölt dolgozó az árusérülésről felvett kiszolgáltatás utáni jegyzőkönyvtől függetlenül a konténer sérülését igazoló kiszolgáltatás utáni jegyzőkönyvet is köteles felvenni.
A perbeli küldemény kiszolgáltatására 1982. január 19-én 7 órakor került sor a kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyv I. pontjából kitűnően, bár a küldemény 1982. január 16-án érkezett meg a vasútállomásra, és a felperes még ezen a napon kérte a darabszámlálás elvégzését, a kérelmen sérülést is állítva.
A konténert végül is január 19-én a vasút megbízásából a VOLÁN-vállalat szállította ki a felperes telepére, ahol azt tanácsi megbízott előtt felbontották, és megállapították, hogy 9 db kád kisebb-nagyobb mértékben megsérült.
A VÁSZ 62. cikke 3. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a küldemény kiszolgáltatása előtt a vasút annak sérülését vagy részleges elveszését fedezi fel vagy gyanítja, vagy ha ilyen kár fennállását a jogosult állítja, köteles a küldemény állapotát, szükség esetében súlyát és ha lehetséges, a kár keletkezésének időpontját és okát jegyzőkönyvben megállapítani.
A VÁSZ 62. cikkének 4. §-a szerint, ha a vasút az átvevő kívánsága ellenére nem készít jegyzőkönyvet... az átvevő a küldemény átvételét akkor is megtagadhatja, ha a fuvarlevelet már kiváltotta.
A fent idézettek szerint tehát a felperesnek módjában állt volna kiszolgáltatás előtti kármegállapítást kérni saját telepén. Ennek megtagadása esetén pedig a küldemény átvételétől elzárkózhatott volna. A felperes azonban nem így járt el, hanem a konténert a későbbiek során mégis átvette, és kiszolgáltatás utáni, valamint tanácsi jegyzőkönyvet szerzett be. A perbeli esetben a tanácsi jegyzőkönyv nem tartalmazza azokat az adatokat, amelyek pótolnák a kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyvben foglaltakat, így valóban nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az I. r. alperes hibásan teljesített, illetve, hogy a kár a fuvarozás során keletkezett.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek értelmében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolás részbeni kiegészítésével helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 246/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás