GK BH 1985/324
GK BH 1985/324
1985.08.01.
A szállítmányozó fuvarozó módjára felel ugyan a küldeményben bekövetkezett károsodásért, de az ellene támasztott kártérítési követelésre nem vonatkoznak a fuvarozó elleni igényérvényesítés különös szabályai [Ptk. 339. § (1) bek., 520. § (1) bek.; 2/1981. (I. 31.) MT sz. r. 1. § (1) bek., 4. §, 14. § (1) bek., 15. § a) és c) pont].
A felperes kerestében 53 101 Ft kártérítés és kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni azzal, hogy az a fuvarozásra felvett vasszerkezeteket 8 db oszlop hiányával adta át a címzettnek, és ezzel a fenti összegű kárt okozta. A hiányzó oszlopokat újból le kellett gyártania.
Az alperes azzal védekezett, hogy a felperes nem tartotta be a 2/1981. (I. 31.) MT sz. rendelet 14. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, nem kérte a kiszolgáltatáskor jegyzőkönyv feltételét, és ez már elévülés miatt nem is pótolható. Hivatkozott még arra is, hogy a fuvarokmányok szerint a küldemény kiszolgáltatása hiánytalanul és kifogás nélkül megtörtént, amit az átvevő aláírásával és bélyegzőjével is igazolt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a Ptk. 504. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint a 2/1981. (I. 31.) MT sz. rendelet 14. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. Megállapította, hogy a felperes a hiányról kárjegyzőkönyvet egyáltalában nem szerzett be, az igényérvényesítésre előírt határidőket elmulasztotta, ezért igényét most már nem érvényesítheti eredményesen az alperessel szemben.
Megjegyezte az elsőfokú bíróság, hogy a rendelkezésre álló adatokból nem lehetett a hiányos kiszolgáltatást megállapítani, mert a csatolt fuvarokmány szerint a küldeményt a címzett kifogás nélkül átvette.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Álláspontja szerint a perbeli jogvitára nem a fuvarozásra vonatkozó speciális szabályokat kellett volna alkalmazni, mint ahogy azt az elsőfokú bíróság tette, hanem az alperes jogellenes, károkozó magatartását a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kellett volna értékelni.
A fellebbezés nem alapos.
A 2/1981. (I. 31.) MT sz. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a rendelet hatálya a közúti gépjárművel végzett fuvarozásokra kiterjed.
A 4. § értelmében a gépjárművel végzett fuvarozásnál a szerződő felek jogaira és kötelezettségeire a Polgári Törvénykönyv fuvarozásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni az 5–15. §-okban foglalt kiegészítésekkel.
A 15. § a) pontja szerint, ha a fuvarozó a fuvarozás mellett elvállalja azt is, hogy az árut a fuvaroztató nevében – a fuvaroztató és harmadik személy közötti szerződés alapján – harmadik személynek átadja, úgy – a c) pontban foglaltak értelmében – a szerződésre a Ptk. szállítmányozására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
A perbeli esetben az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a felperes által neki átadott küldeményt harmadik személyhez továbbítja, és azt ott a felperes nevében átadja. Ennek alapján a felek a szerződésre elsődlegesen a Ptk. „Szállítmányozási” című XLIII. fejezete az irányadó.
A Ptk. 520. §-ának (1) bekezdése szerint a szállítmányozó szállítmányozási tevékenysége körében a küldeményben bekövetkezett kárért fuvarozó módjára, más károkért az általános szabályok szerint felel.
A küldeményben bekövetkezett kárért fuvarozó módjára való felelősség azt jelenti, hogy az alperes helytállási kötelezettsége a fuvarozóhoz hasonló, korlátozott kártérítési kötelezettsége szoros értelemben csak az elvesztett vagy megsérült áru értékére vonatkozik. A szállítmányozási szabályok azonban nem tartalmaznak olyan speciális rendelkezéseket az igény érvényesítésének módjával kapcsolatosan, mint amilyenek a fuvarozási szerződésekre vonatkoznak. Következésképpen a fentiekben említett rendelet 14. §-ában foglaltakat sem lehet a felek jogviszonyában figyelembe venni.
A fellebbezés azonban ennek ellenére alaptalan.
Az irányadó tényállás szerint ugyanis az alperes bizonyos mennyiségű küldeményt átvett a felperestől, és az átvétel tényét a gépkocsivezető aláírásával igazolta. A címzett minden kifogás nélkül szintén átvette a küldeményt az alperestől, jegyzőkönyv felvételére vagy más egyéb hiányra utaló véleménynyilvánításra nem került sor. A címzett a kifogás nélküli átvétel tényét a fuvarlevéllel aláírásával és lebélyegzésével ismerte el. Ilyen körülmények mellett a címzettnek, illetve az adott perben a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az alperes nem tett eleget szállítmányozói kötelezettségének, vagyis kevesebb árut szolgáltatott ki, mint amennyit átvett. Mivel azonban erre nézve a felperes semmilyen bizonyítékot sem tudott előterjeszteni, keresetét el kellett utasítani. [Pp. 164. § (1) bek.].
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 193/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás