GK BH 1985/33
GK BH 1985/33
1985.01.01.
Az eredeti kocsizár hiánya dézsmálásra utaló körülmény, ezért az ilyen esetben a vasút általában felelőséggel tartozik a feladó által bevallott mennyiséghez képest a küldeményben mutatkozó és a kiszolgáltatáskor megállapított hiányért [Ptk. 501. §].
Külföldön vasúti kocsiban darabszám megállapítása nélkül különböző gyűjtőárut adtak fel vasúti fuvarozásra CIM fuvarlevéllel. A berakást a feladó végezte, az általa kért darabszámlálást a vasút üzemi okokra hivatkozva megtagadta. A Budapest–Kikötő rendeltetési állomásra a küldemény nem az eredeti feladói kocsizárakkal, hanem más külföldi és magyar vámzárakkal érkezett be. A felperes által kért darabszámlálás alkalmával a felek megállapították, hogy az egyik külkereskedelmi vállalat részére érkezett 88 db kartonból 3 db nyitott volt. Ezek a kocsi közepén fémvázak közé voltak szorulva.
A szállítmányozó felperes keresetében 1350 osztrák schilling és ennek kamata megfizetésére kérte kötelezni a fuvarozó alperest. Arra hivatkozott, hogy a vasúti kocsi nem a feladási vasútállomás eredeti kocsizáraival érkezett meg, hanem ismeretlen helyen feltett osztrák vámzár és egy darab magyar vámzár volt rajta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, tagadta a felelőssége jogalapját, az összegszerűséget nem kifogásolta. Azzal védekezett, hogy a fuvarlevél a feladott mennyiséget nem igazolja. A külföldi vasút a darabszámlálást vasúti üzemi okokra hivatkozva indokoltan tagadta meg.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletét azzal indokolta, hogy a vasút a darabszámlálást indokoltan tagadta meg, ezért a fuvarlevél nem tartalmazza a feladott küldemény darabszámát. A berakás pedig a feladó végezte, így a berakott áru sérülését nem ellenőrizhette. A vasúti jegyzőkönyv kíméletlen árukezelésre utaló adatot nem tartalmaz. Ezek alapján nem bizonyított, hogy a perbeli kár a fuvarozás körében keletkezett.
Ezen ítélet ellen a felperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy a darabszámlálásnak nincs jelentősége, mert nem collihiányról, hanem egy colli tartalmának részleges elveszéséről van szó. A vasúti kocsi pedig nem az eredeti feladási vasúti kocsizárakkal érkezett, ezért az alperes a hiányért felelős.
A fellebbezés alapos.
A másodfokú bíróság a kiszolgáltatáskori kárjegyzőkönyv alapján tényként állapította meg, hogy az alperes a küldeményt nem az eredeti feladási kocsizárakkal szolgáltatta ki. Állandó bírói gyakorlat szerint általában a vasút felelős a kárért, ha megállapítható az eredeti zárhiány, mert ez dézsmálásra utaló körülmény (Ptk. 501. §). Ilyenkor pedig annak sincs jelentősége, hogy a feladás bevallott darabszámmal történt, mert dézsmálás esetén a bevallott mennyiség is irányadó. Ilyen körülmények között az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a kár nem a fuvarozás körében keletkezett. Ez azonban nem történt meg.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest a kereset szerint marasztalta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 635/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás