BK BH 1985/333
BK BH 1985/333
1985.09.01.
Az egyenes szándék, illetőleg az eshetőleges szándék megállapításánál irányadó szempontok rögtönös szándékkal végrehajtott emberölés esetén [Btk. 13. §, 166. § (1) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntette miatt 10 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 6 évi eltiltásra ítélte. Elrendelte a vádlott kényszergyógyítását is.
A tényállás szerint a büntetlen előéletű vádlott idült alkoholista. Élettársi kapcsolatot létesített az ugyancsak idült alkoholista sértettel.
A sértett a háztartás vezetését elhanyagolta, több esetben ételről sem gondoskodott. Ezért gyakran került sor az élettársak között nézeteltérésre. A vádlott esetenként meg is verte a sértettet.
A vádbeli napot megelőzően az élettársak a felesben bérelt szőlőben dolgoztak, majd a késő esti órákig italoztak. Másnap reggel mind a ketten ismét bort fogyasztottak, majd a vádlott elment bort vásárolni. Amikor dél felé visszatért, azt látta, hogy élettársa az előző napról maradt bort is megitta, és erősen részeg. Az ugyancsak ittas vádlott ezért mérges lett, s amikor a sértett bort követelt, megütötte őt. A sértett lefeküdt a fűbe, és trágár szavak kíséretében továbbra is bort kért. Az ezért egyre indulatosabb vádlott előbb egy tégladarabbal ütötte fültövön a sértettet, majd egy baltát kapott fel, és annak fokával a sértettet kétszer fejbe vágta. Az egyik ütés kifejezetten nagy erejű volt, és mély, benyomatos koponyacsonttörést, valamint agyzúzódást okozott. Az agyállomány sérülése következtében a sértett néhány percen belül meghalt.
A vádlott ezután átment a szomszédjához, s arra kérte, hívja ki a rendőrséget, mert agyonütötte a sértettet.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a cselekményt az anyagi büntetőjogi szabályoknak megfelelően minősítette, abban azonban tévedett, hogy a vádlott eshetőleges ölési szándékkal cselekedett.
Az egyenes és az eshetőleges szándékosságot az eredményhez kapcsolódó “érzelmi elem” különbözteti meg egymástól. A “tudati elem” mind a két esetben azonos: az elkövető tudatában felmerül a halál bekövetkezésének lehetősége. Az egyenes szándékosság esetén az elkövető ezt az eredményt kívánja, az eshetőleges szándékosság esetén viszont belenyugszik az eredmény bekövetkezésének a lehetőségébe.
A szándékosság e két fajtájának elhatárolása során fokozott gondossággal kell vizsgálni az elkövetés alanyi és tárgyi körülményeit, ezekből vonható le ugyanis megfelelő következtetés egyrészt az elkövető tudattartalmára, másrészt az eredményhez fűződő érzelmi viszonyra.
Az adott esetben az elsőfokú bíróság elsősorban azért következtetett az eshetőleges szándékra, mert “a vádlott a cselekményt fellobbanó haragos indulat hatására, pillanatokon belül véghez vitte”, s ezután amikor lehiggadt, annak elkövetését megbánta.
Nem kétséges, hogy a vádlott az elbírált esetben indulat hatására, ún. rögtönös szándékkal cselekedett. Ebből azonban nem lehet következtetni arra, hogy a szándéka eshetőleges volt csupán. Az indulat is kiválthat egyenes ölési szándékot, amelyet az elkövető azonnal végre is hajt. Az is természetes, hogy az indulat megszűnte után az elkövető nem egy esetben megbánja tettét, még ha korábban – éppen az indulat hatására – kívánta is a sértett halálát.
A vádlott az adott esetben az élet kioltására kiváltképpen alkalmas eszközzel, két esetben is, a sértett fejére (közismerten életfontosságú szerveket magában foglaló testrészre) sújtott. Az egyik ütés nagy erejű volt, s ez rendkívül súlyos – menthetetlenül halálos – sérülés bekövetkezését idézte elő.
Mindezek a körülmények azt igazolják, hogy a vádlott a sértett halálát kívánva, tehát egyenes ölési szándékkal hajtotta végre a cselekményt.
Az elsőfokú bíróság a büntetés nemét és mértékét meghatározó tényezőket túlnyomórészt helyesen ismerte fel. A már ismertetett téves jogi álláspontja eredményeként értékelte azonban a vádlott javára “a szándék eshetőleges voltát”. A Legfelsőbb Bíróság ezért ezt mellőzte a büntetés kiszabási körülmények köréből. A kiszabott büntetést ennek ellenére megfelelőnek találta. (Legf. Bír. Bf. III. 1339/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás