BK BH 1985/342
BK BH 1985/342
1985.09.01.
Segítségnyújtás elmulasztása esetén az elvárható segítség fogalmának értelmezése [Btk. 172. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a terheltet – bizonyítottság hiánya okából – felmentette a vele szemben segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntette miatt emelt vád alól, egyúttal közlekedési szabálysértések miatt pénzbírsággal sújtotta.
A tényállás lényege a következő.
A terhelt 80 km/óra sebességgel vezette személygépkocsiját három utast szállítva. Az nem volt tisztázható, hogy alkoholos befolyásoltság állapotában volt-e az előzőleg elfogyasztott szeszes ital hatására.
A túlzott sebesség következtében a vizes útburkolaton megcsúszott a gépkocsi, és forgó mozgást végezve a szabályosan parkoló gépkocsiknak ütközött, míg végül is egy közúti jelzőtáblának ütközve állt meg. A terhelt gépkocsijából a baleset során kizuhant, a biztonsági övet nem használt sértett 8 napon belül gyógyult sérülést szenvedett, és a gépkocsi másik két utasának élete és testi épsége is veszélybe került. A sorozatos ütközések folytán hat személygépkocsi rongálódott meg.
A baleset bekövetkezése után a terhelt elhagyta a helyszínt anélkül, hogy a sérült részére segítséget nyújtott volna, s a mások által értesített rendőrség és mentők megérkezését megvárta volna.
A jogerős ítélet ellen a terhelt terhére, a vád alóli felmentése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A terhelt felmentésére vezető jogi álláspontját az elsőfokú bíróság feltehetően arra az ítéleti megállapításra alapította, amely szerint “bizonytalan, hogy távozásakor a sértettnek nyújtandó szakszerű segítség (mentők) közeledtéről milyen tudomása volt”. Kellően nem igazolható adatok merültek fel ugyanis a tárgyaláson arra, hogy a terhelt az egyik ablakon kiszóló személytől tudomást szerzett arról, hogy a mentőket mások már értesítették a balesetről.
Ez az álláspont téves, a megállapított tényállás alapján a terhelt felmentése törvénysértő.
Minthogy a terhelt tisztában volt azzal, hogy az általa előidézett baleset következtében személyi sérülés történt, a Btk. 172. §-ának (3) bekezdése szerinti bűncselekmény megállapítására csupán abban az esetben nem kerülhetne sor, ha tőle elvárható segítséget nyújtott volna a sértett részére. Ezt pedig vitathatatlanul elmulasztotta.
Az elvárható segítségnyújtás köre ugyanis jóval szélesebb, s nem tekinthető teljesítettnek azzal, hogy a terhelt esetleg tudomást szerzett távozása előtt a mentők más által történt értesítéséről. Az adott esetben a terheltnek meg kellett volna győződnie a sérülés jelentős, avagy jelentéktelen voltáról és arról, hogy ahhoz képest milyen – esetleg még fájdalomenyhítő, vérzéscsillapító stb. – segítséget nyújthat a sértettnek. Gondoskodnia kellett volna a sértett megfelelő elhelyezéséről a mentők megérkezéséig, és mindenképpen pontos értesülést kellett volna szereznie arról, hogy valóban megtörtént-e a mentők kihívása.
Mindezt a – csupán példálódzó jelleggel felsorolt – gondoskodást elmulasztotta a terhelt, aki csupán a saját felelősségrevonás alóli mentesülésére gondolva távozott el a helyszínről, másokra hagyva a szükséges segítségnyújtást.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a terhelt bűnösségét megállapította a Btk. 172. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés első fordulata szerint minősülő bűntettben.
A bűnösség megállapítása folytán a terhelt által megvalósított szabálysértések miatt nem kerülhetett sor a külön felelősségrevonásra, azokat súlyosító körülményként értékelte a Legfelsőbb Bíróság a büntetés kiszabásánál, miként a vezetést megelőző szeszes ital fogyasztását is. (B. törv. IV. 1098/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás