BK BH 1985/343
BK BH 1985/343
1985.09.01.
Tartási kötelezettség elmulasztásánál az időtartam számításának szempontjai [Btk. 196. §].
A terheltet a városi bíróság, illetve a megyei bíróság tartás elmulasztásának vétsége miatt, mint visszaesőt, 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte.
A megyei bíróság által kiegészített tényállás lényege a következő.
A terheltet a városi bíróság kötelezte, hogy az élettársi viszonyából származó négy kiskorú gyermek után 1980. május 1. napjától havi 1480 forint gyermektartásdíjat fizessen. A terhelt többször volt büntetve. Utolsó büntetéséből 1982. május 5. napján feltételes szabadságra bocsátották, a feltételes szabadság 1983. május 4. napján járt le.
A terhelt 1983. január 1. napjától önhibájából nem teljesítette tartási kötelezettségét. Ezért büntetőeljárás indult ellene. Az 1983. június 9. napján tartott tárgyaláson igazolta, hogy 1600 forintot kifizetett a hátralékból. Ígéretet tett a hátralék többi részének a kifizetésére is, ezért a bíróság az eljárást három hónapra felfüggesztette.
A továbbiakban a terhelt 1983 júniusában és júliusában megfizette a tartásdíjat, majd novemberben is fizetett 1270 forintot. Így 1984 januárjáig összesen 5830 forintot fizetett ki, míg a hátraléka 13 320 forint.
A másodfokú eljárásban a megyei főügyészség indítványozta, hogy a bíróság szüntesse meg a terhelt korábbi ügyében alkalmazott feltételes szabadságot.
Ezt az indítványt nem találta a megyei bíróság alaposnak, és a következőkre mutatott rá:
“A vádlott – mint az a kiegészített tényállásból kitűnik – az eljárás során 1983. április 30. napjával bezárólag tartási kötelezettségét teljesítette. Mivel a tartás elmulasztása mulasztásos bűncselekmény, annak megvalósulása akkor fejeződik be, amikor a vádlott kötelezettségének még eleget tehetett volna. A tartásdíjat pedig egész május hónapban megfizethette volna. Ebben az időpontba, – tehát május végén – a feltételes szabadság már lejárt.
Ezért annak megszüntetésére törvényes lehetőség nincs.”
A városi bíróság, illetve a megyei bíróság végzése ellen a terhelt feltételes szabadságának ki nem zárása, a terhelt korábbi ügyében alkalmazott feltételes szabadság meg nem szüntetése, valamint a másodfokú bíróság határozatának téves indokolása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az első- és másodfokú bíróság határozata törvénysértő. A törvénysértés oka az, hogy az eljárt bíróságok – a másodfokú határozatból kitűnően – tévesen állapították meg a bűncselekmény elkövetésének az idejét.
A polgári jogi szabályok szerint a tartásdíjat időszakonként előre kell fizetni, az adott esetben – a polgári bíróság ítélete szerint – a terheltnek minden hónap 5. napjáig. A bűncselekmény ezeknek a határidőknek az elmulasztásakor valósul meg, a tartás elmulasztása ugyanis ún. tiszta mulasztásos bűncselekmény.
A mulasztások rendszerint ismétlődnek, de nem valósul meg a bűncselekmény azokban az időszakokban, amelyekben a kötelezett teljesíti (vagy önhibáján kívül nem teljesíti) tartási kötelezettségét.
Az előre fizetési kötelezettségből az is következik, hogy a vád tárgyává tett teljes időszakon belüli fizetéseket a büntetőjogi felelősség szempontjából mindig a fizetés időpontjában esedékes tartásdíj összeg teljesítésének kell tekinteni, s csak túlfizetés esetében lehet a fennmaradó összeget a hátralékos tartásdíjra elszámolni. A bírói gyakorlat eddig is eszerint járt el, ha a terheltet tartás elmulasztásáért már jogerősen elítélték, majd ugyanezért a bűncselekményért újabb büntetőeljárás indult ellene. Ez akkor is irányadó, ha a terheltet tartás elmulasztásáért még nem vonták felelősségre.
Az adott ügyben a terhelt a feltételes szabadság tartama alatt 1983. január 1. napjától május 4. napjáig nem teljesítette a folyamatos tartásdíj-fizetési kötelezettségét. Ezzel a bűncselekményt elkövette. A későbbi időszakban teljesített fizetéseit a folyamatos tartásdíj-kötelezettség teljesítésének kell tekinteni. Ennek megfelelően 1983. június és július hónapjaiban nem követte el a bűncselekményt, majd ismét nem teljesítette tartási kötelezettségét.
A korábbi, a feltételes szabadság idejére eső mulasztások büntetőjogi következményei alól a terhelt csak akkor mentesülhetett volna, ha az első fokú ítélet meghozataláig az összes hátralékát kifizeti [Btk. 196. § (4) bek.]. Arra viszont nincs törvényes lehetőség, hogy a polgári jogi szabályokra hivatkozva a bíróság a későbbi, az összes hátralékot nem fedező teljesítéseket – mintegy a “legterhesebb” tartozás teljesítéseként – a feltételes szabadság idejére számolja el.
Tévedett tehát az első- és másodfokú bíróság, amikor nem állapította meg, hogy a terhelt a feltételes szabadság tartama alatt követte el a bűncselekményt, és ítéletének rendelkező részében nem állapította meg, hogy emiatt nem bocsátható feltételes szabadságra [Btk. 47. § (3) bek. b) pont]. Ezen felül a Btk. 48. §-ának (4) bekezdése alapján meg kellett volna szüntetnie a terhelt korábbi ügyében alkalmazott feltételes szabadságot.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, s azt is, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható, egyben a városi bíróság ítéletével kapcsolatos feltételes szabadságot megszüntette. (B. törv. I. 1311/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás