PK BH 1985/344
PK BH 1985/344
1985.09.01.
Vendéglátó-ipari egységnek, szórakozóhelynek az idegenforgalommal és általában a városi élettel összefüggő éjszakai üzemben tartási lehetősége, az üzemben tartáshoz fűződő egyébként indokolt érdekek nem adnak alapot arra, hogy ez a tevékenység a lakosság életfeltételeit – amelyek közé tartozik a megfelelő éjszakai nyugalom biztosítása is – károsan befolyásolja. Az ilyen következményekkel is járó tevékenység sérti a települési környezetet.
Ipari, kereskedelmi tevékenység folytatására és ezzel összefüggően az üzlethelyiség nyitva tartására vonatkozó jogosultság sem jogosít senkit arra, hogy ezzel a tevékenységével szomszédait szükségtelenül zavarja. Ipari, kereskedelmi tevékenységet csak a települési környezetet, a lakossági életfeltételeket károsan nem befolyásoló módon, mások birtoklásának a zavarása nélkül lehet folytatni.
Ha az üzlet nyitva tartása esetén a zavarás más módon nem szüntethető meg, nem kizárt az éjszakai nyitva tartástól való eltiltás sem. [Ptk. 100. §, (1) bek., 192. § (2) bek., 1976. évi II. tv. 38. § (1) bek.]
I. A perbeli állami tulajdonban levő ingatlanban hat bérlakás és a földszinti részen az I. r. alperes bérleménye, egy nem lakás céljára épült üzlethelyiség van. Az I. r. alperes a vendéglátó-ipari tevékenységet folytató ezt a részlegét szerződéses rendszerben üzemeltette. A részleget a szerződés alapján a II. r. alperes vezette, és az üzletet éjjel-nappal folyamatosan nyitva tartotta.
Az ingatlankezelő szerv az I. r. alperes helyiségbérleti jogviszonyát felmondotta azon a címen, hogy az I. r. alperes felhívás ellenére üzletét a lakók nyugalmát zavaró módon üzemelteti. A felmondás érvényességének megállapítása iránt indított perben a bíróság a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet szerint a felmondásnak nem volt alapja, de az okozott zaj miatt birtokháborítás megszüntetése iránti eljárás indítható.
A felperes és a bérbeadó az illetékes iparügyi hatósághoz bejelentést tettek a lakók nyugalmát zavaró tevékenység korlátozása iránt. A városi állami közegészségügyi járványügyi felügyelőség javasolta a szükséges intézkedések megtételét, de a nyitvatartási idő korlátozására nem került sor.
A felperes – aki a házban lakó lakásbérlők egyike – a Ptk. 191. §-ának (1) bekezdése alapján a szakigazgatási szervtől kérte az alpereseket birtokháborítás megszüntetésére kötelezni. A városi tanács v. b. igazgatási osztálya az 1983. október 12-én hozott határozatával a birtokháborítás megszüntetése iránti kérelmet elutasította. A határozat indokolása szerint a felperes által panaszolt tevékenység miatt szabálysértési eljárás indítható az üzletvezető ellen, arra azonban nincsen lehetőség, hogy a szakigazgatási szerv hatósági jogkörében megváltoztassa az üzlet nyitvatartási idejét.
A felperes a birtokháborítási ügyben hozott államigazgatási határozat ellen keresetet nyújtott be a bírósághoz, és a nyitvatartási határidő korlátozásával kérte az alpereseket birtokháborítás megszüntetésére kötelezni.
Az alperesek a perben lefolytatott bizonyítás – köztük a szakértői vizsgálat – adataira tekintettel elismerték azt a tényt, hogy a vendéglátó-ipari tevékenység zavarja a felperest, de ellenezték a felperes által kért megszüntetési módot, mert álláspontjuk szerint megfelelő hangszigeteléssel és a járműforgalomnak államigazgatási úton történő korlátozásával az okozott sérelem kiküszöbölhető.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az üzlet nyitvatartási idejét 1984. június hó 30. napjától kezdődően reggel 6 órától este 22 óráig terjedő időre korlátozta. Ezt az ítéleti rendelkezést előzetesen végrehajthatónak nyilvánította. Ítéletének az indokolásában megállapította, hogy a II. r. alperes – az I. r. alperessel kötött szerződés alapján – az épületben a korábbitól eltérő új üzlettípust alakított ki. Az üzlet bárjellegű, amely záróra nélkül 24 órán keresztül folyamatosan üzemel. Az épület emeleti és földszinti részében hat család lakik. A földszinti rész sem épült eredetileg éjszakai szórakozóhelynek. Az üzlet és a lakások érintkezési pontjain a zajszigetelés nem megoldott, a folyamatos üzemeltetés a csendes lakóépület éjszakai nyugalmát megszüntette, a profilváltozáshoz a legkülönbözőbb zajhatások társultak. A rendszeresített gépi zene, a személyzet tevékenységének, anyagmozgató munkájának hangjai, a szórakozó vendégek moraja, a takarítás hangja felhallatszik az üzlet feletti lakásokba a falakon keresztül. A jövő-menő, de főleg távozó, gyakran emelkedett hangulatú vendégek utcai veszekedése, kiabálása, az üzlet előtt parkoló magán taxik és gépkocsik zaja még zárt ablakok és leeresztett redőnyök mellett is felébresztik az épület lakóit vagy akadályozzák őket az elalvásban. Ezek a jelenségek a legkülönbözőbb időpontokban, de különösen hétvégi napokon jelentkeznek. A zavaró hatásoknak elsősorban azok a családok vannak kitéve, akiknek lakása közvetlenül az üzlet felett, illetőleg annak közelében van. A felperes és özv. M. N.-né lakásával kapcsolatban a zavaró hatás fokozott mértékű.
A Ptk. 100. §-ának megfelelő alkalmazásával az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesek kötelesek tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédaikat szükségtelenül zavarnák. Ezt a kötelezettségüket szegték meg a lakók nyugalmát zavaró tevékenységükkel. A zajszigetelésre és a járműforgalom korlátozására vonatkozó erőfeszítések eddig nem jártak sikerrel, ezen túlmenően az éjszakai nyugalmat zavarja a távozó vendégek veszekedésekben, verekedésekben és hangos beszédben, káromkodásban megnyilvánuló magatartása is. A zárási időpont megválasztásánál a bíróság figyelemmel volt arra a tényre, hogy a záróra után is kell számolni a személyzet tevékenységével.
Az elsőfokú bíróság az előzetesen végrehajtható ítélet végrehajtását elrendelte, de a másodfokon eljáró megyei bíróság az ítélet végrehajtását a Pp. 232. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Pp. 240. §-ának (2) bekezdése alapján felfüggesztette.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a “megsemmisítését” kérte. Tartalmilag a fellebbezése az első fokú ítélet részbeni megváltoztatására irányult, mert az álláspontja szerint a birtokháborítás indokolt megszüntetési módja nem a nyitvatartási idő korlátozása. A gépzene 24 órától reggel 6 óráig való megtiltásával és megfelelő közlekedési táblák elhelyezésével az okozott sérelem megszüntethető. Álláspontja szerint nincs jogi lehetőség arra, hogy a bíróság a vendéglátó-ipari egység nyitva tartását birtokperben hozott döntésével korlátozza.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke az ügyet – a fellebbezés elbírálására – a Pp. 23/A. §-a alapján a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta.
A fellebbezési eljárásban a Legfőbb Ügyészség a Pp. 2/A. §-ának (1) bekezdése alapján fellépett. Indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. Hivatkozott arra, hogy a hatósági engedély csak az üzemeltetés államigazgatási feltételeit szabja meg, de nem terjed – és nem is terjedhet – ki a szomszédjogi jogszabályok alapján elbírálandó polgári jogi vitára. Az alperes tevékenysége szükségtelenül zavarja a lakókat, mert a “Sörpatika” működése társadalmi szempontból nem tekinthető fontos tevékenységnek. A szomszédjog szabályainak megsértés miatt indokolt volt a birtokvédelem eszközeinek az igénybevétele. Ettől teljesen független kérdés az, hogy a szakigazgatási szerv (és nem a bíróság) jogosult lett volna-e a nyitvatartási idő korlátozására.
A II. r. alperes nyilatkozatot nem tett.
II. A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
1. A Ptk. 191. §-ának (1) bekezdése szerint, akit birtokától megfosztanak vagy birtoklásában zavarnak, a szakigazgatási szervtől egy éven belül kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését. A Ptk. 192. §-ának (1) bekezdése értelmében az a fél, aki a szakigazgatási szerv határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül kérheti a bíróságtól a határozat megváltoztatását. A Ptk. 192. §-ának (2) bekezdése értelmében a birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését egy év eltelte után közvetlenül a bíróságtól kérheti. A birtokos közvetlenül a bírósághoz fordulhat akkor is, ha az ügyben a birtokláshoz való jogosultság is vitás.
A perbeli esetben a felperes a Ptk. 192. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tizenöt nap alatt keresettel fordult a bírósághoz, de az első fokú eljárásban úgy nyilatkozott, hogy keresete “nem államigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére” irányul. Az elsőfokú bíróság erre tekintettel nem határozott a pert megelőző birtokháborítási ügyben hozott államigazgatási határozat megváltoztatásáról.
Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a pert megelőző eljárásban államigazgatási úton eldöntött birtokvita esetében a felperesnek az a perbeli nyilatkozata, hogy nem az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezését igényli, nem adna alapot a birtokháborítási ügyben hozott államigazgatási határozat felülbírálásának mellőzésére. A bíróságnak a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint kell figyelembe vennie [Pp. 3. § (1) bekezdése]. Kiegészíti ezért az elsőfokú bíróság ítéletének indokait a Legfelsőbb Bíróság azzal, hogy az eredeti birtokállapot megváltoztatása a felek egyező előadása szerint 1981-ben történt, ezért a Ptk. 192. §-ának (2) bekezdésében megállapított egyéves határidő letelte miatt a felperes a zavarás megszüntetését közvetlenül a bíróságtól kérhette.
2. A 34/1983. (IX. 22.) MT számú rendelettel módosított 38/1980. (IX. 30.) MT számú rendelet 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a gazdálkodó szervezetek kiskereskedelmi és vendéglátó-ipari üzleteinek szerződéses üzemeltetése esetén a szerződéses üzletek vezetői a gazdálkodó szervezet nevében, de saját felelősségükre és kockázatukra önállóan irányítják a termelést és szolgáltatást. Ebből következően a per tárgya olyan – a vendéglátó-ipari egység üzemben tartásával összefüggő – közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el. Az I. és II. r. alperes között tehát a Pp. 51. §-ának a) pontja szerinti egységes pertársaság állt fenn. A másodfokú eljárásban tehát nincsen jelentősége annak a körülménynek, hogy az első fokú ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezést nem jelentett be, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a I. r. alperes fellebbezése folytán a II. r. alperesre is kiható hatállyal bírálta felül.
3. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletben megállapított tényállást a feleknek a fellebbezési tárgyaláson tett egyező nyilatkozatai és a Legfelsőbb Bíróság által lefolytatott helyszíni szemle adatai alapján azzal egészíti ki, hogy a ház földszintjén korábban cukrászda, majd eszpresszó volt. Az üzlethelyiség eredetileg cukrászda céljára épült. A cukrászda, majd eszpresszó azonban csak nappal volt üzemben, és működése nem zavarta a lakók nyugalmát. A ház földszintjén 1981-ben alakították ki az éjjel-nappal üzemben tartó zenés szórakozóhelyet.
A perbeli lakást és üzlethelyiséget magában foglaló sarokház a város központi részében, a B. sugárút és a J. utca kereszteződésében áll. A B. sugárúton az épület közelében van ugyan megállást tiltó forgalmi jelzőtábla, de ennek hatálya nem terjed ki az épület előtti részre. Az épülettel egy sorban és közeli szomszédságában van a B. sugárúton levő mozi épülete. A felperes lakása egy lakószobából és mellékhelyiségekből áll. A lakószoba ablakai a B. sugárútra nyílnak, a félszoba udvari. Az autók a B. sugárúton levő járda mellett az úttesten parkolhatnak. A felperes lakása az épület belső részén húzódó függőfolyosón keresztül közelíthető meg. A lakás bejárati ajtajából, a függőfolyosóról rálátás nyílik a perbeli üzlethelyiséghez közvetlenül csatlakozó – az épülettel körülzárt udvaron létesített – és annak nagy részét elfoglaló melléképületekre, illetve a melléképületek tetőzetére.
Az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát követő időben az ügy elbírálása szempontjából lényeges tényállásban változtatások történtek. A II. r. alperes a fellebbezési tárgyalás ideje alatt szerződéses viszonyát felmondotta. Az I. r. alperes a felmondást elfogadta. Az I. r. alperesnek szándékában áll, hogy az üzletet továbbra is szerződéses rendszerben üzemelteti, de a folyamatban levő perre tekintettel, erre vonatkozóan végleges megállapodás nem jött létre, és jelenleg az I. r. alperes tartja üzemben a vendéglátó-ipari egységet.
A fellebbezési eljárás ideje alatt, a Legfelsőbb Bíróság által megtartott helyszíni szemlét megelőzően az I. r. alperes az üzlethelyiség mennyezetét – a melléképületek kivételével – hangszigetelő anyaggal szigetelte. A bejárati ajtó fémtokját fára cseréltette, és az ajtóra hidraulikus fékezőt szereltetett, az ajtón végeztetett munkálatok ellenére azonban a vendégek távozásakor az ajtó továbbra is nagy zajjal csapódik be. Az I. r. alperes a vendégfogadó helyiségekben levő székek egy részének lábát gumigyűrűvel látta el. A helyszíni szemle időpontjában a mellékhelyiség (WC) ablakai csukottak voltak. A vendégfogadó helyiségekben kiszolgálás folyt, de az első fokú eljárásban bizonyított hangoskodás és nagy erejű gépi zene ez alkalommal nem volt tapasztalható. Azt azonban meg lehetett állapítani, hogy a teljes hangerővel szóló zenegép hangja – az elvégzett szigetelési munkálatok ellenére – felhallatszik a felperes lakásába.
4. A Ptk. 192. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt; a békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell. Az elsőfokú bíróság a birtokháborítás elkövetése vonatkozásában lényeges tényállást helyesen állapította meg, és ennek alapján helyesen fejtette ki ítéletének indokolásában, hogy az alperesek tevékenységükkel szükségtelenül zavarták a felperes lakáshasználatát.
A fellebbezési eljárásban lényegében az volt vitatott a felek között, hogy a zavarás megszüntetéséhez szükség van-e a nyitva tartástól való időszakos (éjszakai) eltiltásra vagy egyéb módon is megszüntethető a sérelmes helyzet. Az első fokú ítélet szerint csak a nyitvatartási idő korlátozásával szüntethető meg a birtokháborítás. Az eddigi bizonyítás adatai alapján ez az ítéleti megállapítás megalapozatlan, de az I. r. alperes téves fellebbezési indokaival szemben ebből a szempontból nem ügydöntő az, hogy államigazgatási úton az iparügyi hatóság részéről van-e lehetőség a szerződéses rendszerben üzemelő üzlethelyiség nyitva tartásának a korlátozására.
A felek közötti jogvita érdemi elbírálása szempontjából az alábbiaknak van ügydöntő jelentősége.
Valamely vendéglátó-ipari egységnek, szórakozóhelynek az idegenforgalommal és általában a városi élettel összefüggő éjszakai üzemben tartási lehetősége, az üzemben tartáshoz fűződő egyébként indokolt érdekek nem adnak alapot arra, hogy ez a tevékenység a lakosság életfeltételeit (amelyek közé tartozik a megfelelő éjszakai nyugalom biztosítása is) károsan befolyásolja. Az ilyen következményekkel is járó tevékenység sérti a települési környezetet. [Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény 38. §-ának (1) bekezdése.]
A tulajdonos, illetve a tőle származó jog alapján használó személy a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné (Ptk. 100. §-a).
Ipari, kereskedelmi tevékenység folytatására és ezzel összefüggően az üzlethelyiség nyitva tartására vonatkozó jogosultság sem jogosít senkit arra, hogy ezzel a tevékenységével szomszédait szükségtelenül zavarja.
Az előzőekből következik, hogy valamely ipari, kereskedelmi tevékenységet csak a települési környezetet, a lakossági életfeltételeket károsan nem befolyásoló módon, mások birtoklásának (a perbeli esetben lakáshasználatának) a zavarása nélkül lehet folytatni. Ha tehát az üzlet nyitva tartása esetén a zavarás más módon nem küszöbölhető ki, nem kizárt az éjszakai nyitva tartástól való eltiltás sem. Ebben a kérdésben azonban további bizonyításra van szükség. A zajvizsgálati műszaki szakértői vélemény az éjszakai üzemeltetés megszüntetését a zaj kiküszöbölésének egyik, de nem kizárólagos módjaként említi azzal, hogy komplex műszaki eszközökkel és egyéb intézkedésekkel a zaj csökkentése megoldható. Megfelelő szaktervezéssel és kivitelezéssel lehet megoldani a helyiségek, nyílászáró szerkezetek, ventillátorok, hangerősítő berendezés által okozott zaj csökkentését. Külön kiemeli a szakvélemény az udvari WC-helyiségek ablakainak nyithatatlanná tételét és ott megfelelő zajtalan szellőzés biztosítását. Felsorolja azokat a nem műszaki jellegű javasolt intézkedéseket is, amelyek szükségesek a zavarás megszüntetéséhez.
Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja következtében nem folytatott le kiegészítő bizonyítást, és a per eddigi adatai alapján megalapozatlan az a megállapítása, hogy nyitva tartás esetén az okozott sérelem nem szüntethető meg. Az I. r. alperes által a jogerős ítélet meghozatalát követően végzett munkálatok a birtokháborítás korábbi elkövetésének a tényén nem változtatnak ugyan, de az elvégzett munkálatokkal kapcsolatban is további bizonyítás szükséges annak felderítésére, hogy a szigetelés milyen mértékű és minőségű, mennyiben alkalmas a zaj megszüntetésére.
A kifejtettek szerint a bizonyítási eljárásnak nagy terjedelmű kiegészítésére van szükség, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
5. Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak a következőket kell szem előtt tartania.
a) A per újabb tárgyalása során a szakértőket fel kell hívni arra, hogy a szakvéleményüket egészítsék ki, adjanak véleményt arra, hogy – az I. r. alperes által elvégzett szerelési munkálatokat is figyelembe véve – pontosan milyen további munkálatokat kell elvégezni ahhoz, hogy a birtoksértés megszűnjék.
b) Meg kell állapítani, hogy megfelelő műszaki (szigetelési és egyéb) munkálatok megvalósítása mellett milyen egyéb intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a sérelmes helyzet megszűnjék.
c) Ha a gépzene további hangszigetelés ellenére is felhallatszik a lakásba a készülék teljes hangerőre állítása esetén, a gépzene szolgáltatástól el kell tiltani az alperest az este 22 órától reggel 6 óráig terjedő időre.
d) A gépkocsik megállásával kapcsolatos döntés meghozatala kizárólag államigazgatási hatáskörbe tartozik. Az a körülmény, hogy az épület előtti gépkocsiparkolás zajjal jár, önmagában ügydöntőnek nem tekinthető a nyitva tartás lehetőségének az elbírálásánál.
e) A fentebb kifejtett szempontok szerint lefolytatandó bizonyítás alapján megállapítandó tényállástól függően dönthet az elsőfokú bíróság abban a kérdésben, hogy a zavarástól mentes állapot meghatározott munkálatok mellett megoldható-e vagy pedig az éjszakai üzemeltetés teljes eltiltására van szükség. Ez utóbbi esetben azonban nem a nyitvatartási időt kell megállapítani, hanem el kell tiltani a birtoksértőt a birtokháborítást jelentő tevékenységtől, amint ezt a Legfelsőbb Bíróság ideiglenes intézkedése is tartalmazza.
f) Az I. és II. r. alperes vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatala idején közös kötelezettségről kellett határozni az egységes pertársaság szabályai szerint. A fellebbezési tárgyalás során történt tényállásváltozás következtében a zavarás megszüntetése az I. r. alperesnek a kötelezettsége, mert közte és a II. r. alperes között a jogviszony megszűnt, és a II. r. alperes a zajt okozó tevékenységet nem folytatja. Ha tehát a felperes a per újabb tárgyalása során is fenntartaná keresetét a II. r. alperessel szemben, a változott tényállásra tekintettel már nincsen szó olyan közös kötelezettségről, amely csak egységesen bírálható el. A birtokháborításnak az I–II. r. alperes részéről történt elkövetése bizonyított, de a változott helyzetre tekintettel a birtokháborító tevékenységet folytató I. r. alperes kötelezhető a zavarás megszüntetésére.
g) A felek fellebbezési költségét a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alapján megállapította, de ennek viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell határoznia.
6. A felperes a fellebbezési eljárás során ideiglenes intézkedés meghozatalát kérte. Ez a kérelem alapos.
A Pp. 156. §-ának (3) bekezdése alapján a bíróság a felperes kérelmére – ha sürgős szükség forog fenn – az igény jogosságának valószínűsítése esetében ideiglenes intézkedéssel elrendelheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a birtoklás zavarásának a megszüntetését. Az eset körülményei a huzamos idő óta fennálló zavarás megszüntetését indokolják. A fellebbezési tárgyalás adatai valószínűsítették azt, hogy ez a sérelmes helyzet – az I. r. alperes által végeztetett munkálatok ellenére – sem szűnt meg. Annak megállapításához pedig, hogy a kereseti igény a nyitva tartástól való eltiltás nélkül megvalósítható-e, további bizonyításra van szükség. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 156. §-ának (3) bekezdése alapján ideiglenes intézkedéssel úgy határozott, hogy az I. r. alperest este 22 órától reggel 6 óráig eltiltotta az üzlet nyitva tartásától. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 023/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás