PK BH 1985/345
PK BH 1985/345
1985.09.01.
Ha a tulajdonos az ingatlanát azzal a korlátozással adja más használatába, hogy az ingatlanon a szomszéd ingatlannak a birtokosai átjárhatnak, ez utóbbiakat birtokvédelem illeti meg az őket az átjárásban akadályozó ingatlanhasználóval szemben [Ptk. 188. § (1) bek., 192. § (2) bek.].
Az alperesek korábban a b.-i 1940. hrsz.-ú ingatlan mellett húzódó keskeny földcsíkon áthaladva, az 1942. hrsz.-ú és azzal határos 1935. hrsz.-ú ingatlanon keresztül közelítették meg ingatlanaikat gyalogosan.
Az 1935. hrsz.-ú rét, kert művelési ágú ingatlan kezelője a M. R. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. A termelőszövetkezet nem tiltakozott az alpereseknek az ingatlanon való átjárása ellen.
A felperes a termelőszövetkezet kezelésében álló ingatlant birtokba vette, felszántotta, s az 1942. hrsz.-ú ingatlant elválasztó határvonalra faoszlopokra kifeszített, tüskés drótkerítést épített, amellyel elzárta az alpereseket az ingatlanaik megközelítésére szolgáló út használatától.
Az alperesek birtokvédelemért az államigazgatási szervhez fordultak.
A községi közös tanács v. b. szakigazgatási szerve az 1983. május 30-án kelt határozatával arra kötelezte a felperest, hogy három napon belül állítsa vissza az eredeti birtokállapotot, ne akadályozza a több évtizede meglevő gyalogút használatát.
A felperes keresetlevelében az államigazgatási határozat megváltoztatása mellett az alpereseket kérte kötelezni a birtokháborítás megszüntetésére. Azt adta elő, hogy az alperesek ingatlanaikat közútról közvetlenül megközelíthetik, s az általa használt területet nem terheli átjárási szolgalmi jog.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A termelőszövetkezet és a felperes az első fokú eljárás ideje alatt, 1983. augusztus 23-án haszonbérleti szerződést kötött a jogvita tárgyát érintő 1935. hrsz.-ú ingatlanra is. A haszonbérlet időtartamát a szerződő felek 15 évben határozták meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az államigazgatási határozatot megváltoztatta; eltiltotta az alpereseket a felperes által használt és a termelőszövetkezet kezelésében levő 1935. hrsz.-ú ingatlanon történő átjárástól. Az alpereseket perköltség fizetésére is kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a tényleges birtokállapotot vizsgálva a felperes birtoklási joga az erősebb, mivel az az ingatlan kezelőjétől származik.
Az alperesek fellebbezése folytán eljárt bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A felperest kötelezte az alperesek részére perköltség megfizetésére. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az ingatlanon való átjárás engedélyezésének minősül a termelőszövetkezetnek az a magatartása, amellyel “eltűrte” azt, hogy az alperesek az ingatlanán évtizedeken keresztül átjárjanak. Ezt az átjárást az engedély visszavonásáig nem lehet megakadályozni. Minthogy a termelőszövetkezet az engedélyt írásban megerősítette, a felperes eljárása volt önkényes, s erre tekintettel az államigazgatási hatóság jogszerű határozatot hozott.
A jogerős ítélet ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alaptalan.
Helyesen utalt a törvényességi óvás a Ptk. 188. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint birtokvédelem illeti meg a birtokost, ha a birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában zavarják. Azt, hogy kit illet meg birtokvédelem, a Ptk. 192. §-ának (3) bekezdésének alkalmazásával kell megállapítani. Eszerint pedig a bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt.
A nem vitás peradatok szerint az alperesek az ingatlan – tulajdonosi jogokat gyakorló – kezelőjének hozzájárulásával használták az ingatlanon levő gyalogutat saját ingatlanaik megközelítésére. Erről az évtizedek óta fennálló átjárási jogosultságról tudomása volt a felperesnek is. A termelőszövetkezet a perbeli ingatlant az alperesek használati (átjárási) jogával korlátozottan adta a felperes használatába, később a szerződő felek haszonbérleti szerződést a jog fennállása mellett kötöttek. Amíg ugyanis az alperesek használati jogosultsága fennáll, a termelőszövetkezet csak e korlátozással adhatta használatba (haszonbérletbe) az ingatlant, ehhez képest a felperes nem szerezhetett korlátozástól mentes használatot.
Nem az alperesek követtek el birtokháborítást, hanem a felperes háborította a békés birtokállapotot, amikor megakadályozta az alpereseket abban, hogy az őket jogszerűen megillető átjárási jogosultságukat gyakorolhassák. Az államigazgatási hatóság a jogszabályoknak megfelelően döntött, amikor eltiltotta a felperest a birtokháborítástól, mivel a felperes nem szerzett jogot az alpereseket megillető átjárási jogosultság megszüntetésére.
Nincs jelentősége a jogvita elbírálásánál annak a törvényességi óvásban kifejtett indoknak, amely szerint az alperesek más úton is megközelíthetik ingatlanaikat. Az alperesek átjárási joga a tulajdonostól (az ingatlan kezelőjétől) származik, ezt a jogot a felperessel kötött megállapodásig nem vonta vissza, sőt azt megerősítette; az ingatlant az átjárási joggal terhelten adta a felperes használatába, ezért az alpereseket illeti meg birtokvédelem a birtoklásban őket megakadályozó felperessel szemben.
A felperes keresetét elutasító jogerős ítélet nem törvénysértő, ezért alaptalan az ellene emelt törvényességi óvás, amiért is a Legfelsőbb Bíróság azt a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. (P. törv. I. 20 113/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás