PK BH 1985/347
PK BH 1985/347
1985.09.01.
A felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével az érvénytelenség oka megszüntethető. Az aránytalan előny azonban nem egyenlő minden esetben az adásvétel tárgyát képező dolog forgalmi értékét meghaladó vételárrésszel. Ha ugyanis a felek a dolog árát szabadon állapítják meg, akkor a forgalmi értéktől bármilyen irányban eltérhetnek. Az eltérés a szerződés megtámadására akkor vezet, ha az feltűnően nagy értékkülönbséget eredményez. Mindebből az következik, hogy az aránytalan előny kiküszöböléséhez a bíróságnak meg kell állapítania azt az összeget, amelynek vételárként való kikötése esetén még nem valósulna meg a feltűnő értékkülönbség, és az azt meghaladó vételárrész tekintendő olyan ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatásnak, amelynek visszatérítéséről rendelkezni kell [Ptk. 201. § (2) bek., 237. § (2) bek.].
Az alperes 1982-ben vásárolta meg a VAZ 2101 Zsiguli–1200 típusú személygépkocsit, amelyet 1974. május 7-én állítottak forgalomba. Első tulajdonosa egy taxivállalat volt, ahol 1977. január 5-én kivonták a forgalomból, majd 1977. április 14-én eladták. Ezt követően három magánszemély tulajdonában volt.
Az alperes a gépkocsin javításokat végzett, majd 1983 januárjában eladta azt a felperesnek 55 000 Ft vételárért. A gépkocsi forgalmi engedélyét átadta a felpereseknek, akik ebből tudomást szerezhettek a forgalomba állítás időpontjáról, az előző tulajdonosokról és arról a tényről, hogy a forgalmi engedély 1983 áprilisában lejár. Az alperes vállalta, hogy a műszaki vizsgához szükséges munkákat elvégzi. Erre a célra átvett a felperesektől 4000 Ft-ot. Az alperes végzett is bizonyos munkákat, amelyek során a kereskedelmi forgalomban 5762 Ft értékű alkatrészt beépített. A felperesek 1983. július 5-én eladták a gépkocsit egy AFIT-szerviznek 35 700 Ft-ért, amely július 7-én 37 200 Ft-ért továbbadta.
A felperesek 1983. augusztus 4-én fizetési meghagyás kibocsátását kérték az alperes ellen 8500 Ft és járulékai megfizetése iránt azon az alapon, hogy az alperes a követelt összeget a műszaki vizsgára való felkészítésre átvette, de a vállalt kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperesek a fizetési meghagyásban érvényesített követelésen felül 19 300 Ft vételár visszafizetésére kérték az alperes kötelezését: a szerződést ugyanis a szolgáltatások között mutatkozó feltűnően nagy értékkülönbség miatt és megtévesztés címén megtámadták. A megtévesztés – előadásuk szerint – abban állt, hogy az alperes a gépkocsi forgalomban eltöltött idejét hat évben jelölte meg, és elhallgatta, hogy taxiként is működött.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előbb tagadta, majd beismerte, hogy a szerződéskötés utáni időben 4000 Ft-ot felvett, amelyért viszont megfelelő szolgáltatást nyújtott.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 15 nap alatt 15 400 Ft-ot és 1220 Ft perköltséget, az államnak pedig felhívásra 2000 Ft-ot. A felperesek ezt meghaladó keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság nem találta megállapíthatónak a megtévesztést és arra sem látott lehetőséget, hogy az alperest a szerződés megkötése után felvett 4000 Ft visszafizetésére kötelezze. Az ezt meghaladó pénzösszeg átadását egyébként a felperesek nem bizonyították. Mivel azonban a kirendelt igazságügyi gépjárműszakértő a gépkocsi szerződéskötéskori forgalmi értékét 39 600 Ft-ra tette, az elsőfokú bíróság ezt elfogadva úgy ítélte, hogy a felek szolgáltatásai között feltűnően nagy az értékkülönbség, ezért “a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontjában körülírt megtámadási ok” megállapítható. A szerződést a Ptk. 237. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával 39 600 Ft vételár mellett érvényessé nyilvánította, egyben az alperest a vételár-különbözet visszafizetésére kötelezte.
Az ítélet ellen csak az alperes fellebbezett, annak fellebbezett részét azonban a másodfokú bíróság az 1984. november 20-án hozott ítéletével – helytálló indokaira való utalással – helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen – nem érintve a keresetnek az elsőfokú bíróság által elutasított részét, valamint a megtévesztés címén előterjesztett igény elvetését – törvénysértés és megalapozatlanság miatt törvényességi óvást emeltek.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (2) bekezdése értelmében a törvényességi óvás keretei között vizsgálta felül, és azt – az alábbiak szerint – törvénysértőnek találta.
A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése kimondja: ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja.
Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a perbeli adásvételi szerződés tárgyát képező gépkocsi szerződéskötéskori forgalmi értékének megállapítása érdekében igazságügyi gépjárműszakértőt rendelt ki, s abban sem tévedett, hogy a döntés alapjául szolgáló tényállást a szakvéleményre alapította. A szakértő ugyanis a gépkocsi megvizsgálása alapján, a típus keresettségét és a szerződés megkötése idején kialakult szabadpiaci árakat is figyelembe véve, aggálytalan szakvéleményt adott, s határozta meg ebben a gépkocsi szerződéskori forgalmi értékét 39 600 Ft-ban.
A mintegy 40 000 Ft-os értékhez képest a szerződésben kikötött 55 000 Ft-os vételár olyan magas, hogy az alapot ad a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között fennálló feltűnően nagy értékkülönbség megállapítására.
Helyesen döntöttek tehát az eljárt bíróságok, amikor a szerződésnek a Ptk. 201. §-a (2) bekezdése alapján való megtámadását jogszerűnek találták.
A Ptk. 235. §-ának (1) bekezdése szerint a megtámadható szerződés a megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik. Érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani [Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése], s ha erre nincs lehetőség, és az érvénytelenség oka megszüntethető, a szerződés érvényessé nyilvánítására kerülhet sor [Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése].
A szerződés érvényessé nyilvánításával kapcsolatban az eljárt bíróságok téves álláspontra helyezkedtek.
A Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése értelmében az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka – így különösen uzsorás szerződés esetén, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága, illetőleg a jogi személy részére biztosított indokolatlan egyoldalú előny esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével – megszüntethető.
A törvénynek ez a rendelkezése tehát az aránytalan előny kiküszöböléséhez fűzi a megtámadott és ezért érvénytelenné vált szerződés érvényessé nyilvánítását. Az aránytalan előny azonban nem egyenlő az adásvétel tárgyát képező dolog forgalmi értékét meghaladó vételárrésszel. A felek ugyanis – amennyiben a dolog árát, amint a perbeli esetben is, szabadon állapíthatják meg [Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése] – nincsenek kötve a forgalmi értékhez, attól bármilyen irányban eltérhetnek. A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése a megtámadás lehetőségét akkor biztosítja a sérelmet szenvedő félnek, ha ez az eltérés feltűnően nagy értékkülönbségre vezet. Mindebből az következik, hogy az aránytalan előny kiküszöböléséhez a bíróságnak meg kell állapítania azt az összeget, amelynek vételárként való kikötése esetén még nem mutatkozna a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnő értékkülönbség, s az ezt meghaladó vételárrész tekintendő olyan ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatásnak, amelynek visszatérítéséről a Ptk. 237. §-a (2) bekezdésének utolsó mondata értelmében rendelkeznie kell.
A kifejtetteket a perbeli esetre alkalmazva a Legfelsőbb Bíróság az összes körülmény számításba vételével úgy találta, hogy a kikötött vételárnak az 51 000 Ft-os meghaladó része a kiküszöbölendő aránytalan előny. Ezért a megtámadott szerződést akként nyilvánította érvényessé, hogy az alperest terhelő marasztalás összegét – az e tekintetben törvénysértő másodfokú ítélet törvényességi óvással megtámadott részét hatályon kívül helyezve és az első fokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatva – 4000 Ft-ra leszállította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (P. törv. III. 20 067/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás