GK BH 1985/35
GK BH 1985/35
1985.01.01.
A vasúti tartálykocsi tartalmának a határállomáson történő és szállítmányozói tevékenységnek minősülő átfejtése alkalmával a vasúti fuvarozót általában a nemzetközi árufuvarozási szabályzatban megszabott átfejtési káló illeti meg [114058/1966. I/8. E (Kk. 25.) sz. hirdetménnyel közzétett megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SZMGSZ) 23. cikk 1. §].
A felperes részére külföldön 1981. június 4-én külföldi tartálykocsiban 50 145 kg Emulzol kenőolajat adtak fel SZMGSZ fuvarlevéllel nemzetközi vasúti fuvarozásra. A küldemény 1981. június 9-én érkezett a határállomásra. Itt a küldemény mérlegelték és megállapították, hogy annak a tényleges súlya 49 020 kg, a hiány 1125 kg.
Ezt követően a 49 020 kg súlyú küldeményt a felperes megbízása alapján a vasút magyar vasúti tartálykocsikba átfejtette. Az átfejtés után a küldemény ismét mérlegelték és megállapították, hogy az 1. sz. tartálykocsiban 32 300 kg, a 2. sz. tartálykocsiban 15 640 kenőolaj van. A két kocsinál jelentkező hiányt a 49 020 kg-hoz viszonyítva a 0,3% átfejtési veszteség levonása után 933 kg-ban állapították meg.
Az eredménytelen felszólamlás után a felperes a keresetében 536,48 Rubel árukár és ennek kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a perbeli árunál az SZMGSZ 23. cikkének 1. §-a az átfejtési veszteség lehetséges legmagasabb mértékét 0,3%-ban határozta meg. Ezért ennek figyelembevételével magasabb százalékban veszteség nem vonható le.
Az alperes a védekezésében vitatta a felelőssége jogalapját, kifogásolta a kárösszeget is. Előadta, hogy az 1. sz. tartálynak 22 600 kg, a 2. sz. tartálynak 14 700 kg volt a nyilvántartás szerint az önsúlya. Ezzel szemben felirati súlyként az 1. sz. tartályon a 22 600 kg helyett 22 750 kg, a 2. sz. tartályon a 14 700 kg helyett 14 780 kg volt feltüntetve. Ennek következtében 230 (15+80) kg-mal többet vettek figyelembe a tartályok súlyaként, mint a nyilvántartási adatok. Ennek a 230 kg-nak a levonásával a tényleges hiány 703 kg, s annak az ellenértéke 404 Rubel. A 703 kg súlykülönbözettel kapcsolatban pedig azt adta elő, hogy a tartálykocsikat teljesen üresre nem tudják lefejteni, mert a fejtőcsap magasabban van, mint a tartály alja, ezért általában mindig marad vissza a kocsi fenekén kenőolaj. Ennek bizonyítására műszaki szakértő kirendelését kérte.
Az alperes a védekezésben arra is hivatkozott, hogy az SZMGSZ fuvarozás a határállomáson véget ért, ezért a küldemények ott történt átfejtésére és az újrafeladásra már a belföldi fuvarozási szabályok, vagyis a VÁSZ szabályai az irányadók. Ebből kiindulva pedig a vasutat az ÁFF 54. cikke 2. §-ának a) pontja szerint 2%-os veszteség illeti meg. Ennek figyelembevételével pedig tényleges áruhiány nincs, ezért a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 404 Rubelt és ennek kamatát fizesse meg a felperesnek. Az ítélet indoklásából kitűnően az elsőfokú bíróság elfogadta az alperesnek a tartálykocsikra vonatkozó nyilvántartási súlyadatait, s ezek figyelembevételével 703 kg-ban állapította meg a súlyhiányt. Megállapította azt is, hogy az SZMGSZ 23. cikke alapján 0,3%-os káló vehető figyelembe, ezért az erre irányuló biztosítást mint szükségtelent mellőzte.
Ezen ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján helytállóan megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, és megállapította, hogy az abból levont következtetése és ítéleti döntése is helyes.
Az elsőfokú bíróság ítélete indokolását a másodfokú bíróság annyiban módosítja, hogy a perbeli esetben, vagyis a kenőolaj átfejtése során keletkezett hiányért az alperes nem az SZMGSZ alapján mentesül. Ezért a 0,3%-os átfejtési káló levonása nem az SZMGSZ rendelkezései alapján történhet. A perbeli küldemény átfejtését ugyanis az alperes az SZMGSZ fuvarozást követő szállítmányozási tevékenysége körében végezte, ezért a hiányért mint szállítmányozó tartozik felelősséggel.
Ez az eltérő jogi indokolás azonban az ítéleti döntés helyességét nem érinti, mert általában az SZMGSZ-ben szabályozott mértékű átfejtési kálót veszi figyelembe a bírói gyakorlat a szállítmányozó javára is.
Mivel a fellebbezésben sem merültek fel olyan körülmények, amelyek az elsőfokú bíróságnak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelését aggályossá tennék, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta. (Fővárosi Bíróság 27. G. 33 616/1982. sz. – Legf. Bír. Gf. III. 31 480/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás