PK BH 1985/352
PK BH 1985/352
1985.09.01.
Önkényesen elfoglalt lakás kiürítését a bíróság nemperes eljárásban, végzéssel rendeli el. Ezért az ilyen kérelem tárgyában a peres eljárásnak és ítélet hozatalának nincs helye [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 124. §; 14/1979. (IX. 17.) IM sz. r. 67. § (1)–(3) bek.].
A felperes résztulajdonosa a perbeli ingatlannak. Az ingatlanon egy bontásra kötelezett, életveszélyes állagú felépítmény van, amely egy szobát, egy konyhát és nyitott folyosót foglal magában.
Az ingatlan megüresedését követően, még mielőtt a tulajdonosok az építési hatóság által elrendelt bontási határozatnak eleget tettek volna, az I. r. alperes 1980 augusztusában két kiskorú gyermekével együtt az ingatlanba önkényesen beköltözött. Az I. r. alperes a felépítményen annyi javítást végzett, hogy a közvetlen életveszély elháruljon, és abból többszöri felhívás ellenére sem költözött ki. A II. r. alperes 1982 februárjában ugyancsak beköltözött az ingatlanba a gyermekeivel együtt, s a peres eljárás befejezéséig a kiürítésre cserelakás biztosítása nélkül nem volt hajlandó.
A felperes módosított kereseti kérelmében azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket az ingatlan kiürítésére és havi 250 Ft használati díj fizetésére. Az I. r. alperes által végzett állagjavító munkák ellenértékeként 1000 Ft-ot hajlandó volt a használati díjba beszámítani.
Az alperesek azzal védekeztek, hogy másik lakás hiányában az ingatlanból nem tudnak kiköltözni. A használati díjat alacsonyabb mértékben kérték megállapítani.
A bíróság az ügyben lefolytatta a bizonyítási eljárást, ennek a keretében vizsgálta az alperesek beköltözésének körülményeit, valamint azt, hogy a perbeli ingatlanba való beköltözésük előtt hol laktak. Ezt követően hozott ítéletével az alpereseket arra kötelezte, hogy 90 nap alatt az ingatlant és az abban levő lakást bocsássák a felperes birtokába, és fizessen meg a részére az I. r. alperes 1980. augusztus 20. napjától 1982. február 14-ig egyedül, ezt követően a II. r. alperessel egyetemlegesen a kiköltözés napjáig havi 100 Ft lakáshasználati díjat. A használati díj összegébe a bíróság az I. r. alperes javára 1000 Ft-ot beszámított.
Az ítélet ellen a felek nem jelentettek be fellebbezést, így az első fokon jogerőre emelkedett.
Az ítéletet az alperesek önként nem hajtották végre, a bíróság a végrehajtást elrendelte. A végrehajtási eljárás alatt a II. r. alperes a kiköltözési kötelezettségének eleget tett. Az I. r. alperessel szemben a bíróság 2000 Ft pénzbírságot szabott ki, az I. r. alperes azonban az ingatlanból mind ez ideig nem költözött ki.
A jogerős ítéletnek a lakás kiürítésével kapcsolatos része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a törvényességi óvás keretei között vizsgálta felül [Pp. 274. §-ának (2) bekezdése], nem érintette a használati díjjal és a beszámítással kapcsolatos rendelkezéseket.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (R.) 124. §-a értelmében azt a személyt, aki a lakást vagy annak helyiségét, illetőleg a közös használatra szolgáló helyiséget önkényesen foglalta el, arra kell kötelezni, hogy azt minden elhelyezési igény nélkül haladéktalanul ürítse ki.
A bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. sz. tvr. végrehajtására kiadott 14/1979. (IX. 17.) IM számú rendelet (Vhr.) 67. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság az önkényesen elfoglalt lakás kiürítését – nemperes eljárás során hozott – végzésben rendeli el. A lakás kiürítését elrendelő végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
A Vhr. 67. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján a végzést a bíróság haladéktalanul kézbesíteni a feleknek és a végrehajtónak. A végrehajtó az illetékes rendőri szerv vezetőjétől a rendőrség közreműködését (karhatalom kirendelését) kéri, és a lakás kiürítését a Vhr. 66. §-ának megfelelő alkalmazásával azonnal foganatosítja.
Tévedett tehát és törvénysértően döntött az elsőfokú bíróság, amikor a felperes kiürítésére irányuló kereseti kérelme tárgyában peres eljárást folytatott le, és ítéletet hozott.
A kifejtett okokból a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet törvényességi óvással támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Ennek során a Vhr. 67. §-ában írt módon kell elrendelni a lakás kiürítését. (P. törv. III. 21 083/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás