PK BH 1985/353
PK BH 1985/353
1985.09.01.
A végrehajtási lap kiállítását akkor lehet megtagadni, ha a bíróság a végrehajtást kérőt a feltétlenül szükséges adatok hiányában a pótlásra felhívta, de a végrehajtást kérő a hiányt a kitűzött határidőben nem pótolta [1979. évi 18. törvényerejű rendelet 10–12. §, 14. §, 22. § (1) bek., 23. §, 24. §, 114. §; 14/1979. (IX. 17.) IM sz. r. 1. §, 7. §, 8. §; PK 428. sz.].
A jogosult kérelmére a kerületi bíróság 1983. június 29-én fizetési meghagyást bocsátott ki, amelyben meghagyta a kötelezettnek, hogy fizessen a jogosultnak 15 napon belül 120 forint vételárat, ennek 1982. április 1-jétől járó évi 5%-os kamatát és 100 forint költséget. A fizetési meghagyás 1983. szeptember 6-án jogerőre emelkedett.
A jogosult (innen a továbbiakban: végrehajtást kérő) 1984. január 7-én az általa kitöltött végrehajtási lap előterjesztésével kérte a bíróságtól a végrehajtás megindítását a kötelezett esetleges munkabérére, valamint bárhol fellelhető ingóságaira.
Az elsőfokú bíróság a végrehajtási kérelmet elutasította. A végzés indokolása szerint “az 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 24. § – Vhr. 8. § alapján állami szerv 2000 forint alatti főkövetelése végrehajtási lappal csak akkor érvényesíthető, ha a letiltás nem vezetett eredményre, vagy a végrehajtást kérő bejelenti, hogy az adósnak munkahelye nincs. Az 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 23. § b) pontja és a Vhr. 7. §-a alapján a végrehajtás csak közvetlen letiltással történhet, az 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 23. § b) pontjában említett értékhatár 300 (háromszáz) forint”.
A végzés ellen a végrehajtást kérő fellebbezett, azt azonban a másodfokú bíróság helybenhagyta. A végzés indokolása szerint az 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 24. §-a gazdálkodó szervezetek kérelme alapján korlátozza a követelésnek végrehajtási lappal való érvényesítését, a végrehajtást kérő pedig gazdálkodó szervezetnek minősül. Emellett a végrehajtást kérő nem igazolta, és még csak nem is valószínűsítette, hogy a kötelezettnek nincs munkahelye, vagy annak felkutatását megkísérelte.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A végrehajtási kérelem elutasítása az adott esetben az 1979. évi 18. törvényerejű rendelet szóhasználata szerint valójában és tartalmilag a végrehajtási lap kiállításának a megtagadását jelenti.
Az 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 10–12. §-ában foglaltakra tekintettel a végrehajtási lap kiállításának érdemi feltétele, hogy legyen jogerős vagy előzetesen végrehajtható bírósági vagy más hatósági határozat, amelynek a teljesítési határideje eltelt. További ilyen feltétel, hogy a végrehajtani kért követelés ne legyen elévült (1979. évi 18. törvényerejű rendelet 48. §).
Az 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 14. §-a szerint a bíróság a végrehajtási lap kiállítását megtagadja, ha a végrehajtási kérelem teljesen alaptalan. A végrehajtási kérelem alaptalansága azt jelenti, hogy a végrehajtási lap kiállításának a fentebb említett valamely érdemi feltétele hiányzik. Az 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 14. §-a alapján a végrehajtási lap kiállítását csak ezekben az esetekben lehet megtagadni.
Az a körülmény sem teszi megalapozatlanná a végrehajtási kérelmet, hogy a végrehajtást kérő végrehajtási lap kiállítását kéri, de a bíróság álláspontja szerint közvetlen bírósági letiltásnak van helye. A végrehajtást kérőnek a végrehajtás módjára irányuló indítványa nem köti a bíróságot [1979. évi 18. törvényerejű rendelet 22. § (1) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság PK 428. számú állásfoglalása értelmében a végrehajtás megindításához szükséges adatok hiánya sem teszi a kérelmet alaptalanná, csupán a végrehajtási igény realizálását, a végrehajtás megindítását gátolja. Ezért a bíróságnak ilyen esetben az 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 114. §-a értelmében megfelelően irányadó Pp. 95. §-ának (1) bekezdése alapján a végrehajtást kérőt a hiány pótlására kell felhívnia, ennek eredménytelensége esetén pedig – ha a feltétlenül szükséges adatok hiányában a végrehajtási lap nem állítható ki – a végrehajtási lap kibocsátása iránti kérelmet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének j) pontja alapján el kell utasítania.
Ha tehát a bíróságok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a végrehajtási kérelem elintézésére az 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 23. §-ának és a Vhr. 7. §-ának, illetőleg elsősorban az 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 24. §-ának és a Vhr. 8. §-ának a rendelkezései az irányadók, akkor járt volna el helyesen, ha felhívják a végrehajtást kérőt a kötelezett munkahelyének a bejelentésére vagy annak igazolására, hogy nem áll munkaviszonyban, és a bejelentés, illetőleg az igazolás tartalmának ismeretében határoznak a végrehajtás módja felől. Az adott helyzetben ennek az eljárásnak a lefolytatása előtt a végrehajtási kérelmet nem lehetett elutasítani.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 993/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás