GK BH 1985/354
GK BH 1985/354
1985.09.01.
A vállalkozási szerződés megkötésére irányuló előszerződéstől a megrendelő – a vállalkozó kárának megtérítése mellett – bármikor elállhat [Ptk. 208. § (1) és (6) bek., 395. § (1) bek.; GK 16. sz.].
A felek 1981. február 27-én megállapodást kötöttek, amelyben a felperes 2 000 000 Ft-nak a fejlesztési alapjából való átadását, az alperes pedig 1981-jétől kezdve 5 éven át évi 8 000 000 Ft termék előállításához szükséges kapacitásnak a felperes részére való fenntartását vállalta. A szerződés 7. pontja szerint, ha az alperes a vállalt kötelezettségének saját hibájából nem tesz eleget, úgy a 2 000 000 Ft arányos részét visszafizeti. Az 1981. és 1982. években az alperes elvégezte a felperes által megrendelt munkákat. Az 1983. évben elvégzendő munkák tekintetében azonban a felek csak részben tudtak megegyezni. Ezért a felperes az 1983. február 4-én kelt levelében közölte, hogy mivel az alperes bizonyos munkák elvégzését nem tudja vállalni, a megállapodást felmondja. Egyben kérte 1 200 000 Ft visszafizetését.
Az alperes az 1983. február 28-án kelt válaszában a szerződés felbontására irányuló kezdeményezést megalapozatlannak minősítette arra hivatkozva, hogy az 1983. évben is hajlandó megfelelő kapacitást biztosítani.
A felperes az ezt követően benyújtott keresetében az alperesnek 1 200 000 Ft és kamata megfizetésére való kötelezését kérte azon a címen, hogy az alperes az 1983. évre kért munkákból hármat is visszautasított. Utóbb a keresetét az alperes által 1983. évben elvégzett munkák értékének figyelembevételével 1 100 000 Ft-ra és kamatára szállította le.
Az alperes azzal védekezett, hogy nem neki felróható okból nem tudták a felek az 1983. évre a 8 000 000 Ft-os kapacitáskeretet teljesen kitölteni.
Az elsőfokú bíróság az alperest 1 000 000 Ft visszafizetésére és ez összeg kamatainak megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felperes a Ptk. 381. §-a alapján jogosult a szerződés felbontására. A felperes által az 1983. évre megrendelt munkákból az alperes nem vállalt el egy 1 000 000 Ft értékű munkát, irreális határidő-vállalással meghiúsította két másik munka elvégzését, összesen 1 500 000 Ft értékben, egy további – szintén 1 500 000 Ft értékű – munkánál pedig jelentős lemaradásban van. Így az alperes összesen 4 000 000 Ft tekintetében a szerződési kötelezettségét nem teljesítette. Ezért az 1983. évre eső összeg felét, valamint az 1984–85. évre eső 400 000-400 000 Ft fejlesztési alapra adott összeget a felperes indokolt szerződésfelbontása folytán köteles visszafizetni.
Az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletével a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, és a marasztalási összeget 40 000 Ft-ra leszállította. Az indokolás szerint az alperes magatartása miatt az 1983. évben csak egy munka maradt el, amelynek az értéke 800 000 Ft. Ennek alapján a felperes csak 40 000 Ft visszatérítését igényelheti. Az nem róható fel az alperesnek, hogy egy munkánál későbbi határidőt vállalt, mint amilyent a felperes kívánt.
Az a körülmény, hogy az alperes az egyik elvállalt munkával késedelemben van, szintén nem ad alapot a fejlesztési alap visszakövetelésére. A további 1983. évi munkákról a felperes a fellebbezési tárgyaláson elismerte, hogy az alperesnek az azokra vonatkozó fellebbezési előadása helytálló. Mindezekből következően, minthogy a szerződéskötésektől való elállás nem az alperes szerződésszegő magatartásának a következménye, a felperesnek a fentebb megjelölt 40 000 Ft-ot meghaladó követelése nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletének a keresetet elutasító része ellen – az elsőfokú bíróság ítéletének vonatkozó részére is kiterjedően – emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság a keresetnek az 1983. évre eső része tekintetében a jogvitát lezárta. A további követelés elutasítása azonban nem megalapozott. A bíróságok nem vették figyelembe, hogy bár a keresetet a teljes összegre nézve egységes alapon és jogcímen terjesztették elő, a felperesnek az 1983. évre eső 300 000 Ft-os és az 1984–85. évekre vonatkozó összesen 800 000 Ft-os követelését nem azonos szempontok szerin kell elbírálni. A tényálláshoz igazodóan csak az előbbire lehet alkalmazni a felek szerződésének 7. pontját, az utóbbi tekintetében viszont az alperesnek a fejlesztési alap visszakövetelésére alapot adó szerződésszegése nem jöhet szóba, mivel a felperes e vonatkozásban meg sem kísérelte a szerződés létrehozását.
A Ptk. 208. §-ának (1) bekezdése szerint a felek megállapodhatnak abban, hogy későbbi időpontban egymással szerződést kötnek (előszerződés). Az előszerződést a szerződésre előírt alakban kell megkötni. Az előszerződés alapján a felek kötelesek a szerződést megkötni.
A Ptk. 208. §-ának (6) bekezdése szerint az előszerződésre egyébként az annak alapján megkötendő szerződésre vonatkozó szabályok megfelelően irányadók.
A felek közötti megállapodás arra irányult, hogy az alperes évi 8 000 000 Ft értékű építési munkát végez a felperes részére a felperes későbbi megrendelései alapján, ezért a megállapodás végső soron olyan előszerződésnek minősül, amelynek teljesítését a felperes a 2 000 000 Ft előzetes átadásával elő kívánta segíteni. Mivel pedig a felek közötti megállapodás vállalkozási szerződések későbbi megkötésére irányult, e megállapodással mint előszerződéssel kapcsolatban a köztük felmerült vitás kérdések szempontjából a Ptk. “Vállalkozás” című XXXV. fejezete az irányadó. Az e fejezet alá tartozó 395. § (1) bekezdése szerint a megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni. A konkrét ügy 1984–85. évekre vonatkozó részének eldöntésénél tehát a szerződésszegés körülményei vizsgálatának nincs helye.
A másodfokú bíróság az ítéletének meghozatala során e rendelkezést – ideértve a GK 16. sz. állásfoglalásban foglaltakat is – figyelmen kívül hagyta, ezért az ítélet a keresetet elutasító részében, de az elsőfokú bíróság ítéletére vonatkozó részében is az eddigi adatok alapján nem megalapozott.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Pp. 273. §-ának (3) bekezdése értelmében az ítéleteket hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Eln. Tan. G. törv. 30 645/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás