GK BH 1985/358
GK BH 1985/358
1985.09.01.
Mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben szaktanácsadást vállaló gazdálkodó szervezet a téves tanácsadás következményeiért kártérítési felelőséggel tartozik [Ptk. 310. §; 14/1978. (III. 1.) MT sz. r. 17. § (1) bek.].
A felperes mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötött az I. r. alperessel gyöngyös naposállat átvételére, és 56 000 db 70 000 kg súlyú gyöngyöscsirke meghatározott időpontban történő átadására. A naposállatokat az I. r. alperes az I. r. beavatkozóval kötött szerződéssel szerezte be, ez utóbbi pedig a II. r. beavatkozóval kötött a naposállatok szállítására szerződést. A felperes részére a II. r. beavatkozó 1981. július 2-án 31 090 db, 1981. augusztus 1-jén pedig 30 683 db gyöngyös naposállatot adott át. A felperes 1981. augusztus 5-ig mindkét állományt korábban vásárolt táppal etette, ezután azonban a II. r. alperestől beszerzett táp etetésére tért át. Rövid időn belül a felperes – már augusztus 8-án – nagymértékű elhullást tapasztalt, amely mindaddig folytatódott, amíg újabb táp etetésére nem tért át. Az állathullák zömében a boncolás eredményeként bélhurutot, fejletlenséget és a takarmány hiányos felvételét állapították meg. Az elhullások okának kiderítése céljából a felek több alkalommal tárgyaltak, a tápból vizsgálat céljára mintát is vettek. A II. r. beavatkozó pedig kísérleti etetés céljára ugyancsak mintát vett a tápból. A tápminta mikrobiológiai vizsgálata a minta magas penész- és csíraszámát állapította meg, a kísérleti etetés eredményeként pedig az állományban 9 nap alatt 61,5%-os elhullás következett be.
A felperes az alpereseket felszólította a kárának megfizetésére, majd a vagylagos keresetében kártérítés címén 1 397 433 Ft-nak és kamatának megfizetésére kérte kötelezni őket. Utalt arra, hogy a perbeli indítótáp receptjét az I. r. alperes adta, ezért ha az hibás volt, vagy az elhullások a naposállatok kelésgyengeségével hozhatók összefüggésbe, úgy ezért az I. r. alperes felelős. Abban az esetben azonban, ha a II. r. alperes által gyártott táp volt a minőséghibás, úgy a kárát ez utóbbi köteles megtéríteni.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Minthogy a felperes az elhullást a naposállatok minőségi hibájára is visszavezethetőnek tartotta, a naposállatokat szállító vállalatot perbehívta. Az utóbbi mint I. r. beavatkozó az I. r. alperes pernyertessége érdekében a perbe beavatkozott, és egyidejűleg perbehívta a naposállatokat részére keltető állami gazdaságot. Ez utóbbi az I. r. alperes pernyertessége érdekében II. r. beavatkozóként ugyancsak elfogadta a perbehívást.
A II. r. alperes szintén a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy az I. r. alperes által összeállított recept szerint készítette a perbeli tápot.
Az elsőfokú bíróság a tömeges elhullások okának kiderítése céljából állat-egészségügyi intézetet rendelt ki szakértőként. Az intézet véleménye szerint a tömeges elhullásokat eredményező okok közül kizárható a fertőző betegség és a tartási hiba, számos kísérlet pedig azt igazolta, hogy a gyöngyös csibék elhullását a takarmány, ezen belül pedig a premix okozta. Azt azonban nem tudta a szakértő megállapítani, hogy a premix alkotóelemei között melyik anyag pusztította el a gyöngyös csibéket. A kísérletek azt is igazolták, hogy bizonyos baromfipremixek toxikusak, azonban nem minden gyöngyöst betegítettek meg. E szakértő egyébként azt is kijelentette, hogy a táp mérgező tulajdonságát egyik fél sem ismerhette fel. A felek észrevételeit követően az elsőfokú bíróság a kár okának kiderítése céljából állattenyésztési és takarmányozási szakértőt is kirendelt. E szakértő a kár okaként a táp komponensek közül ugyancsak a premixet jelölte meg, véleménye szerint azonban a károsodást az okozta, hogy a recept szerint a II. r. alperes 1% mennyiségben dolgozta be a tápba a premixet, ez pedig nem felel meg az érvényes forgalomba hozatali és felhasználhatósági előírásoknak. Az előírások szerint ugyanis nem szabad 0,5%-nál nagyobb mennyiségű premixet a perbeli tápba bedolgozni. A II. r. alperes egyébként nem is kért a perbeli táp forgalomba hozatalára engedélyt, ilyen kérelem előterjesztése esetén pedig a premix túladagolása miatt a forgalomba hozatalát nem engedélyezték volna.
Az elsőfokú bíróság a kár összegének megállapítása céljából ugyancsak szakértői véleményt szerzett be, amely szerint a felperes tényleges kárának összege 787 654 Ft, míg 406 350 Ft a túltartott gyöngyös csirkék árbevétel-kiesése folytán maradt el.
Az elsőfokú bíróság az I. és a II. r. alperest egyenként 477 601 Ft-nak és kamatának megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította. Az ítélet indokolása szerint a II. r. alperes által gyártott táp gyöngyös csirkék takarmányozására alkalmatlan, ezért a II. r. alperes a hibás teljesítés folytán a Ptk. 310. §-a alapján köteles a felperes kárát megfizetni. Az I. r. alperes által átadott recept ismeretében ugyanis a II. r. alperesnek tudnia kellett, hogy a tápba csak 0.5%-ban lehet premixet keverni. Az elsőfokú bíróság azonban a II. r. alperes felelősségének megállapítása mellett az I. r. alperes kártérítési kötelezettségét is megállapította, hiszen az I. r. alperes a felperessel kötött szerződésben szaktanácsadást vállalt, tudomása volt arról, hogy a felperes a szükség szerinti táp megrendelésével késedelembe esett, ezen kívül a táp receptjének előírásakor is nagyobb gondossággal kellett volna eljárnia. A bíróság a kár keletkezésében a felperes közrehatását is megállapította, mert az késlekedett a jó minőségű táp beszerzésével, és e mulasztásával maga teremtett olyan helyzetet, hogy a tápot sürgősen kellett beszerezni, így a II. r. alperes a gyártáshoz és a forgalomba hozatalhoz engedélyt nem kérhetett. A kár összegének megállapításakor az elsőfokú bíróság a kirendelt szakértők véleményét ítélkezése alapjául elfogadta, és megállapította, hogy az 1 194 004 Ft összegű kár 20%-át a felperes azért nem követelheti, mert ilyen mértékben a kárát maga okozta, az ezt meghaladó kár viselésére pedig az alpereseket azonos arányban kötelezte.
Az ítélet ellen mindkét alperes fellebbezett.
A fellebbezések részben alaposak.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékoknak a Pp. 206. §-a szerinti helytálló mérlegelése eredményeként állapította meg az alperesek felróható magatartását, az ezzel összefüggésben keletkezett kártérítési kötelezettségüket, a közrehatás arányának megállapításakor pedig az alperesek, valamint a károsult felperes magatartásának felróhatóságát is, ezért a kármegosztás aránya is helyes.
Nem kétséges ugyanis, hogy az I. r. alperes a felperessel kötött mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben szaktanácsadást is vállalt, és ennek keretében többek között a perbeli táp receptjét is előírta. Mindkét szakértő véleménye aggálytalan abban a kérdésben, hogy a vonatkozó előírásokkal szemben a recept és a felhasznált táp is kétszeres adagban tartalmazta a premix mennyiségét, és hogy ez károsodást okozott. Szaktanácsadás esetén alapvető követelmény, hogy az ilyen tanácsot nyújtó gazdálkodó szervezet ismerje a vonatkozó szakmai, hatósági előírásokat, és téves – károsodást is eredményező – “tanácsot” ne nyújtson. Az is tény, hogy a kirendelt két szakértő között véleményeltérés volt abban, hogy a premix túladagolása eredményezte-e a tömeges mértékű elhullást, vagy csupán a károsodás mértékét befolyásolta. A Legfelsőbb Bíróság azért fogadta el ítélkezése alapjául az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézet szakértői véleményében foglalt álláspontot, mert a másik szakértő sem tudta kizárni azt, hogy a károsodást a premix túladagolása okozta. A fentiekből következik, hogy az I. r. alperes a felperessel kötött mezőgazdasági termékértékesítési szerződést megszegte, ezért a 14/1978. (III. 1.) MT számú rendelet 17. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a jogellenes magatartásával összefüggésben keletkezett kárt a felperes részére megtéríteni.
A II. r. alperes rendszeresen foglalkozik táp előállításával. Mint szakvállalat tudta, vagy kellő gondosság esetén tudnia kellett a premix felhasználására vonatkozó előírásokat, és azt is, hogy a tápot csak engedély birtokában szabad forgalomba hozni. A II. r. alperes a hibás recept alapján e tápot ennek ellenére összeállította, és engedély nélkül forgalomba hozta. Ennek a következményeit viszont a Ptk. 310. §-a alapján ő köteles viselni. Felelősségét pedig az a körülmény sem menti, hogy a felperes kérésének eleget téve rövid időn belül gyártotta le a terméket.
Az elsőfokú bíróság által megállapított kár összegét azonban az alábbiak szerint részben módosítani kellett. A felperes keresete szerinti elhullásokat, az elhullott állatok darabszámát a fellebbezési eljárásban már az alperesek sem vonták kétségbe. A szakértő a fellebbezési eljárásban a szakvéleményét csupán annak a figyelembevételével módosította, hogy az első alkalommal átvett állomány legkorábban csak augusztus 5-én fogyaszthatott a hibás tápból. E módosító körülmény figyelembevételével az 1982. július 2-án átvett állományban 328 828 Ft, míg az augusztus 1-jén átvett állomány vonatkozásában 460 994 Ft a kár összege.
A Legfelsőbb Bíróság a kirendelt szakértőnek módosított véleményét ítélkezése alapjául elfogadta, és ennek figyelembevételével megállapította, hogy a felperes kárának az összege 789 822 Ft. A kár egy része abból adódott, hogy a hibás táp következtében az állatok elhullottak, az elhullás időpontjáig azonban az állatok tartásával kapcsolatban a felperesnél költségek keletkeztek. Kellően indokolt az a szakértői megállapítás is, hogy az életben maradt állomány legyengült, ezért tovább kellett tartani, a túltartás pedig a felperes költségeinek növekedését jelentette.
Téves azonban az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, amely szerint a tovább tartott állomány nem érte el a szerződés szerinti 1,50 kg/db súlyt, és hogy ezáltal a felperesnél ún. árbevétel-kiesés is jelentkezett. Az egyébként tény, hogy a felperes 40 820 db gyöngyös csirkét 52 200 kg súlyban értékesített, ami 1,27 kg/db átlagsúlynak felel meg. Az elsőfokú bíróság fenti álláspontja szerint pedig ilyen darabszámú baromfit, ha azok nem gyengülnek le, és nem kell tovább tartani, a felperes 61 230 kg súlyban értékesíthette volna, a súlycsökkenés tehát 9030 kg, ennek figyelembevételével az árbevétel-kiesés 406 350 Ft.
A felek a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésükben 56 000 db gyöngyös csirke 70 000 kg súlyban történő átadásában állapodtak meg. Ez pedig azt jelenti, hogy a szerződés szerinti átadáskori átlagsúly nem az elsőfokú bíróság által megállapított 1,50 kg/db, hanem 1,25 kg/db volt. Minthogy pedig a felperes a perbeli tovább tartott állományt 1,27 kg/db átlagsúlyban értékesítette, nem volt árbevétel-kiesés. Ilyen címen a felperes akkor érvényesíthetett volna igényt, ha a szerződés szerinti időben a betegség miatt csökkent súlyú állatokat adta volna el, mert ez esetben a szerződés szerinti átlagsúly alatti állomány értékesítése valóban árbevétel-kieséssel járt volna. Ez esetben azonban nem merült volna fel a túltartás költsége. Minthogy azonban a perbeli esetben nem ez történt, hanem a felperes a költségei megtérítése mellett az állatokat tovább tartotta, és ezáltal azok a szerződés szerinti súlyt el is érték, követelése a fenti címen alaptalan.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú eljárási illetékre is kiterjedően részben megváltoztatta, s az alpereseket egyenként 315 918 Ft és kamata megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. II. 30 163/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás