MK BH 1985/366
MK BH 1985/366
1985.09.01.
A sportoló munkakörében foglalkoztatott dolgozónak a munkakörében elszenvedett balesete társadalombiztosítási szempontból üzemi balesetnek minősül. E szempontból nincs jelentősége, hogy a dolgozó sportoló munkakörében történt beosztásánál a munkajogi rendelkezéseket nem tartották meg [1975. évi II. tv. 77. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes keresettel megtámadott határozatát megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes 1981. szeptember 13-án bekövetkezett balesete üzemi baleset. A felek jogvitájában hozott határozatát a következő tényállásra alapította.
A V. Vállalat és a felperes 1979. július 2-án kötöttek munkaszerződést határozatlan időre. Eszerint a kőműves szakképzettségű felperes ilyen jellegű munkakörben, 14,50 forint/óra alapbér ellenében a vállalat központi üzemrészében köteles munkát végezni 1979. július 3-tól.
A szerződéskötés időpontjában a felperes a vállalat sportegyesületének – a salakmotoros szakosztályának – igazolt versenyzőjeként sportolt. A vállalat 1979. július 16-án a felperest speciális szakmunkás állományba helyezte, szolgálati helyeként a sportpályát jelölte ki. Ettől kezdődően a felperes munkaköri kötelezettségét az edzéseken, versenyeken való részvétel, a pálya és a motorok karbantartása jelentette. Azonos tartalmú átirányítás alapján további hat versenyzőt foglalkoztatott a vállalat.
A felperes – mint magyar válogatott – a Plovdivban, 1981. szeptember 13-án megtartott versenyen balesetet szenvedett, ennek következtében elvesztette munkaképességének 50%-át.
A felperes baleseti járadék megállapítására irányuló igényét az alperes azért utasította el, mert a vállalat nem sportmunkásként alkalmazta, így a baleset üzemi jellege nem állapítható meg.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a felperes a versenyen munkaköri feladatát teljesítette, ezért a munkáltatója érdekében végzett tevékenysége során bekövetkezett balesete üzemi balesetnek minősül (1975. évi II. tv. 77. §.).
Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság mindenben egyetért az elsőfokú bíróságnak a jogvita elbírálása során elfoglalt álláspontjával. Annak ellenére, hogy a versenyszerű sportolás, az erre történő felkészülés senki számára nem kötelező, nem vitatható az a tény, hogy a felperes ezért a tevékenységéért részesült munkáltatójától munkabérben. A sportolás, a versenyzés általában csupán lehetőség a dolgozó számára. A felperes mindezt munkaidőben folytatta, és kizárólag ezért kapta a munkabérét.
Ilyen körülmények között azt kell megállapítani, hogy a felperes munkaköri kötelezettségének tett eleget, amikor a baleset bekövetkezésekor versenyzett. Ebből következően a balesetét üzemi balesetnek kell minősíteni. A megyei bíróság megítélése szerint a vállalat átirányításának szabályos vagy szabálytalan volta ennek a kérdésnek az elbírálása során nem tekinthető releváns tényezőnek. Az alperes álláspontjának elfogadása ugyanis arra az eredményre vezetne, hogy ha a munkáltató a munkajogi szabályok megsértésével ad a dolgozónak utasítást a munkavégzésre, az így elszenvedett balesetet sem lehetne üzemi jellegűnek tekinteni.
Mindezekre figyelemmel a megyei bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. (Csongrád Megyei Bíróság 2. Mf. 20 094/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás