BK BH 1985/371
BK BH 1985/371
1985.10.01.
A bírósági mentesítésre irányuló kérelem érdemi vizsgálat nélkül történt téves elutasítása, fiatalkori elítélések esetén [Btk. 102. § (3) bek, 121. § (2) bek].
A városi bíróság a terhelt bírósági mentesítésre irányuló kérelmét elutasította, és megállapította, hogy az elítélt 1971. október 14. napján a törvény rendelkezésénél fogva mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.
A terheltet bírósági ítéletek az alábbi büntetésekkel sújtották.
1. A bíróság az 1963. február 13. napján jogerőre emelkedett ítéletével lopás és más bűncselekmények miatt 2 év 8 hó szabadságvesztésre;
2. a járásbíróság az 1964. január 3. napján jogerőre emelkedett ítéletével az 1963 júniusáig elkövetett többrendbeli lopás bűntette miatt 1 év 2 hó szabadságvesztésre;
3. a járásbíróság az 1964. november 19. napján jogerőre emelkedett ítéletével az 1964. március 6. napján elkövetett lopás és fogolyszökés bűntette miatt 3 év szabadságvesztésre;
4. a járásbíróság az 1965. március 23. napján jogerőre emelkedett ítéletével az 1963 nyarán elkövetett lopás és fogolyszökés bűntette miatt 3 év szabadságvesztésre ítélte.
Az 1–4. pontok alatt felsorolt büntetéseket a legutóbb eljárt járásbíróság az 1966. február 28. napján jogerőre emelkedett ítéletével összbüntetésbe foglalta, és 7 év szabadságvesztést állapított meg.
A szabadságvesztést az elítélt 1968. október 14. napján kitöltötte. Az elítélt valamennyi bűncselekménye elkövetésekor fiatalkorú volt.
A városi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A városi bíróság végzésének indokolása szerint – mivel jelen esetben a fiatalkorúakra vonatkozó szabályok szerint kell eljárni – az elítélt a büntetés kitöltésének napjától számított 3 év elteltével a törvényi mentesítés bekövetkezésére figyelemmel mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól, ugyanis 1 évet meghaladó, de 5 évnél nem hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre volt ítélve [Btk. 121. § (1) bek. c) pont].
A városi bíróságnak ez az álláspontja az anyagi jogi szabályok téves értelmezésére és alkalmazására visszavezethetően törvénysértő.
A terhelt a korábban hatályos büntető törvény rendelkezései alapján mentesülésben nem részesült. Ugyanis az 1971. évi 28. sz. tvr. 28. §-ával módosított 1961. évi V. törvény 102. §-ának (3) bekezdése szerint – mivel a terheltet mint fiatalkorút szándékos bűntett miatt egy évet meghaladó szabadságvesztésre ítélték – csupán annak kiállása után – kérelmére és az erre való érdemesség megállapítását követően – kerülhetett volna erre sor.
Az 1979. évi 5. tvr. (Btké.) 9. §-ának (1) bekezdése értelmében a Btk.-nak a mentesítésre vonatkozó rendelkezéseit a hatálybalépés előtt meghozott büntetőítéletre is alkalmazni kell.
A városi bíróság – éppen ennek a rendelkezésnek a tükrében – figyelmen kívül hagyta, hogy az elítélt a Btk. 137. §-ának 14. pontja előírására figyelemmel a 3. pont alatt tárgyalt elkövetői magatartását már mint többszörös visszaeső valósította meg – ezért a Btk. 102. §-ának (3) bekezdésében foglalt általános jellegű rendelkezésre figyelemmel törvényi mentesülésben nem részesülhet.
Mivel azonban a bíróság a Btk. 121. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel a fiatalkorú elítéltet a szabadságvesztés kitöltése után kérelemre mentesítésben részesítheti, a bíróságnak a kérelmet érdemben kellett volna elbírálnia.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a városi bíróság végzése törvénysértő. Ezért azt hatályon kívül helyezte, és az iratokat új eljárás lefolytatása végett a városi bíróságnak visszaküldte. (B. törv. IV. 160/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás