BK BH 1985/373
BK BH 1985/373
1985.10.01.
I. A közokirattal visszaélés vétségének törvénysértő megállapítása [Btk. 277 § (1) bek.].
II. A hivatalos minőség színlelésével elkövetett zsarolás megállapítása [Btk. 323. § (2) bek. c) pont].
Az elsőfokú bíróság a vádlottakat súlyos fenyegetéssel, hivatalos megbízás színlelésével elkövetett zsarolás bűntettében, súlyos testi sértés bűntettében, közokirattal való visszaélés vétségében – mint társtetteseket – mondta ki bűnösnek.
A megállapított tényállás szerint a vádbeli időben a késő éjszakai órákban az I. r. és a II. r. vádlottak megállapodtak abban, hogy megpróbálnak az éjszaka folyamán pénzt szerezni. Az aluljáró feljáratánál meglátták a külföldi állampolgárságú sértettet. A vádlottak odaléptek a sértetthez, s a II. r. fiatalkorú vádlott közölte, hogy rendőrség (police), majd a sértett útlevelét (paszportot) kérte. A sértett e felszólításnak eleget téve átadta útlevelét a II. r. vádlottnak, aki azt továbbadta az I. r. vádlottnak. Ezt követően a sértettet az egyetem környékére kísérték. Itt a II. r. vádlott a sértett értékeit és pénzét kérte, a sértett azonban a vádlottaktól valamilyen igazolványt kért. A II. r. vádlott a buszbérletét mutatta fel, mire a sértett átadta a 6,2 grammos, 14 karátos, szintetikus rubinkővel díszített 4030 forint értékű arany pecsétgyűrűjét, a 2500 forint értékű karóráját a II. r. vádlottnak, aki azt továbbította az I. r. vádlottnak. A II. r. vádlott további felszólítására átadott még 3200 forintot, 100 francia frankot – amelynek értéke 671 forint – és 97 USA dollárt, amelynek értéke 4466 forint. E pénzösszegeket a II. r. vádlott ugyancsak az I. r. vádlottnak adta át, majd a sértettől a nyakában levő 18 karátos, kb. 60-70 cm hosszúságú arany nyakláncát kérte, amelyen egy 22 karátos arany pénzmedál is volt, s összértéke kb. 20 000 forint, a sértett azonban a vádlottaktól ismételten az igazolványuk átadását kérte. Ekkor a II. r. vádlott a korábban felmutatott bérletet átadta, és a sértett nyakláncát lecsatolta.
Ezt követően a II. r. vádlott felszólította a sértettet, hogy a bérletét adja vissza, s mivel erre nem volt hajlandó, ököllel több ízben arcul ütötte, miközben az I. r. vádlott hátulról két karjánál a sértettet lefogta. Amikor a sértett segítségért kiabált, az I. r. vádlott az akkor már a földön fekvő sértett mellé dobta az útlevelét, majd mindketten elfutottak. A sértett 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett.
A másodfokú bíróság a vádlottakat a közokirattal visszaélés vétsége címén ellenük emelt vád alól felmentette.
A vádlottaknak a zsarolás bűntetteként elbírált cselekményét társtettesként, hivatalos minőség színlelésével elkövetett zsarolás bűntettének; a súlyos testi sértés bűntettet pedig társtettesként és aljas indokból elkövetettnek minősítette.
Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére a zsarolás és a súlyos testi sértés vonatkozásában. Ugyanakkor tévedett, amikor a vádlottak terhére megállapíthatónak találta a Btk. 277. §-ának (1) bekezdésében meghatározott közokirattal visszaélés vétségét.
Az irányadó tényállás szerint a vádlottak önmagukat rendőrnek kiadva szerezték meg a sértett értéktárgyait, és ezen hivatalos eljárás színlelése keretén belül került sor a sértett “igazoltatására”, az útlevele átvételére. Nincs adat arra, hogy a vádlottak szándéka az útlevél megszerzésére, vagyis hosszabb birtokbavételére irányult volna. Ellenkezőleg, abból a tényből, hogy miután a vagyontárgyakat megszerezték, majd a sértettet sérüléseket okozva bántalmazták, és mielőtt elhagyták a helyszínt, a hozzájuk került útlevelet a sértett mellé dobták, csak arra lehet következtetni, hogy nem kívánták a közokirat jogtalan megszerzését. Az útlevél átvétele hozzátartozott a terhükre megállapított minősített zsarolás törvényi tényállásához, s az időleges volt. A Btk. 277. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény törvényi tényállási eleme, a megszerzés valóságos, tényleges birtokbavételt, a dolog feletti uralmat és a rendelkezési jogot feltételezi.
A másodfokú bíróság ezért a vádlottakat bűncselekmény hiányában mentette fel a közokirattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól.
Megalapozott volt a zsarolás bűntettének kétszeres minősítését támadó védelmi fellebbezés is. A vádlottak rendőri minőségükre hivatkozva kényszerítették a sértettet értéktárgyai átadására, azok megszerzése érdekében további fenyegetést nem alkalmaztak. A sértettel szembeni erőszakos tettleges magatartásuk pedig nem a vagyontárgyak megszerzése érdekében, hanem azért történt, mert a sértett nem volt hajlandó visszaadni a fiatalkorú vádlott bérletét. Ennek alapján a másodfokú bíróság a vádlottak közös cselekményét a Btk. 323. §-ának (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott hivatalos minőség színlelésével társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének minősítette, mellőzve a Btk. 323. §-a (2) bekezdésének b) pontjában írt súlyos fenyegetéssel való elkövetés megállapítását. Ugyanakkor a hivatalos megbízás színlelése helyett e minőség színlelését állapította meg. A tényállásból egyértelmű ugyanis, hogy rendőrnek adták ki magukat, ami pedig a hivatalos minőség színlelését jelenti az adott esetben.
A másodfokú bíróság a vádlottak terhére megállapított súlyos testi sértés bűntettet a Btk. 170. §-a (3) bekezdésének II. fordulata szerint minősülő és büntetendő aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének minősítette, amelynél ugyancsak társtettesként jártak el. Társadalmilag és erkölcsileg elítélendő az a vádlotti magatartás, amely szerint azért bántalmazták a sértettet, mert az – külföldi állampolgár lévén, helyi ismeretek hiányában – értéktárgyai elvétele után ragaszkodik az átadott okmányhoz, és a vádlottak félnek, hogy a rendőri igazolványként felmutatott bérlet útján kilétükre fény derül. (Fővárosi Bíróság 21. Fkf. 9020/1084. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás