BK BH 1985/376
BK BH 1985/376
1985.10.01.
Az utólagos elszámolási kötelezettséggel átvett áruban bekövetkezett hiányért való teljes anyagi felelőség téves megállapítása hanyag kezelés vétsége esetén [Be. 55. § (2) bek.; 1967. évi II. törvény 57. § (2) bek., 58. § (1) bek., 59. § (1) bek., 61. § (1) bek.; 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 79. §, 80. § (1) bek., Btk. 320. § (1) bek].
A kerületi bíróság a terheltet hanyag kezelés vétsége miatt 2 évi időtartamra próbára bocsátotta. Egyben kötelezte arra, hogy a magánfélnek a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt 28 500 forintot, az említett összeg után 1982. szeptember 8. napjától számított évi 5%-os kamatát, valamint az állam részére 1710 forint összegű illetéket fizessen meg.
A másodfokú bíróság – a terhelt és védője által a polgári jogi igénynek egyéb törvényes útra utasítása végett bejelentett fellebbezése miatt eljárva – az elsőfokú bíróság határozatát a polgári jogi igény tekintetében hozott rendelkezésre vonatkozó részében helybenhagyta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 35 éves büntetlen előéletű terhelt gépkocsirakodóként dolgozik a sörgyár alkalmazásában. A terhelt a vállalat telephelyén átvett 270 láda kőbányai világos sört és 50 láda cseh import sört, amelyből 269 láda kőbányai világos sört az egyik üzletbe szállította. Az említett mennyiségű sört az üzlet raktárába beszállította, de az átvételi elismervényen tévedésből 100 ládával kevesebbet írt, illetve tüntetett fel.
A telephelyre visszaérkezve az árukiadó észlelte a 100 láda sör hiányt, s erről említést tett az áruátvevőnek, aki a terhelt bemondása alapján a 169 láda mennyiséget 269-re javította ki. Az üzletben maradt példányon azonban – amely a két állami vállalat egymás közötti elszámolásának az alapja – az átvételi elismervényen a helyesbítésre nem került sor. Azt csak akkor kísérelte meg a terhelt tisztázni, amikor a számlázás már megtörtént. Az üzlet ekkor már nem ismerte el a 100 láda sör többlet mennyiséget.
A sörgyár sértettet a 100 láda sör értékének megfelelően 28 500 forint kár érte.
Az eljárt bíróságok – alapjaiban helyes – álláspontja szerint a kártérítés tekintetében a munkajogi rendelkezések az irányadók.
Az elsőfokú bíróság az 1967. évi II. törvény 57. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés felhívására kötelezte a terheltet a teljes kárösszeg megfizetésére. A másodfokon eljárt bíróság ezzel kapcsolatban az 1967. évi II. törvény. 58. §-ának (1) bekezdésére, illetőleg a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 80. §-ának (1) bekezdésére hivatkozott. A másodfokú bíróság határozatában kifejtettek értelmében a terhelt, mint rakodómunkás az utólagos elszámolási kötelezettséggel átvett áruban bekövetkezett hiányért vétkességére való tekintet nélkül teljes kártérítési felelőséggel tartozik.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a polgári jogi igény megítélésére vonatkozó rendelkezés törvénysértő volta miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A jogerős ítéletben megállapított megalapozott tényállás szerint a terhelt a teljes sörmennyiséget hiánytalanul átadta a kereskedelmi üzletnek, magában az áruban tehát hiány nem keletkezett. A terhelt gondatlansága csupán abban állott, hogy az utólagos elszámolás alapjául szolgáló átvételi elismervényre tévedésből 100 ládával kevesebb mennyiségű sört tüntetett fel, mint amennyit ténylegesen leszállított.
Ilyen körülmények között nem az 1967. évi II. törvény 58. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 80. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásának van helye, hanem az 1967. évi II. törvény 57. §-a (2) bekezdésének a gondatlan károkozásra vonatkozó, illetőleg ezzel összefüggésben a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 79. §-ában foglalt rendelkezések érvényesülnek.
Az utóbbi munkajogi rendelkezések alkalmazásánál az 1967. évi II. törvény 61. §-ának (1) bekezdése alapján nem lehetett volna figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a kártérítés jogszabályban meghatározott mértékénél alacsonyabb összegű kötelezésre is mód nyílik, ha azt az eset összes körülményei kellően indokolják, és az a társadalmi tulajdon megóvására irányuló nevelés érdekeit nem sérti.
Figyelmen kívül hagyták az eljárt bíróságok azt is, hogy a ténylegesen leadott sörmennyiség nyombani tisztázása tekintetében az áru kiadására és nyilvántartására köteles egyéb személyeket terheli-e olyan felelősség, amely esetleg az 1967. évi II. törvény 59. §-ának (1) bekezdésére vonatkozó rendelkezés alkalmazását indokolttá teszi.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt bíróságok végzésének a polgári jogi igény megítélésére vonatkozó rendelkezése törvénysértő, ezért a megtámadott határozatok e törvénysértő rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. (B. törv. IV. 11/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás