BK BH 1985/377
BK BH 1985/377
1985.10.01.
A tanú kihallgatásáról a nyomozás során felvett jegyzőkönyv tárgyaláson való felolvasásának és a tárgyaláson való megjelenésben akadályozott tanú kihallgatásának feltételei [Be. 83. § (3) bek., 206. § (2) bek., 261. § (1) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettében mondotta ki bűnösnek, és ezért – börtönben végrehajtandó – 3 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádbeli napon a vádlott már a délelőtti órákban italozni kezdett a lakásán, s az emiatt a feleségével keletkezett vita veszekedéssé fajult. A vádlottat felszólította a felesége – az ügy sértettje –, hogy költözködjék el. A vádlott megkezdte ingóságainak csomagolását, közben azonban eltávozott otthonról, és újból szeszes italt fogyasztott.
A délutáni órákban, amikor a sértett a háztulajdonossal F. J.-néval az udvaron beszélgetett, a vádlott a lakásban magához vett egy 16 cm pengehosszúságú kést, azt a háta mögé rejtve megközelítette a feleségét, és két esetben hátba szúrta. Az egyik közepes erejű szúrás megnyitotta a mellüreget és közvetlen életveszéllyel járó vér- és légmellet okozott; a másik szúrás közepesnél kisebb erőbehatással leadott volt, és 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott.
Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok megsértésével járt el, amikor a nyomozás során tanúként kihallgatott F. J.-né tárgyaláson történt kihallgatása helyett felolvasta a nevezett tanúnak a nyomozás során tett vallomását, és azt mint bizonyítékot értékelése körébe vonta.
A büntetőeljárási törvény az okiratoknak bizonyítékként felhasználására vonatkozóan korlátozó rendelkezéseket tartalmaz. A Be. 83. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a tanúvallomás tartalmát rögzítő okirat – mint bizonyítási eszköz – csak a Be. rendelkezései szerint és a közvetlenség sérelme nélkül használható fel: erre csak abban az esetben van mód, ha a tanúvallomást tevő személy a tárgyaláson nem hallgatható ki. A Be. 10. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság az ügydöntő határozatát a tárgyaláson közvetlenül megvizsgált bizonyítékokra alapíthatja.
Az említett rendelkezések egymással összefüggésben értelmezhetők; vagyis a tanú vallomásáról készített – nyomozás során vagy tárgyaláson felvett – jegyzőkönyv csakis abban az esetben olvasható fel és értékelhető bizonyítékként, ha nem áll fenn annak a lehetősége, hogy a tanút – a közvetlenség alapján – a bíróság kihallgathassa. Mindazokban az esetekben tehát, amikor fennáll a tanú kihallgatásának a lehetősége, a bíróság köteles a tanút kihallgatni.
A bíróságnak a tanút elsősorban a tárgyaláson kell kihallgatnia, lehetnek azonban esetek, amikor a tanú egészségi állapota vagy egyéb körülmény folytán ennek nincs meg a reális lehetősége. A Be. 206. §-ának (2) bekezdése erre az esetre tartalmazza azt a rendelkezést, hogy a tárgyaláson kívül vehető fel a bizonyítás, ha a tanú tárgyaláson kihallgatása rendkívüli nehézségbe ütközne. Még ebben az esetben sem szenvedhet azonban csorbát a közvetlenség elve, ezért a törvény úgy rendelkezik, hogy a tanú kihallgatása céljából a bíróság a hivatásos bíró tagját küldi ki, vagy pedig más bíróságot keres meg a tanúkihallgatás foganatosítása érdekében. A védelem jogának a biztosítását szolgálja a törvénynek az a rendelkezése, hogy a bizonyítás felvételének említett módja esetében értesíteni kell a vádlottat, a védőt, az ügyészt és a sértettet is, vagyis lehetőséget kell adni arra, hogy az említettek a tanú kihallgatása során jelen lehessenek, a tanúhoz közvetlenül is kérdéseket intézhessenek, a vallomására nézve észrevételeket tehessenek, továbbá biztosítani kell, hogy az ügy lényeges körülményei tekintetében a tanú és a vádlott szembesítése megtörténhessék. Az így felvett bizonyítási eszközt a törvény olyanként tekinti, amely nem sérti a közvetlenség elvét, és ezért az a tényállás megállapítása szempontjából – az egyéb bizonyítékokkal való összevetése alapján – értékelhető.
Az elsőfokú bíróság azáltal, hogy mellőzte, a F. J.-né tanú említett módon történő kihallgatását arra hivatkozással, hogy a nevezett hónapok óta fekvő beteg, mozgásképtelen, és állandó orvosi kezelés alatt áll, s e helyett felolvasta a nyomozás során tett vallomását: olyan eljárási szabályt sértett, amely a büntetőeljárás alapvető elveinek a sérelmét eredményezte. Az említett eljárási szabálysértés olyan súlyú, amely kizárhatja az ilyen bizonyítékokra alapított ítélet felülbírálását, ha az a meghozott ítéletre lényeges kihatással van.
Minthogy az adott esetben a Be. 261. §-ának (1) bekezdésében foglalt – az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését nem feltétlenül eredményező – eljárási szabálysértésről van szó, a Legfelsőbb Bíróság vizsgálta, hogy az adott esetben az említett eljárási szabálysértés a meghozott ítéletre lényeges kihatással volt-e.
Tekintettel arra, hogy a vád tárgyává tett cselekmény tekintetében – az ügy lényegét illetően – a vádlott a nyomozás során és a tárgyaláson a bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomást tett, amelyet alátámasztott a sértett tanúvallomása, valamint az orvos szakértői véleményben foglalt adatok is: a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy az említett eljárási szabálysértés nem volt olyan kihatással, amely az ügy érdemi felülbírálatát kizárttá tette volna. Ezért a törvény sérelmével felvett bizonyítékot az értékelés köréből kirekesztve bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság azzal az állásponttal is, amely szerint az elsőfokú bíróság további eljárási szabályt sértett azáltal, hogy az indokolási kötelezettségének nem a Be. 163. §-a (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően tett eleget.
A Legfelsőbb Bíróság ezt az eljárási szabálysértést sem találta olyan súlyúnak, amely az ügy érdemi felülbírálatát kizárttá tette volna, mivel az első fokú ítéletnek ezek az indokolásbeli hiányosságai a fellebbezési eljárásban pótolhatók és kiegészíthetők voltak.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben elbírálta. (Legf. Bír. Bf. III. 18/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás