PK BH 1985/385
PK BH 1985/385
1985.10.01.
I Tévedés okozása akkor is megállapítható, ha a sérelmet szenvedett felet olyan tényállítással befolyásolják a szerződés megkötésében, amelynek alaptalanságát szakember esetleg felismerhette volna [Ptk. 210. § (1) bek.].
II. Joggal való visszaélésnek minősülhet és az adott esetben a megtámadási kereset elutasítására vezethet, ha az igényt érvényesítő fél első jelentkezésekor – röviddel a szerződés teljesítését követően – az eredeti állapot helyreállítását felajánlották, ezt azonban az igényt érvényesítő fél elhárította, a dolgot tovább használta és abban megrongálódást is idézett elő [Ptk. 237. § (1)–(2) bek., 4. § (4) bek., 5. § (2) bek.].
Az alperes a barátai segítségével készített egy teherhordásra alkalmas ún. „lassú járművet”. [Lassú jármű a közúti közlekedés hatályos szabályai (KRESZ) által adott fogalom meghatározás szerint az olyan jármű, amelyet beépített erőmű hajt, és sík úton önerejéből 25 km/óra sebességnél gyorsabban haladni nem képes.] Ezt, a jellegét tekintve lassú járművet a gépkocsi igazolólapja „egyedi” gyártmányként tünteti fel. Annak eléréséhez, hogy a személygépkocsi motorjával üzemeltetett jármű megfeleljen a „lassú jármű” követelményeinek, két sebességváltót építettek be. Ez a megoldás – változatlan motorfordulatszám mellett – lassabb haladást eredményez, de lényegesen megnöveli az üzemanyag-fogyasztást.
A felperes 1983. október 10-én 35000 forint vételárért megvásárolta az alperestől a járművet. A szerződéskötéskor az alperes olyan tájékoztatást adott, hogy a jármű üzemanyag-fogyasztása 16 liter körül van 100 kilométerenként. Mintegy két hét elteltével észlelte a felperes, hogy a jármű fogyasztása ennél lényegesen magasabb: számítása szerint kb. 45–50 l/100 km. Ezt az észlelését azonnal közölte az alperessel, a vételár leszállítását kérte. Az alperes ezt a kérelmet elutasította, hajlandónak mutatkozott azonban a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítására. Ettől a felperes akkor elzárkózott. Mialatt a felperes a gépkocsit használta, bekövetkezett nála egy törés, de ezt a felperes megjavíttatta.
A felperes még a perindítás előtt Sz. A. igazságügyi szakértőtől magánvéleményt szerzett be. E szakvélemény szerint a magas fogyasztásnak konstrukciós oka van: a két sebességváltó beépítése önmagában megnöveli azt. Ugyanakkor a magasabb fogyasztást tovább növelheti az is, hogy a motor elhasznált állapotban van. Erről azonban a szakértő nem tudott meggyőződni, mert a motort nem tudták beindítani.
Ilyen előzmények után kerestében most már a felperes kérte a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítását. Előadása szerint az üzemanyag-fogyasztással kapcsolatos tévedését az alperes okozta, ezért szerződési nyilatkozatát megtámadja [Ptk. 210. § (1) bekezdés].
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy valós adatokat közölt a felperessel, nála a fogyasztás valóban 16–18 l/100 km volt. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a felperes csak az őszi munkák elvégzése után támadta meg a szerződési nyilatkozatot.
A bíróság Sz. A-t igazságügyi szakértőként idézte és hallgatta meg a tárgyaláson. A szakértő a korábbi szakvéleményét kiegészítette: ezzel a konstrukcióval a jármű legkisebb fogyasztása 100 km-énként 30 liter üzemanyag. A fogyasztást még az is növelheti, hogy ez a motor legalább 16 éves. További kedvezőtlen tényezők is szerepet játszhatnak, így a terhelése, a gumik állapota és légkörnyomása. A szakértő a hengerfej – tömítésnél és a gyertyáknál túlterhelésre utaló nyomot nem talált. Úgy nyilatkozott, hogy az adott konstrukció (a két sebességváltó alkalmazása) esetén a magas fogyasztás köztudott, ennek ismerete különösebb szakismeretet nem igényel. A felperes által végzett javításokat és az általa folytatott használatot úgy értékelte, hogy azok kiegyenlítik egymást. A forgalmi értékre a szakértő nem tudott megalapozott vélemény adni, már a magánszakértői véleményben rögzítette, hogy a jármű egyedi jellegére tekintettel „kialakult gyakorlat nincs”. Az összeépített fődarabok és a jármű „célszerűsége” alapján 32 – 36 000 forint értéket jelölt meg azzal, hogy ezek között a határok között minden összeg reálisnak fogadható el. Arra is rámutatott, ha a jármű valóban csak 16–18 liter üzemanyagot fogyasztana, az értéke 40–42 000 forintra módosulna.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 2000 forint perköltséget. Az ítélet indokolása szerint két sebességváltó alkalmazásakor a jármű magas üzemanyag-fogyasztása természetes, annak ismerete nem igényel különösebb szakismeretet. A jármű forgalmi értéke éppen a nagy fogyasztás miatt 32–36 000 forint között van. Az indokolás rámutatott arra is, hogy azután vált a rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná, miután a felperes az őszi munkákat elvégezte.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 800 forint fellebbezési perköltséget. A megyei bíróság az ítéletének indokolásában lényegében megismételte az elsőfokú bíróság ítéletének az elvárható ismeretekkel kapcsolatban írt indokait, és ezek alapján megállapította, hogy a felperes alaptalanul hivatkozik a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésére.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése szerint, aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette.
Az igazságügyi szakértői véleményből megállapítható, hogy az adott konstrukció mellett ennek a járműnek a fogyasztása az adásvételkor és azt megelőzően nem lehetett kevesebb 30 liternél 100 km-énként. A motor állapota, életkora és az egyéb tényezők ezt a fogyasztást csak növelhették. A szakértő szerint köztudott ugyan, hogy két sebességváltó beépítésével megnő az üzemanyag-fogyasztás, azt azonban a szakértő sem állította, hogy a növekedés mértékének kétszeressé vagy többszörössé válása mindenki által ismert, annak felbecsüléséhez nem kell szakismeret. A felperes előadta, hogy ő már az alperes által közölt mennyiséget is magasnak találta. Az alperes az ügyvédje által 1983. november 17-én írt levelében beismerte, hogy a felperessel 16–18 liter/100 km fogyasztást közölt és hogy ez a közlés saját tapasztalatán alapult. Erre a tapasztalatára hivatkozott a tárgyaláson is. A munkagép ilyen mértékű fogyasztása azonban nyilvánvalóan valótlan, mert az optimális esetben is legalább 30 liter volt. Az alperes által megadott üzemanyag-fogyasztás a felperes vásárlási szándékát feltétlenül befolyásolta, különös tekintettel az energiahordozók magas árára és azoknak az üzemeltetési költségekre gyakorolt hatására. Az adott esetben tehát a felperes lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, amelyet az alperes okozott. Ezért a felperes a szerződési nyilatkozatát a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése alapján jogosult volt megtámadni.
Miután a felperes tévedés címén támadta meg a szerződést, nincs jelentősége a forgalmi értéknek, mert a felperes a keresetét nem a szolgáltatások között mutatkozó feltűnően nagy értékkülönbségre alapozta [Ptk. 201. § (2) bekezdés].
Az eredményes megtámadásra tekintettel a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése szerint az eredeti állapot helyreállítására kellene hogy sor kerüljön, mint ahogy azt az alperes a felperes első jelentkezésekor – a szerződést követően mintegy két hét múlva – fel is ajánlotta. Ezt azonban a felperes akkor elhárította és csak kb. egy hónap eltelte után lépett fel az eredeti állapot helyreállítása iránti igénnyel. Ekkor viszont az alperes zárkózott el a jármű visszavétele elől arra hivatkozással, hogy a felperesnél időközben a jármű meghibásodott, a felperes a járművet túlterhelte stb.
A felperesnek az a magatartása, hogy a szerződéskötést követő rövid idő múlva az eredeti állapot helyreállítását elhárította, majd a járművet hosszabb ideig használta, és az esetleges rongálódás és túlterhelés után ugyanezt az igényt terjesztette elő, vizsgálandóvá teszi, hogy nem visszaélésszerűen gyakorolta-e a felperes ezt a jogát [Ptk. 4. § (4) bekezdése és 5. § (2) bekezdése]. A visszaélésszerű joggyakorlás pedig az adott esetben a kereset elutasítására vezethet.
Ha a további vizsgálódás eredményeként az állapítható meg, hogy a felperes nem visszaélésszerűen gyakorolta jogát, az eredeti állapot helyreállítására kell törekedni. Ebben az esetben az alperest terheli annak bizonyítása, hogy a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása – valamely időközben bekövetkezett körülmény folytán – nem lehetséges. Ha bizonyított, hogy a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítására nincs lehetőség, a bíróságoknak a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a felek közötti elszámolást kell elvégeznie.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a mindkét fokon eljáró bíróságok ítéleteit a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 21 207/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás