PK BH 1985/389
PK BH 1985/389
1985.10.01.
I. Nagykorú gyermeket megillető tartásdíj megállapítása iránt indult perben bírósági meghagyás kibocsátására a törvényi feltételek megléte esetében is csak akkor kerülhet sor, ha a keresetlevél tartalmazza a figyelembe veendő körülményeket, és a kérelem ezek szerint reálisnak tekinthető tartásdíj megítélésére irányul [Csjt. 60. § (2) bek.; XXIX. sz. PED].
II. Bírósági meghagyást nem lehet kibocsátani, ha kétséges, hogy az alperes az első tárgyalásra szóló idézéssel együtt a keresetlevelet is megkapta [Pp. 125. §, 136. § (2) bek.].
A felek házasságuk 1978. február 16-án történt felbontásával egyidejűleg egyezséget kötöttek, amelynek értelmében az 1984. június 3-án született Zoltán nevű gyermeket anyjánál, a felperesnél helyezték el, az alperes pedig gyermektartásdíj megfizetésére vállalt kötelezettséget. A gyermek 1982. szeptember 1-jén munkaviszonyt létesített ezért a bíróság a felperes fizetési kötelezettségét megszüntette. Ezt követően Zoltán felvételt nyert a K-i Egyetem nappali tagozatára, előtte sorkatonai szolgálatot teljesített. Egyetemi tanulmányait 1984 szeptemberében kezdte meg.
A felperes keresetlevélben 1985. szeptember 1-jével kezdődően a jövedelem 20%-ának megfelelő, havi 1000 forint alapösszegű gyermektartásdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest, aki az első tárgyaláson nem jelent meg, érdemi védekezést írásban sem terjesztett elő. A városi bíróság az alperes idézését szabályszerűnek tekintette, a felperes jogi képviselője pedig bírósági meghagyás kibocsátását kérte azzal, hogy határozott összegben kéri a tartásdíj megállapítását, havi 1000 forintban. A bíróság a 3. sorszámú bírósági meghagyással 1984. szeptember 1-jével kezdődően havi 1000 forint gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte az alperest. Ellentmondás hiányában a bírósági meghagyás jogerőre emelkedett.
A jogerős bírósági meghagyás ellen emelt törvényességi óvás alapos.
1. A Pp. 136. §-ának (2) bekezdése szerint, ha az első tárgyalást az alperes mulasztja el, és írásbeli védekezést nem terjesztett elő, a bíróság a felperes kérelmére az alperest az idézéssel közölt kereseti kérelemnek megfelelően bírósági meghagyással kötelezi, egyben marasztalja a felperes költségeiben.
Az alperes mulasztása csak akkor állapítható meg, ha a bíróság őt az első tárgyalásra szabályszerűen idézte meg. Mint a bírósági meghagyás kibocsátásának első feltételét, az idézés szabályszerűségét gondosan kell vizsgálni. A Pp. 125. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az elnök a tárgyalási határnapra a feleket a keresetlevél egyidejű kézbesítése mellett idézi. Az első tárgyalásra szóló idézés tehát csak akkor tekinthető szabályszerűnek, ha a fél az idézéssel együtt a keresetlevelet is megkapta.
A periratokhoz csatolt tértivevény nem igazolja azt, hogy a keresetlevél az alperes részére kézbesítésre került, de még a kitűző végzésből sem állapítható meg, hogy ez iránt az eljáró bíró intézkedett volna. A bíróság tehát nem állapíthatta volna meg, hogy az alperes az első tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, így az idézett törvényi rendelkezés alapján ennek hiányában bírósági meghagyást nem bocsáthatott volna ki.
2. A Legfelsőbb Bíróság PK 400. számú állásfoglalása és az ennek iránymutatása alapján kialakult ítélkezési gyakorlat szerint az első tárgyalás elmulasztásának következményeként – amennyiben a törvény kizáró rendelkezést nem tartalmaz – valamennyi keresetfajta tekintetében helye van bírósági meghagyás kibocsátásának. A bíróság azonban akkor is mellőzheti a bírósági meghagyás kibocsátását, ha a Pp. 136. §-ának (2) bekezdésében meghatározott kizáró okok nem állnak fenn. Így ha a bíróság a kereseti kérelmet vagy annak meghatározott részét aggályosnak tartja, a meghagyás kibocsátásától az egyéb feltételek megléte esetében is eltekint, és a bizonyítás felvétele érdekében tárgyalást tart. Ez a megoldás áll összhangban a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében írt azokkal a jogelvekkel, amelyek a bíróság feladatává teszik a felmerült jogvitáknak az igazság alapján történő eldöntését. A családjogi perekben pedig fokozott jelentősége van a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Az ilyen perekben a bíróságnak hivatalból is le kell folytatnia a bizonyítást a tényállás felderítése érdekében.
A XXXVII. sz. PED-del módosított XXIX. számú Polgári Elvi Döntés a (továbbiakban: PED) értelmében a munkaképes nagykorú gyermek részére – szükséges tanulmányai folytatásának idejére – fizetendő tartásdíj mértéke szempontjából a gyermek szükségleteit, a tartásra köteles szülő teherbíró képességét, továbbá azt kell figyelembe venni, hogy a másik szülőtől – vagyoni, jövedelmi, kereseti viszonyaira, családi és személyes körülményeire tekintettel – mennyiben várható el, hogy ő is hozzájáruljon a továbbtanulás költségeinek fedezéséhez. Számításba kell venni mindazt a támogatást, amelyet az állam, a társadalom nyújt (állami, társadalmi ösztöndíj, szociális segély, tandíjkedvezmény, az elhelyezés, az étkezés terén nyújtott kedvezmény stb.), továbbá a gyermek esetleges más rendszeres jövedelmét és vagyonát is.
A Csjt. rendszerében a kiskorú gyermek tartása mint kiemelkedő társadalmi érdek különleges védelemben részesül. Ez a felfogás fogalmazódott meg a 12/1974. (V. 14.) MT számú rendeletben (R.) is. A nagykorú gyermek részére járó tartásdíj összegét azonban általában a R.-től függetlenül kell meghatározni, hasonlóan más olyan törvényen alapuló tartás mértékéhez, amelyekre az R. rendelkezései nem alkalmazhatók. Ilyen esetben tehát a PED által meghatározott körülményeket kell vizsgálni, az R. 2. §-ának (1) bekezdése kiindulási alapként nem alkalmazható. A nagykorú gyermeket megillető tartásdíj mértéke az állami és társadalmi juttatások, valamint a másik szülő által biztosított tartás figyelembevételével megállapított reális szükségletekhez igazodik, oly módon azonban, hogy a megállapított tartásdíj összege az egyéb juttatásokkal és a másik szülő által nyújtott tartással együtt az indokolt szükségletek fedezésére elegendő legyen.
Méltánytalan eredményre vezetne azonban az, ha a nagykorú gyermek a tartásra kötelezett szülő megnövekedett, esetleg rendkívüli, az átlagot meghaladó munkateljesítménnyel vagy jelentős többletmunkával elért jövedelméből is minden további nélkül részesedne. Ezért a tartásra kötelezett kiemelkedően magas jövedelme esetén a tartásdíj alapjának meghatározásánál ezt is megfelelően értékelni kell.
A kifejtettekből következik, hogy a nagykorú gyermeket megillető tartásdíj megállapítása iránt indult perben bírósági meghagyás kibocsátására a törvényi feltételek megléte esetében is csak akkor kerülhet sor, ha a keresetlevél a PED által figyelembe veendő körülményeket tartalmazza, és a kérelem ezek szerint reálisnak tekinthető tartásdíj megítélésére irányul.
A bíróság a jelen perben – mindezek hiányában – a keresetlevél tartalmának megfelelő bírósági meghagyást nem bocsáthatott volna ki.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a meghagyást hatályon kívül helyezte és a városi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 004/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás