PK BH 1985/390
PK BH 1985/390
1985.10.01.
A részítélet is tartalmazhat az általa elbírált kérdések tekintetében a perköltségre is kiterjedő döntést. E tekintetben az eldönthető vitás kérdéseknek a még el nem dönthető kérdésekkel való összefüggését kell vizsgálni [Pp. 77. §, 75. § (1) és (2) bek., 81. § (2) bek.; 5/1962 (VI. 19.) IM sz. r. 1. §, 2. § és 6. §; PK 224. sz.].
A felperesek a feltalálói a 179 957. lajstromszámú “Eljárás és berendezés villamos hálózatok dinamikus átviteli tulajdonságainak mérésére” című szolgálati találmánynak, amelynek az alperes a szabadalmasa. Az alperes a találmányt hasznosítási engedély adása útján is értékesítette. A felperesek a befolyt hasznosítási díj után találmányi díjat követeltek, és annak teljesítésére 1983. május 23-án írásban felszólították az alperest. A felszólítás eredménytelensége miatt 1983. július 27-én pert indítottak; keresetükben 1 200 000 Ft díjat és ennek kamatait követelték.
Az alperes a per első tárgyalásán – előbb egyezségi ajánlatként, később ellenkérelemként – 700 000 Ft-ot ismert el az érvényesített követelésből. A felperesek indítványára az elsőfokú bíróság 1983. szeptember 23-án részítéletet hozott és az alperest – az elismert mérték erejéig – 700 000 Ft megfizetésére kötelezte. Az ítélet előzetes végrehajthatósága, a kamatok és a perköltség viselése felől nem rendelkezett; csupán az utóbbit indokolta azzal, hogy a perköltségek felől a “befejező érdemi ítéletben... célszerűbb dönteni”.
A bizonyítási eljárás után az 1984. szeptember 28-án meghozott ítéletben az elsőfokú bíróság (további) 300 000 Ft-ban és a kamatokban marasztalta az alperest, és arra kötelezte, hogy 6000 Ft perköltséget fizessen meg a felperesek jogi képviselőjének a pénztárába. Ez utóbbi rendelkezés indokaként a Pp. 81. §-ának a (2) bekezdésére hivatkozott, és arra utalt, hogy az összegszerű megállapítás bírói mérlegeléstől függött, a követelt összeg nem tekinthető nyilvánvalóan túlzottnak, ezért “... az alperest kötelezte a perköltség megfizetésére...”
Az ítéletnek a perköltségről szóló rendelkezése ellen a felperesek fellebbezést nyújtottak be. Azzal érveltek, hogy a megítélt egymillió forintra figyelemmel a megállapított perköltség sem a marasztalás összegével, sem az ügy bonyolultabb voltával nem áll arányban.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 256/A. §-a (1) bekezdésének b) pontjára tekintettel a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el. Az alperes a fellebbezéssel kapcsolatban ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezés helytálló.
A Pp. 77. §-a értelmében a bíróság a perköltség viselése felől az ítéletben vagy az eljárást befejező egyéb határozatban dönt. Tartalmazhat azonban a részítélet is az általa elintézett kérdések tekintetében a perköltségre is kiterjedő döntést. Ennek szükségességénél az eldönthető vitás kérdéseknek a még el nem dönthető kérdésekkel való összefüggéseit kell vizsgálni (PK 224. sz. állásfoglalás).
Az elbírált esetben az elsőfokú bíróság az ezúttal felülbírálás tárgyát nem képező részítéletben nem határozott a vita elkülöníthető és az elismerés folytán eldönthető részével összefüggő perköltségek viseléséről. Ebből következően azonban a befejező határozatban – az ítéletben kellett volna erre a vitarészre is kiterjedő döntést hoznia. A döntésnél irányadó és az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott Pp. 81. §-ának a (2) bekezdése szerint az alperes a terhére megállapított marasztalási összegnek megfelelő perköltség megfizetésére kötelezhető.
A fellebbezéssel megtámadott rendelkezés és ennek indokolása azonban nem ad számot arról, hogy a megítélt perköltség mely, felmerült költségek viselését jelenti.
A részítélettel elbírált vitával kapcsolatban a Pp. 80. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezés alkalmazására nem kerülhet sor, erre az alperes maga sem hivatkozott. Az alperes – bár az első tárgyaláson elismerő nyilatkozatot tett – a perre okot adott, az általa viselendő perköltség mértékénél tehát a 700 000 Ft-os (részítéleti) marasztalás összegét is figyelembe kell venni.
A Pp. 75. §-ának (1) bekezdése értelmében perköltség mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon merült fel. A (2) bekezdés szerint ehhez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd készkiadásait és munkadíját is.
A perköltség összegét – a Pp. 79. §-ának (1) bekezdése értelmében – a bíróság az előadott és a szükséghez képest igazolt adatok figyelembevételével állapítja meg. A perköltség összegének meghatározása tehát – a jogszabályban írt megszorításokkal – a bíróság mérlegelési körébe tartozik.
Az elbírált esetben a felperesek oldalán csupán az ügyvédi képviselettel kapcsolatos költség merül fel. Más, a Pp. 75. §-ának (1) bekezdésében példálózva felsorolt költséget nem számítottak fel, illetőleg ilyenek felmerülésére nincs adat.
A képviseleti munkadíjnak a megállapításánál általában azt a mértéket indokolt alapul venni, amelyet a módosított 5/1962. (VI. 19.) IM sz. rendelet (R.) a díjmegállapodásnál és az ügyvédi díj bírósági (hatósági) megállapításánál is figyelembe venni rendel [R. 1. § (1)–(2) bek.]. Ennek egyik tényezője a pertárgyérték (ügyérték), amely egyben a felszámítható díj felső határát adja (R. 6. §). A díjmegállapításkor figyelembe kell venni az ügy jellegét és jelentőségét, a megbízás teljesítéséhez előreláthatóan megkívánt – illetőleg bírósági (hatósági) megállapítás esetén a végzett – ügyvédi munkát, valamint az ügyfél személyi és vagyoni körülményeit (R. 2. §). Ezek a jogszabályban írt szempontok nem maradhatnak figyelmen kívül a perköltség összegszerű megállapításánál akkor sem, ha azt a peres eljárásban, a Pp. 79. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint történik.
Az elbírált esetben a felszámítható ügyvédi díj meghatározásánál elsődleges tényező a pertárgy értéke. A többi tényező befolyásoló szerepe ezúttal nem számottevő; az ügy jellegénél fogva jelentős volt ugyan, de nem különösen bonyolult; a követelésnek csupán a mértéke volt vitás, és – emiatt is – a várhatóan szükséges ügyvédi munka sem mutatkozott aránytalanul soknak. Mindezek együttes mérlegelésével a perköltség viselése címén térítendő ügyvédi képviseleti kiadás mértékét a pertárgy értékének megfelelően felszámítható ügyvédi díjban lehet megállapítani, illetőleg az ettől való eltérés nem indokolt. Az irányadó pertárgyérték pedig ezúttal a már kifejtettek szerint, a Pp. 81. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel a marasztalás teljes összege.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján a fellebbezett részében az első fokú ítéletet megváltoztatta, és a perköltség összegét 40 000 forintra felemelte [Pp. 253. § (2) bek.].
A másodfokú eljárásban pernyertes felperesek – a pertárgy értékével arányos – képviseleti költségeit a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes köteles viselni. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 062/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás