GK BH 1985/392
GK BH 1985/392
1985.10.01.
A szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetője nem köthet a részére szállító gazdálkodó szervezettel kiskereskedelmi árubeszerzési szerződést [Ptk. 219. § (2) bek.; 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 23. §; 38/1980. (IX. 30.) MT sz. r. 3. §; 3/1983. (IX. 22.) MT sz. r. 3. § (1) bek.; 14/1980. (IX. 30.) BkM sz. r. 5. § (3) bek.].
Az alperes szerződést kötött üzletvezetőjével munkahelyi büfé szerződéses üzemeltetésére. Az üzletvezető a felperestől 47 496 Ft értékben különféle árut vásárolt, amelynek ellenértékét nem fizette meg, ezért a felperes a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében a fenti összegnek és kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes az ellentmondásban a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az üzletvezető köteles a felperes részére a vásárolt termékek ellenértékét megfizetni, mert vele külön megállapodást kötött a termékek beszerzésére. Utalt egyébként még arra is, hogy a felperes a perbeli ellenérték megfizetése érdekében az üzletvezető ellen is előterjesztett fizetési meghagyás iránti kérelmet, ezért a keresete emiatt is alaptalan.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint az üzletvezető az alperes nevében vásárolta a felperestől a különféle termékeket, amelyek ellenértékét az alperes a 14/1980. (IX. 30.) BkM sz. rendelet 5. §-ának (3) bekezdése alapján köteles a felperesnek megfizetni. Utalt a bíróság az ítéletének indokolásában arra is, hogy az üzlet vezetője a számlákat az alperes bélyegzőjével látta el, és aláírta azokat, az átvétel ténye tehát hitelt érdemlően igazolt.
Az alperes fellebbezett az ítélet ellen. Arra hivatkozott, hogy az üzletvezetővel történt szerződéskötés után írásban megkereste a neki rendszeresen szállító nagykereskedelmi vállalatokat – így a felperest is –, és arra kérte azokat, hogy az áru szállítására és a fizetés módjára vonatkozóan az üzlet vezetőjével kössenek megállapodást. Ennek figyelembevételével történt a perbeli bolt áruellátása is. Előadta azt is, hogy az üzlet vezetője a kikötött fizetési határidőn belül a felperes részére nem fizette meg az ellenértéket, a felperes azonban ennek ellenére ezután is kiszolgálta az üzletvezetőt, ezért reá nem háríthatja át ennek a következményeit. Hivatkozott arra is, hogy a vásárolt áruk ellenértékét csak abban az esetben kellene kifizetnie, ha nem lenne eltérő megállapodás, a perbeli esetben azonban a felperes az üzletvezetővel külön megállapodást kötött, ezért a követelés alaptalan.
A fellebbezés alapos.
Az egyes kiskereskedelmi és vendéglátó-ipari üzletek szerződéses üzemeltetéséről szóló 38/1980. (IX. 30.) MT sz. rendelet (továbbiakban: R.) 3. §-a értelmében a vezető a gazdálkodó szervezet nevében, de saját felelősségére és kockázatára önállóan szervezi és irányítja az árubeszerzést és értékesítést, a vendéglátó-ipari termelést és szolgáltatást, a készletgazdálkodást, dönt az eszközök felhasználásáról. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseiben több alkalommal kifejtette, hogy a jogszabálynak a fenti rendelkezése azt jelenti, hogy az egységek vezetői a bélyegző felhasználásával szabályszerűen igazolt beszerzések alkalmával mindenkor a gazdálkodó szervezet nevében, annak képviselőiként járnak el. E képviseleti jog a jogszabály fent hivatkozott rendelkezésén alapszik, a Ptk. 219. §-ának (2) bekezdéséből pedig következik, hogy a képviselő útján kötött szerződések esetében a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté. Az R. végrehajtása tárgyába kiadott 14/1980. (IX. 30.) BkM sz. rendelet (a továbbiakban: Vr.) 5. §-ának (3) bekezdése szerint a más gazdálkodó szervezettől vásárolt áruféleségeket, ha annak vétele nem készpénzért történt, eltérő megállapodás hiányában a vezető igazolása alapján a gazdálkodó szervezet egyenlíti ki. Az alperes tévesen értelmezi a jogszabálynak a fenti rendelkezését akkor, amikor a fellebbezésében arra utalt, hogy a felperes eltérő megállapodást kötött az üzlet vezetőjével, és hogy ennek következtében a felperesnek az ellenértéket az üzletvezetőtől kell követelnie.
Az R. és a Vr. szabályai azokra a gazdálkodó szervezetekre és magánszemélyekre vonatkoznak, akik egymással az üzlet szerződéses üzemeltetésére szerződést kötnek. E felek a szerződésükben a vásárolt termék ellenértékének a kifizetése tekintetében a jogszabály hivatkozott rendelkezéseitől eltérően valóban megállapodhatnak. Az alperes tehát kikötheti az üzletvezetővel kötött megállapodásban azt, hogy más gazdálkodó szervezettől csak készpénz fizetése ellenében történhetik a vásárlás. Minthogy azonban a jogszabály az eltérő megállapodást a fizetés módja tekintetében engedi meg, és ilyet is csak a szerződéses üzemeltetésbe adó gazdálkodó szervezet és az üzletvezető köthet, a jogszabály hivatkozott rendelkezéséből nem lehet olyan következtetést levonni, hogy az egyes eladók az üzletvezetővel az áru beszerzésére kiskereskedelmi árubeszerzési szerződést köthetnek. Ez ugyanis ellentétben áll az R. 3. §-ában foglaltakkal, kiskereskedelmi árubeszerzési szerződést pedig a 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet 23. §-a értelmében egyébként is csak gazdálkodó szervezetek köthetnek. A fentiekből következik, hogy a felperes a perbeli esetben a fizetés módjára vonatkozó megállapodást nem az üzletvezetővel mint magánszeméllyel, hanem az alperes képviselőjével kötötte, és e megállapodás alapján az áruféleségek eladása tekintetében az eladó felperes és az üzletvezető között közvetlen jogviszony nem jöhetett létre.
Szükséges arra is rámutatni, hogy az egyes kiskereskedelmi és vendéglátó-ipari üzletek szerződéses üzemeltetéséről szóló 38/1980. (IX. 30.) MT számú rendelet módosítása tárgyában kiadott 34/1983. (IX. 22.) MT számú rendelet 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a vezető a gazdálkodó szervezet nevében, de saját felelősségére és kockázatára önállóan szervezi és irányítja az áruforgalmat stb., és e körön belül szerződést saját nevében is köthet. Ezért a jogszabály módosítása után eszközölt áruvásárlások esetében az áruvásárlás körülményeit tisztázni kell annak érdekében, hogy az eladó gazdálkodó szervezet az adott esetben az üzletvezetővel mint magánszeméllyel vagy pedig képviselő útján a gazdálkodó szervezettel kötötte-e a szerződést. Minthogy azonban a perbeli esetben eszközölt áruvásárlások idején a korábbi jogszabály volt hatályban, a fentieket a jelen perben nem lehetett figyelembe venni, annál kevésbé, mert a tényállás szerint a vásárlásokat az üzletvezető az alperes nevében – bélyegzőjének felhasználásával – eszközölte.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 575/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás