BK BH 1985/4
BK BH 1985/4
1985.01.01.
Felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége esetén [Btk. 89. § (1) és (3) bek., 187. § (2) bek. b) pont, KRESZ 33. § (1) bek.].
A járásbíróság a terheltet halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – 10 hónapi szabadságvesztésre és 4000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt 1952-ben szerzett hivatásos gépjárművezetői engedélyt, azóta mintegy 700 000 kilométert vezetett balesetmentesen.
A vádbeli napon reggel a VOLÁN menetrendszerű autóbuszát vezette. Az egyik község megállójában több más utassal együtt az autóbuszról, annak hátsó ajtaján leszállt a 74 éves sértett. Az autóbuszt hátulról kerülve igyekezett volna a közeli lakása felé, az autóbusz hátsó része mögött mintegy másfél méter távolságban azonban megállt, lehajolt, mintha leejtett volna valamit, majd felegyenesedett.
A terhelt az utasok leszállását követően még egy percig várakozott, majd az orvosi rendelőtől az autóbusz felé igyekvő asszonyt észlelve elhatározta, hogy az autóbusz hátratolásával rövidíti meg a beteg asszony útját. Belenézett a visszapillantó tükrökbe, de azokból a tolatás akadályát nem észlelte, mert a 165 cm testmagasságú és lehajoló sértett az autóbusz mögötti helyzetében nem volt látható. A terhelt mintegy 3 km/óra sebességgel indította hátrafelé a járművet, amely a sértettet elütötte, majd áthaladt rajta, a sértett azonnali halálát okozva.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztés és a pénzmellékbüntetés kiszabását mellőzte, egyidejűleg a terheltet 2 évre a közúti járművek vezetésétől eltiltotta.
A másodfokú bíróságnak a terhelt büntetése megváltoztatását indokoló érvei szerint a terhelt igen durva szabályszegést követett el, bűnössége a tudatos gondatlanság (luxuria) formájában valósult meg, és kizárólag a súlyos fokú gondatlansága vezetett a sértett halálát okozó balesethez, sértetti közrehatás nem állapítható meg.
A másodfokú határozat ellen a terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróságnak a terhelt súlyosabb megbüntetésével kapcsolatos indoklását a büntetőügy adatai nem támasztják alá.
A terhelt a KRESZ 33. §-ának (1) bekezdésében előírt azt a szabályt sértette meg, amely szerint a hátramenetet csak a többi jármű és az úttesten haladó gyalogosok közlekedésének akadályozása nélkül lehet végezni. E szabály megszegésének módja nem volt olyan kirívó, amelynél fogva a közlekedési szabályok “igen durva megszegésének” a ténye megalapozottan megállapítható lenne.
Kellő alap nélkül helyezkedett a másodfokú bíróság arra a jogi álláspontra is, hogy a terhelt gondatlansága súlyos fokú volt, és a tudatos gondatlanság (luxuria) esete áll fenn. A büntetőeljárás nem derített fel olyan tényeket, amelyekből arra lehetne következtetni, hogy a terhelt előre látta magatartásának következményeit, és könnyelműen bízott azok elmaradásában. A terhelt az autóbusz mögött levő sértettet a tényállás szerint nem észlelte, és a visszapillantó tükörből nem is észlelhette. Az autóbuszból leszálló többi utas már 30-50 méterre elhagyta a megálló helyét, amikor a terhelt a gyér forgalmú úton, igen kis sebességgel elkezdte a tolatást. Ilyen körülmények között tudatos gondatlanságra, a sértett vagy más személyt érintő káros eredmény előrelátásnak tényére még arra figyelemmel sem lehet következtetni, hogy a visszapillantó tükörben jelentkező képnek a tényleges közlekedési helyzethez viszonyított korlátozottságával elvileg a terhelt is tisztában volt.
A terheltet a halálos közúti baleset okozásáért a Btk. 14. §-ának második fordulata szerinti gondatlansága (negligencia) miatt terheli büntetőjogi felelősség, azért mert megelégedett a visszapillantó tükrök nyújtotta információval, és anélkül kezdte meg a hátramenetet, hogy annak zavartalanságáról, az esetleges káros következmény lehetőségéről fokozottabb körültekintéssel meggyőződött volna.
Téves a másodfokú bíróságnak az a megállapítása is, hogy a sértettnek a halálos kimenetelű baleset bekövetkeztében nem volt közrehatása. A KRESZ 21. §-ának (6) bekezdése szerint a gyalogos az úttesten késedelem nélkül köteles áthaladni, és tartózkodnia kell minden olyan magatartástól, amely a járművek vezetőit megzavarhatja vagy megtévesztheti. Bizonyított tény, hogy a sértett valamely, már pontosan fel nem deríthető ok miatt huzamosabban az autóbusz mögött az úttesten tartózkodott, a késedelem nélküli áthaladási kötelezettségnek nem tett eleget. E mulasztása és a baleset között objektív kapcsolat van, és ez a terhelt magatartásának értékelésénél nem hagyható figyelmen kívül.
A Legfelsőbb Bíróság a súlyos eredmény ellenére sem találta a terhelt cselekményét olyan nagy fokú gondatlanságból, illetve a közlekedési szabályok olyan durva módon való megszegéséből eredőnek, amely kizárná a Btk. 89. §-ának az alkalmazását.
Az 52 éves terhelt személyi körülményei is kedvezőek, büntetlen, 30 éve gépkocsivezető, 20 éve egy munkahelyen dolgozik, és több mint 700 000 kilométert vezetett balesetmentesen. Következésképpen előélete és közlekedési múltja indokolja azt a megállapítást, hogy vele szemben a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés és a jövedelmi viszonyaihoz igazodó pénzmellékbüntetés megfelelő, az egyéni és az általános visszatartás célját kellően szolgáló büntetés. Ezek a körülmények, valamint a megvalósult bűncselekményben mutatkozó gondatlanság foka miatt nincs alap olyan következtetésre, hogy a terheltnek a közúti közlekedésben való részvétele a közlekedés biztonságát veszélyeztetné, és ezért a járművezetéstől eltiltása lenne indokolt.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletében kifejtett – a fentiektől eltérő – indokait tévesnek és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit törvénysértőnek találta. A törvénysértés kiküszöböléseként a vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette és 4000 forint összegű pénzbüntetésre ítélte. (B. törv. IV. 568/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás