MK BH 1985/404
MK BH 1985/404
1985.10.01.
A tartósan külföldi szolgálatot teljesítő dolgozó átlagkeresetének megállapításánál csak a belföldi kereset vehető figyelembe. A valutarész olyan terhes illetmény, amelyet e szempontból figyelmen kívül kell hagyni. Eszerint kell eljárni a tartós külföldi szolgálatra beosztott dolgozó általános kártérítés iránti igényének elbírálásánál is [10/1972. (V. 20.) MüM–PM sz. r. 7. § (3) bek.;* 14/1979. (IX. 17.) IM sz. r. 24. §; 26/1980. (XII. 20.) MüM sz. r. 8. § (2) bek.].
A felperes vasbetonszerelő szakképesítésű, és 1979. szeptember 3. napja óta áll az alperes alkalmazásában bádogos munkakörben. A peres felek 1980. május 9-én külföldi munkavégzésre munkavállalási szerződést kötöttek. Eszerint a felperes 1980. május 11-jétől Ausztria területén végzett bádogos munkát. Havi átlagkeresete 5304 forint volt, továbbá 7440 schillinget kapott.
A felperes 1983. május 30-án üzemi balesetet szenvedett, amelynek következtében a jobb kezének négy ujja sérült meg. A nagy- és gyűrűsujja eltört, a mutató- és a kisujja erősen zúzódott. Az elszenvedett baleset miatt baleseti eredetű munkaképesség-csökkenése véglegesen 40%, mert a jobb al- és felkar izomzatának közepes fokú megkevésbedése, a jobb kéz izomzatának kisebb fokú, az ujjak izomzatának nagyobb fokú megkevesbedése, az ujjakban nyújtási merevség és korlátozottság, a sérült kéz erejének nagyfokú csökkenése, az ökölképzés közepes fokú korlátozottsága következett be. Jelenlegi állapotában mindazon élettevékenységének ellátásában, amelyhez mindkét kéz, de különösen a jobb kéz teljes ereje, ügyessége szükséges, súlyosabb fokban korlátozott. Felgyógyulása utáni újbóli munkába állásakor Jordániában kívánta foglalkoztatni őt az alperes, de erre egészségi állapota miatt nem került sor.
A felperes a balesetből eredő kárának megtérítése iránt munkaügyi vitát kezdeményezett. A munkaügyi döntőbizottság túlnyomórészt elutasító határozata ellen keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest az átlagkereset és táppénz közötti különbözet címén 2484 forint és kamatai, lejárt baleseti járadék címén 2790 forint és kamatai megfizetésére, 10 220 forint élelemfeljavítás, gondozás és többlet energia-felhasználás költsége, 120 000 forint vagyoni kár és 200 000 forint általános kártérítés megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az alperesnek a 200 000 forintot kitevő általános kártérítés megfizetésére kötelezését azzal indokolta, hogy a 26/1980. (XII. 20.) MüM számú rendelet 8. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a kár vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki, a munkáltató olyan összegű általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas.
A felperes 2–3 évig külföldön kívánt munkát végezni, ezt követően kisiparos akart lenni. E tényeket értékelve – figyelemmel a felperes fiatal életkorára – az általános kár összegét mérlegeléssel állapította meg.
Az ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezett.
Az alperes vitatta az általános kártérítési kötelezettsége jogalapját és összegszerűségét. Érvelt azzal is, hogy a munkaügyi bíróság figyelmen kívül hagyta az általános kártérítés összegszerűségének megállapításánál az Állami Biztosító részéről az alperes által kötött biztosítás alapján kifizetett biztosítási összeget.
A megyei bíróság az ítéletével részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és az általános kár megtérítése címén megítélt 200 000 forintot 164 000 forintra leszállította.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tény, hogy a felperest az üzemi baleset külföldi munkavégzése során érte. A balesetért az alperes felelőssége fennáll.
A 26/1980. (XII. 20.) MüM számú rendelet 8. §-ának (2) bekezdése valóban úgy rendelkezik, hogy ha a kár vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki, a munkáltató olyan összegű általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Általános kártérítés járadékként is megállapítható.
A felperes az általános kártérítés iránti igényét arra alapította, hogy a balesete miatt a továbbiakban külföldön nem végezhet munkát. 2–3 évig kívánt kint dolgozni, és a külföldön szerzett jövedelmétől elesik. A későbbre tervezett kisipari tevékenységére is az üzemi balesete miatt nem kerülhet sor.
A tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozók egyes munkajogi kérdéseinek és járandóságainak szabályozásáról szóló, módosított 10/1972. (V. 20.) MüM–PM számú együttes rendelet 7. §-ának (3) bekezdése értelmében a dolgozó átlagkeresetének számításánál a belföldi beosztásra megállapított munkabért kell alapul venni. Az e rendelet szerinti díjazásnak a belföldi beosztásra megállapított munkabért meghaladó része meghatározott kiadás fedezésére szolgáló (terhes) illetménynek [14/1979. (IX. 17.) IM számú rendelet 24. §] minősül.
E jogszabályi rendelkezésből egyértelműen következik, hogy a tartósan külföldi szolgálatot teljesítő dolgozó átlagkereseteként kártérítési, tartási és egyéb szempontból csak a belföldi kereset vehető figyelembe, a külföldi díjazás ezt meghaladó része, a valutarész, olyan terhes illetmény, amelynek figyelmen kívül kell maradnia.
Mindebből az is következik, hogy a külföldi ún. terhes illetmény a 26/1980. (XII. 20.) MüM számú rendelet 8. §-ának (2) bekezdésében írt általános kártérítés megállapításánál sem vehető figyelembe.
Nem szolgálhat az adott ügyben általános kártérítés alapjául az sem, hogy a felperes 2-3 év múlva kisiparosi tevékenységet kívánt volna folytatni. Ezt maga a felperes is jövőbeni “elképzelés”-ként adta elő, ami semmiféle tényalappal nem bír, annál is inkább, mert a felperes bádogos szakmunkás bizonyítvánnyal nem rendelkezik – amelyre ipart válthatott volna –, mivel a szakképzettsége vasbetonszerelő.
A kifejtettekből következik, hogy a felperes általános kártérítés címén támasztott kötelezésének nincs jogalapja.
Az eljárt bíróságok ezzel ellentétes álláspontja nem felel meg a jogszabály rendelkezésének. A másodfokú bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha e körben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja. (M. törv. I. 10 035/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás