BK BH 1985/408
BK BH 1985/408
1985.11.01.
Valamely bírósági határozat jogerőssé és végrehajthatóvá nyilvánítása tárgyában hozott záradék helyességét a bíróság utóbb maga is módosíthatja (megváltoztathatja);
az ilyen megállapítás miatt ezért akkor sincs helye törvényességi óvás emelésének, ha az – tévesen – végzés formájában történt [Be. 395. § (2) bek., 396. § (2) bek., 284. § (1) bek., BÜSZ 13. § (2) bek.].
A járásbíróság tárgyalás mellőzésével meghozott végzésével a terheltet lopás vétsége miatt 80 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, s az egynapi tétel összegét 60 forintban állapította meg. Kötelezte ezenkívül arra, hogy a magánfélnek 549 forint kártérítést, ennek 1983. április 28. napjától számított 5%-os kamatát s az államnak 50 forint eljárási illetéket fizessen meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a vádbeli napon a tsz tárolt vasanyagából 4,58 q, 549 forint értékű ócskavasat eltulajdonított, és azt a MÉH telepen az általa jogszerűen összegyűjtött ócskavassal együtt eladta.
Ezt a végzést a bíróság “végzésével” jogerőssé nyilvánította.
A terhelt a pénzbüntetést kifizette, illetőleg átváltoztatás folytán 5 nap szabadságvesztést töltött ki.
A jogerősített végzés, illetőleg a jogerősítő “végzés” ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság határozatával alaposnak találta, megállapította, hogy a járásbíróság végzése törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte, és az ügyet új eljárásra a városi bíróságnak visszaküldte.
A határozat indokolása szerint a bíróság akkor szabhat ki tárgyalás mellőzésével pénzbüntetést, ha a Be. 351. §-ának (1) bekezdésében írt összes feltétel fennáll, többek között az is, hogy a terhelt a bűncselekmény elkövetését beismerte.
A terhelt a nyomozás során az első meghallgatása alkalmával valóban tett olyan nyilatkozatot, hogy a terhére rótt cselekményt elkövette. A később tett részletes vallomásában azonban csak azt ismerte el, hogy a vashulladékot elszállította, de azt állítva, hogy azt előzőleg ő gyűjtötte össze a községben különböző személyektől. Tagadta tehát, hogy magatartásával lopást valósított meg.
A járásbíróság lényeges eljárási szabályt sértett, amikor a terhelt beismerő vallomása nélkül, tárgyalás mellőzésével pénzbüntetést szabott ki. Ezáltal megfosztotta a terheltet attól, hogy a védekezését a tárgyaláson szóban előterjeszthesse.
A Be. 351. §-ának (1) bekezdése a tárgyalás mellőzésével pénzbüntetés kiszabásának feltételévé teszi a bűncselekmény elkövetésének beismerése mellett azt is, hogy a büntetés célja tárgyalás mellőzésével is elérhető legyen. A fiatalkorától kezdve főként vagyon elleni bűncselekmények elkövetése miatt sorozatosan felelősségre vont – többszörös és egyben különös visszaeső – terhelt esetében ez utóbbi feltétel hiányzik.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyesség is a tárgyalás megtartását és ezen alapuló büntetéskiszabást tesz szükségessé.
A végzés kézbesítésének vétívéből megállapítható, hogy azt nem a terhelt vette át. Erre azért kerülhetett sor, mert a bíróság a 13/1953. (IK 17.) IM–KPM–BM számú együttes utasítás megsértésével nem hívta fel a vétíven a figyelmet a saját kézbe való kézbesítésre.
A szabálytalan kézbesítés miatt törvénysértő volt a végzés jogerőssé és végrehajthatóvá nyilvánítása is, mivel nem zárható ki egyértelműen az a lehetőség sem, hogy a terhelt arról nem szerzett tudomást.
A járásbíróság azzal, hogy a terheltet megfosztotta a védekezés lehetőségétől, azután pedig nem biztosította számára a megfelelő jogorvoslat lehetőségét, olyan lényeges eljárási szabályt sértett, amelynek eredményeként a meghozott végzés az ügy érdemi eldöntésére alkalmatlan.
A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozata ellen emelt törvényességi óvást az Elnöki Tanács alaposnak találta.
A Be. 284. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy a legfőbb ügyész a bíróság jogerős határozata vagy annak meghatározott része ellen emelt törvényességi óvást.
Azt, hogy a bíróság ítélete, illetőleg végzése jogerős-e, a Be. 395. §-ának (2) bekezdésében, a 396. §-ának (2) bekezdésében, a 353. §-ának (1) bekezdésében és a 355. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések határozzák meg.
E törvényi rendelkezésekkel összhangban mondja ki a bírósági ügyviteli szabályokról szóló – többször módosított – 123/1973. (IK 1974. 1.) IM sz. utasítás 13. §-ának (2) bekezdése, hogy az elsőfokú bíróság által hozott határozat jogerejét és végrehajthatóságát az ügyben eljárt tanács elnöke a határozat eredeti példányára vezetett záradékkal tanúsítja. Ebből a rendelkezésből következik, hogy az említett záradék nem olyan bírósági döntés, amelyhez önálló jogerőhatás fűződik, hanem a végrehajtást lehetővé tevő olyan megállapítás, amelyhez a bíróság nincs kötve.
Ha tehát olyan esetben állapítja meg az ügyben eljárt tanács elnöke a jogerő és a végrehajthatóság fennállását, amikor az nem felel meg a már hivatkozott törvényi rendelkezéseknek: törvényességi óvás emelésének nincs helye. Ilyenkor az ügyben eljárt tanács elnöke – a törvényi feltételek biztosítása után – a korábbi, téves záradék félretételével új záradékkal tanúsítja azt, hogy a büntetőügyben hozott határozat jogerős és végrehajtható.
Az adott ügyben a tárgyalás mellőzésével hozott végzést nem a terhelt vette át, s így a kézbesítés nem volt szabályszerű. Nem volt alap tehát annak megállapítására, hogy a terhelt tudomást szerzett a vele szemben tárgyalás mellőzésével pénzbüntetést kiszabó végzésről és a tudomásszerzésétől számított 8 napon belül ennek ellenére nem kérte a tárgyalás tartását.
Ennek megfelelően pedig a járásbíróság végzése ez idő szerint nem jogerős és végrehajtható, illetőleg nem lehetett volna azzá nyilvánítani. Éppen ezért törvényességi óvás emelése nélkül az iratokat azzal a felhívással kellett volna a városi bíróságnak visszaküldeni, hogy a 13/1953. IM–KPM–BM számú együttes utasítás, valamint a Be. 353. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint járjon el, és a végzés kézbesítését ezeknek a szabályoknak a figyelembevételével ismételje meg.
Törvényt sértett tehát a Legfelsőbb Bíróság, amikor a jogerő és végrehajthatóság bekövetkezését tanúsító záradékot (tévesen “végzést”) olyan bírósági határozatnak tekintette, amelynek helytelensége csak törvényességi óvással küszöbölhető ki. A Legfelsőbb Bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a törvényességi óvást elutasította, a városi bíróságot a fentiek szerinti eljárásra hívja fel.
Ezzel az eljárással biztosította volna a terhelt jogorvoslati lehetőségét.
Minthogy a Legfelsőbb Bíróság nem így járt el, az Elnöki Tanács megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozata törvénysértő, ezért a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezte, és az iratokat az eljárás folytatása végett a városi bíróságnak visszaküldte. (Eln. Tan. B. törv. 728/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás