BK BH 1985/415
BK BH 1985/415
1985.11.01.
Kirívóan enyhe büntetés súlyosítása a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét elkövető és súlyos testi sértést is okozó vádlottal szemben [Btk. 83. §, 170. § (2) bek., 195. § (1) bek.].
A bíróság az I. r. vádlott bűnösségét kiskorú veszélyeztetésének bűntettében és súlyos testi sértés bűntettében, míg felesége, a II. r. vádlott bűnösségét kiskorú veszélyeztetésének bűntettében állapította meg.
Ezért az I. r. vádlottat 10 hónapi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, elrendelte továbbá kényszergyógyítását is; a II. r. vádlottat végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével megállapította, hogy a büntetőeljárás a II. r. vádlottal szemben – közkegyelem okából – nem folytatható. Ezért vele szemben a büntetőeljárást megszüntette.
A megállapított ítéleti tényállás lényege szerint az 1978. évben született kiskorú sértett az idült alkoholista I. r. vádlottnak egy korábbi élettársi kapcsolatából származik.
Az értelmi fogyatékos – szellemileg kb. 1 évvel korától elmaradt – sértettet 1979. évben állami gondozásba vették, mert az I. r. vádlott, illetve az anyja a gondozását elhanyagolta. Az állami gondozásba vétellel egyidejűleg az I. r. vádlottat 800 forint állami gondozási díj fizetésére kötelezték. Az állami gondozási díj összegét utóbb 1000 forintra emelték fel.
Az I. r. vádlott utóbb házasságot kötött a II. r. vádlottal. A házasságkötést követően mindkét vádlott sokallani kezdte a sértett után fizetendő állami gondozási díjat, ezért több alkalommal is kérték a vádlott állami gondozásának megszüntetését.
A nagyközségi tanács v. b. szakigazgatási szerve a sértett állami gondozását megszüntette. A gyermek ezt követően 1982. november 18. napján került a vádlottakhoz.
A sértettel szemben – hazakerülés után röviddel – a II. r. vádlott durva bánásmódot tanúsított, amelyhez csatlakozott az I. r. vádlott is. A nem megfelelő bánásmód következtében a korábban szobatiszta sértett szobatisztasága rövid idő alatt megszűnt.
Ezért a vádlottak a vádbeli időben – 1982. november 18. napja és 1983. szeptember 29. napja között – a sértettet rendszeresen, hetente többször is bántalmazták, megverték, haját tépték, körme alját villával szurkálták. A tettlegesség következtében keletkezett sérülésivel orvoshoz nem vitték. A nem megfelelő gondozás következtében a sértett 1983 januárjában meg is rühesedett.
A durva bánásmód következtében a sértettben nagyfokú agresszivitás alakult ki, amely az 1983. május 18. napját követő óvodába kerülése után társaival szemben is megnyilvánult.
1983. szeptember 26. napján az I. r. vádlott az esti órákban ittas állapotban tért haza, amikor a II. r. vádlott közölte vele, hogy a sértett már megint bepiszkított. Ezért az I. r. vádlott indulatba jött, és a sértettet mintegy 5 percen keresztül bántalmazta, ütlegelte, s ennek során a sértett fejét az asztal lábába is beütötte. A gyermek bántalmazását csak a felesége felhívására hagyta abba.
A bántalmazás következtében a sértett testszerte zúzódásokat, hámfosztásokat, bevérzéseket szenvedett, amelyeknek együttes gyógytartama mintegy 21 nap volt.
A sérülések ellenére a vádlottak a gyermeket ismét nem vitték orvoshoz. Erre csak akkor került sor, amikor a gyámügyi előadó gyámhatósági intézkedésre a gyermeket 1983. szeptember 29. napján az intézetbe beszállította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlottak terhére, súlyosításért jelentett be fellebbezést.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság a helyesen megállapított tényállásból okszerűen következtetett az I. r. vádlott bűnösségére, és helyesen minősítette cselekményét a Btk. 195. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a szerint is minősülő kiskorú veszélyeztetése bűntettének, illetve a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő és büntetendő súlyos testi sértés bűntettének.
A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság alapvetően helyesen vette számba. Azok csupán annyiban szorulnak kiegészítésre, hogy az I. r. vádlott személyi társadalomra veszélyességének megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül italozó, alkoholista életvitele, valamint az az anyagias szemlélet, amely a sértett állami gondozásának megszüntetése érdekében tett lépéseit motiválta.
Tévedett azonban a megyei bíróság a cselekmény tárgyi súlyának, valamint a bűnösségi körülmények súlyának, nyomatékának értékelésekor. Nem tulajdonított kellő súlyt a viszonylag hosszú ideig tartó, kitartó elkövetésnek, amelynek során a sértett nemcsak fizikailag, hanem ténylegesen – agresszivitásban megnyilvánuló – pszichikai sérüléseket is szenvedett. Nem vette figyelembe továbbá kellő nyomatékkal a súlyos testi sértés brutális, a különös kegyetlenséghez közel álló elkövetési módját sem. Ezzel szemben túlértékelte a vádlott két kiskorú gyermekes családos állapotát, mint enyhítő körülményt. Az adott esetben ez utóbbi tény ugyanis csak elenyésző súllyal vehető figyelembe, minthogy a családos állapot nemcsak tartási kötelezettséget, hanem nevelési, gondozási feladatot is jelent.
Mindezek következtében a megyei bíróság által az I. r. vádlottal szemben kiszabott büntetés kirívóan enyhe, annak lényeges súlyosítása indokolt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – alkalmazva a törvény szigorát – megváltoztatta, és az I. r. vádlottal szemben kiszabott büntetést 2 évi szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra súlyosította. (Legf. Bír. Bf. IV. 1493/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás