PK BH 1985/425
PK BH 1985/425
1985.11.01.
Törvényen alapuló szolgalom keletkezik akkor is, ha az egyébként megfelelő közútról az ingatlanra való bejárás nem lehetséges, vagy – a szolgalommal való megterhelés által okozott kárhoz képest – a bejárás csak túlzottan nagy nehézséggel, aránytalanul súlyos költséggel oldható meg (Ptk. 167. §).
A felperesek keresetükben gyalogos átjárási szolgalom alapítását kérték 100 cm szélességben a szomszédos alperesi ingatlan bal oldali telekhatára mentén, és kérték egyúttal feljogosításukat arra, hogy a kerítés megbontásával ugyanilyen szélességben kaput nyithassanak saját költségükön. Kereseti kérelmükben arra hivatkoztak, hogy késő ősztől tavaszig testi épségük veszélyeztetésével tudják csak a lakóházukat a “nyél” lépcsősorán keresztül megközelíteni, idős hozzátartozóik pedig a lépcsökön keresztül őket meglátogatni úgyszólván egyáltalán nem tudják.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a felperesek a megközelítés módját ismerték, és azt figyelembe kellett, hogy vegyék az építkezés kezdetekor is. Védekezésükben utaltak arra, hogy a felperesi ingatlan közúttal megfelelően összekötött, éppen ezért szolgalmi alapítására jogszabályi lehetőség nincs.
Az elsőfokú bíróság helyszíni szemle után részben megalapozottnak találta a keresetet. Az alperesek ingatlanát az október 1. és március 31. közötti időszakban gyalogos átjárási szolgalommal terhelte, kijelölve az 1 m széles út vezetési vonalát, az előbbieket meghaladó keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában rögzítette, hogy a felperesek ingatlana közúttal határos ugyan, a bíróság személyes tapasztalatai szerint azonban a lakóházhoz vezető lépcső a téli időszakban szinte járhatatlan.
A kereset részben elutasítását azzal indokolta, hogy a szolgalmi jog alapításakor kényelmi szempontok figyelembe nem vehetők.
Az ítélet ellen az alperesek nyújtottak be fellebbezést, annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérve. A felperesek az első fokú ítélet helybenhagyását kérték.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Álláspontja szerint a Ptk. 167. §-ában foglaltak szerinti, jogszabályon alapuló szolgalmi jog megállapítására nincs törvényi lehetőség, mivel az ingatlan a “nyél” részen közvetlenül összeköttetésben van az Endrődi Sándor utcával, amely nem vitásan megfelelő közút. Utalt továbbá arra is, hogy a peres felek jogvitái életszerű rendelkezésének követelménye nem nyújt lehetőséget a jogszabályok rendelkezéseivel ellentétes döntésre.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az eljárt bíróságok helyesen állapították meg a tényállást akként, hogy a felperesi ingatlan a nyeles részén közvetlenül érintkezik az Endrődi Sándor utcával, amely megfelelő közút. A másodfokú bíróság tévesen és megalapozatlanul utasította el a keresetet azon a címen, hogy a Ptk. 167. §-a szerinti feltételek nem állnak fenn. A Ptk.-n alapuló szolgalom ugyanis nemcsak akkor keletkezhet, ha az ingatlan nincs összekötve közúttal, vagy az a közlekedésre nem alkalmas. Az ítélkezési gyakorlat szerint törvényen alapuló szolgalom keletkezik akkor is, ha az egyébként megfelelő közútról az ingatlanra való bejárás nem lehetséges vagy – a szolgalommal való megterhelés által okozott kárhoz képest – a bejárás csak túlzottan nagy nehézséggel, aránytalanul súlyos költségekkel oldható meg.
Másfelől viszont az a körülmény, amely szerint valamely közút esős időben vagy télen talajának minősége miatt nehezen járható, még nem jelenti azt, hogy a mellette levő ingatlan nincs megfelelő közúttal összekötve. Továbbá a tulajdonos azt sem követelheti, hogy ingatlanának a közúttól nehezen megközelíthető részére a szomszédok tegyék lehetővé az átjárást. Nem az a célja a törvényen alapuló szolgalomnak, hogy a tulajdonos saját ingatlanát a legrövidebb, részére legkedvezőbb módon közelítse meg.
Végül figyelemmel kell lenni arra is, hogy a szolgalmi jog létesítése – a “szolgáló” telek nyilvánvaló értékcsökkenésén túl – ténylegesen mennyire sérti a “szolgáló” telek tulajdonosainak (használóinak) méltányos érdekeit.
A bíróságoknak tehát az ütköző érdekek összemérése útján a jelen perben azt kellett volna vizsgálniuk, hogy a felperesek számára a bejárás jelenleg milyen nehézséggel jár, ehhez képest a szolgalom mekkora érdeksérelmet jelentene az alperesek számára, végül pedig ez utóbbihoz képest az akadálytalan közlekedés kialakítása a felperesi ingatlanon milyen költséggel oldható meg.
Az elsőfokú bíróság a helyszíni szemle tapasztalatai alapján megállapította, hogy a téli időszakban a lépcsősoron keresztül “a felperesi ingatlan elhagyása vagy megközelítése a bennlakók számára úgyszólván teljesen lehetetlen”. Ugyancsak a helyszíni szemle tapasztalatai alapján állapította meg azt is, hogy csak a téli időszakra, egy méteres sávra és kizárólag gyalogos közlekedésre korlátozó átjárás az alpereseket semmilyen mértékben nem zavarhatja, hiszen az átjárással érintett területsávra lakóhelyiség ablaka nem nyílik, és a téli hónapokban az átjárással érintett kertrészen a kinttartózkodás lehetősége is igen jelentős mértékben korlátozott.
Egyik bíróság sem folytatott le azonban bizonyítást arra nézve, hogy megoldható-e és milyen költséggel a felperesi ingatlanon a télen is biztonságos feljárat kialakítása. Az alperesek hivatkoztak arra, hogy a felperesek a lépcsősor befedése útján saját ingatlanukon is kialakíthatnák a megfelelő közlekedés feltételeit. Ezért szakértő bevonásával kellett volna vizsgálni és megállapítani a feljáró biztonságos közlekedésre való alkalmassá tételének lehetséges módozatait és várható költségkihatásait. Csak ennek ismeretében került volna a bíróság olyan helyzetbe, hogy a peres felek ellentétes érdekeinek egybevetésével megállapítsa, fennállnak-e a törvényen alapuló szolgalom keletkezésének jogszabályi előfeltételei vagy sem.
Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, amely szerint időszakosan gyakorolható szolgalmi jog alapítására nincs lehetőség. Ennek nincs kifejezett jogszabályi akadálya. Az időbeli korlátozás épp úgy a szolgalmi jog gyakorlása meghatározásának módja, mint a szolgalmi út helyének vagy a használat gyakoriságának, terjedelmének a meghatározása.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 165/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás