PK BH 1985/427
PK BH 1985/427
1985.11.01.
A CSÉB-biztosítási szerződésbe foglalt azzal a kikötéssel kapcsolatban, amely szerint a tag halála esetén járó szolgáltatás – ha a tag másként nem rendelkezett – az akkor együtt élő törvényes házastársat, ilyennek nemlétében a törvényes örököst illeti meg, “törvényes örökös”-nek a törvényes rendelkezések alapján örökölő személyt kell tekinteni. Végrendelkezés esetén tehát a végrendeleti örökös a kedvezményezett. [Ptk. 560. § (1) bek., 207. §, (1) bek.].
Néhai D. A. és az alperes között 1965. februárban életbiztosítási szerződés jött létre. A biztosított által aláírt nyomtatott szövegű belépési nyilatkozat egyebek között a következőket tartalmazta:
“A tag halála esetére vonatkozó szolgáltatás – ha másként nem rendelkezett – az akkor együtt élő törvényes házastársat, ilyennek nemlétében a törvényes örököst illeti meg.” D. A. 1983. április 16-án meghalt. Végrendeleti örökösei a felperesek, akik eltemettetéséről gondoskodtak, és az alperestől kérték a CSÉB-tagság alapján járó életbiztosítási összeg megfizetését. Az alperes ezt megtagadta.
A felperesek keresetükben 8160 Ft biztosítási összeg kifizetésére kérték kötelezni az alperest.
A perben nem volt vitatott a követelés összegszerűsége és a szerződés érvényessége. Az alperes jogalap hiánya miatt azon a címen kérte a kereset elutasítását, hogy a felperesek – akik a biztosítottnak végrendeleti örökösei – nem tekinthetők kedvezményezetteknek.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével elutasította a keresetet, és a felpereseket 500 Ft perköltség fizetésére kötelezte. Az indokolás szerint a CSÉB biztosítási kötvény alapján a biztosítási összeg a végrendeleti örököst nem illeti meg.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az első fokú ítéletet, és a felpereseket 200 Ft másodfokú perköltség fizetésére kötelezte. Döntését azzal indokolta, hogy a CSÉB-szabályzatot hozzáértő szakemberek szerkesztették, akik nem általában a törvény szerinti öröklésre, hanem a Ptk. 607–610. §-aiban meghatározott törvényes öröklésre gondoltak. Ennek hiányában a Ptk. 599. §-ának (3) bekezdése alapján a biztosítási összeg felvételére jogosult törvényes örökös a Magyar Állam.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az életbiztosítás visszterhes szerződés, ezért a kikötött szolgáltatásért (tagsági díj fizetése) ellenszolgáltatás jár [Ptk. 201. § (1) bekezdése]. Életbiztosítás esetében a biztosítási összeg fizetésének a feltétele a biztosított halála, így nyilvánvaló, hogy a biztosítási összeget nem lehet a biztosítottnak kifizetni, ezért szükséges, hogy minden esetben legyen olyan kedvezményezett, aki a biztosítási összeg felvételére jogosult. Ellenkező esetben a biztosító jogalap nélkül jutna vagyoni előnyhöz. Erre tekintettel rendelkezik úgy a Ptk. 560. §-ának (1) bekezdése, hogy életbiztosítási szerződésben kedvezményezett lehet:
a) a szerződésben megnevezett személy;
b) a bemutatóra szóló kötvény birtokosa;
c) a biztosított örököse, ha a kedvezményezettet a szerződésben nem jelölték meg, és bemutatóra szóló kötvényt sem állítottak ki.
Ettől a rendelkezéstől a felek lényegében nem tértek el, amikor a szerződésben kikötötték, hogy név szerint meg nem jelölt kedvezményezett esetében a házastársat kell kedvezményezettnek tekinteni, és csak ennek a hiányában kerülhet sor a Ptk. 560. §-a (1) bekezdése c) pontjának az alkalmazására.
A Ptk. 560. §-a (1) bekezdésének c) pontjával összefüggő kikötést az eljárt bíróságok tévesen értelmezték. A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Az életbiztosításnál a kedvezményezett kijelölésének szerződésbe foglalása, illetve a biztosítóval való közlése azért szükséges, hogy a biztosítónak ne legyen kétsége abban a kérdésben: kinek kell fizetnie.
A perbeli esetben a felek szerződésben kifejezett akarata lényegében arra irányult, hogy a kedvezményezett az legyen, aki a törvényes rendelkezések alapján örökösnek tekinthető, és a szerződésben használt “törvényes” szó nem a törvényes és a végrendeleti örökös közötti megkülönböztetésen alapult. Ezt az értelmezést támasztja alá az is, hogy a belépési nyilatkozat a házastárs helyett is a “törvényes házastárs” kifejezést használja. Semmiképpen sem lehet a vitatott kikötésnek olyan értelmet tulajdonítani, hogy a végrendelkezés esetében a kedvezményezettnek azt kell tekinteni, aki a törvény rendje szerint akkor örökölne, ha nem volna végrendelet, tehát nem a végrendeleti örökös a kedvezményezett, hanem az, aki törvényes örökös “lenne”.
Tévesen hivatkozott a másodfokú bíróság arra, hogy az adott esetben kedvezményezettnek az államot kell tekinteni. A törvény rendje szerint az állam csak akkor örököl, ha az örökhagyó után nem maradt végintézkedés, és nincs más örökös [Ptk. 599. § (3) bekezdésének első mondata]. Az adott esetben végintézkedés történt, ezért az államot nem lehet törvényes örökösnek tekinteni. Így kedvezményezett sem lehet. A bíróság szerinti értelmezés azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a kedvezményezettet név szerint nem jelölték meg, és a biztosítottnak végrendeleti örököse van, a biztosító nem köteles senkinek életbiztosítási összeget fizetni az ún. CSÉB biztosítás keretében. A Ptk. 599. §-ára tekintettel ugyanis – ha a végrendelkezés a teljes hagyatékra kiterjed – nincs sem a Ptk. 607–610. §-ában, sem az 599. § (3) bekezdésében meghatározott törvényes örökös.
A felpereseknek az előzőekből következően az öröklésre való jogosultságukat kellett igazolniuk.
A perbeli esetben a szerződésben a kedvezményezettet nem jelölték meg, a néhai biztosítottnak együtt élő házastársa nem volt, és a felperesek igazolták azt, hogy végrendelet alapján ők a néhainak az örökösei, az alperes ezért a biztosítási összeget nekik köteles kifizetni.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyúttal az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperest a biztosítási összeg megfizetésére kötelezte. (P. törv. IV. 21 008/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás