GK BH 1985/435
GK BH 1985/435
1985.11.01.
A monopolhelyzetek létrehozásának tilalma nem hatalmazza fel a gazdálkodó szervezetet arra, hogy termékét olyan kivitelben vagy külső megjelenéssel (elnevezéssel) hozza forgalomba, amelyről más gazdálkodó szervezet termékét szokták felismerni [1984. évi IV. tv. 1. § és 4. §].
A felperes alumínium tokozású elosztó- és kapcsolóberendezések előállítását több év műszaki fejlesztésének eredményeként kialakította, majd e termékek sorozatgyártása érdekében több millió forint költség ráfordítása ellenében gyárat létesített. 1983. május havában a felperes tudomására jutott, hogy az alperes lakatosüzeme az általa kifejlesztett alumínium tokozású elosztó- és kapcsolóberendezések közül az A1. és A2 típusú berendezéseket gyártja és a KERAVILL üzlethálózatán keresztül forgalmazza. Minthogy az alperes által gyártott és forgalmazott elosztó- és kapcsolóberendezések az általa kifejlesztett és forgalmazott termékekkel azonosak, azt az alperes az ő gyártmánykatalógusa alapján másolta le. A felperes az elsőfokú bírósághoz benyújtott keresetében annak a megállapítását kérte, hogy az alperes tevékenysége tisztességtelen versenycselekménynek minősül, kérte e cselekmény azonnali abbahagyására történő kötelezését és a szándékos magatartás miatt kártérítésben való marasztalását is.
Az alperes védekezése szerint a cselekménye nem minősül tisztességtelen versenycselekménynek. Arra utalt ugyanis, hogy éveken keresztül a saját elektromos szereléseihez és a meglevő elektromos hálózatának a felújításához sem tudott beszerezni alumínium tokozású elosztóberendezéseket. A hiánycikk megszüntetése érdekében piackutatást végzett, ennek eredményeként jelentkezett forgalmazóként a KERAVILL Vállalat. A gyártás megindításakor szükségesnek tartotta, hogy a jelenleg kereskedelmi forgalomban levő, illetőleg a fogyasztónál már felszerelt berendezésekhez kapcsolható terméket állítson elő, azok a már felszerelt termékekkel csereszabatosak legyenek. Hivatkozott azonban arra is, hogy az általa gyártott és forgalmazott termékek számos eltérő tulajdonsággal rendelkeznek, a két termék közötti különbséget 7 pontban határozta meg.
Az elsőfokú bíróság szakértőt rendelt ki annak a megállapítására, hogy a felperes által gyártott A1 és A2 típusú alumínium tokozású elosztók és az alperes által gyártott ugyanilyen típusú berendezések között van-e műszaki különbség. Szükségesnek tartotta továbbá a bíróság a károsodás összegének a megállapítása céljából is a szakértő bevezetését.
Az elsőfokú bíróság ezután megállapította, hogy az A1 és A2 típusú alumínium tokozású elosztóberendezések alperesi gyártása tisztességtelen versenycselekménynek minősül, kötelezte az alperest e tisztességtelen versenycselekmény azonnali abbahagyására, valamint 217 000 Ft-nak és ezen összeg után kamat megfizetésére, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság ítélkezése alapjául elfogadta a kirendelt műszaki szakértő véleményét, amely szerint az alperes által gyártott termék a felperes által gyártott és forgalmazott termékkel lényegében azonos, az összecserélhetőség esélye különösen az alacsonyabb szakértelemmel rendelkező vásárlóknál nagy. Kereskedelmi szempontból a két termék között a különbség csupán az alperes által alkalmazott magasabb egységárban, valamint néhány, a termék lényegét nem befolyásoló külső feliratban stb. van. A bíróság az alperesnek e magatartását az 1923. évi V. tv. 1., 2., 9. és 36. §-aiba ütköző cselekményeként értékelte, utalt a továbbiakban a Ptk. 87. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra is. Árut ugyanis nem szabad olyan jellegzetes külsővel vagy elnevezéssel forgalomba hozni, amelyekről a forgalomban egy másik versenyvállalatot szoktak felismerni, e magatartás ugyanis az üzleti tisztességbe ütközik. Ezért az elsőfokú bíróság az alperes jogellenességét megállapítva, a tisztességtelen versenycselekmény azonnali abbahagyására kötelezte őt. Az elsőfokú bíróság túlnyomó részben alaposnak minősítette a felperes kártérítési követelését is. Azt ugyanis a könyvszakértő egyértelműen megállapította, hogy a felperes 1983. évben a korábbi évhez viszonyítva lényegesen kevesebb elosztóberendezést tudott értékesíteni. Az ugyan nem kétséges, hogy az értékesítés mennyiségének csökkentését a beruházások korlátozása is eredményezte, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban az alperes által az 1983. évben eladott 11 116 db berendezést a felperes értékesíteni tudta volna, amely esetben 217 000 Ft összegű haszonra tehetett volna szert. Ezért az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest ennek az összegnek a megtérítésére.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Változatlanul arra hivatkozott, hogy a termék a felperesétől eltérő csomagolásban került forgalomba, az adattáblák színösszhatása szintén eltérő, az általa gyártott terméken pedig minden oldalnyíláson zárólap található, a felperes pedig oldallapok nélkül szállítja a berendezéseket. Utalt a továbbiakban arra is, hogy a felperestől eltérően a berendezéseket műanyag fóliába csomagolta, és minden egységen belül “Nem VIV termék” szórólapot helyezett el. Sérelmezte a kártérítésben való marasztalását is, hiszen a KERAVILL Vállalat akként nyilatkozott, hogy a felperes korábban a részére ilyen terméket nem szállított, ő tehát olyan piacon értékesített, ahol a felperes ez ideig nem volt jelen.
A kirendelt műszaki szakértő a fellebbezési eljárásban is fenntartotta az írásban előterjesztett szakvéleményét, és kijelentette, hogy a felperes által kifejlesztett elosztó- és kapcsolóberendezések sajátossága a forgalomban levő öntöttvas és műanyag elosztó- és kapcsolóberendezésekhez viszonyítva abban jelölhető meg, hogy a két alacsonyabb fokozatú berendezés teljesítménye az eggyel magasabb számmal jelölt berendezéssel megegyezik, a kapcsolószekrények kialakítása egyébként műszaki szempontból meghatározott. Változatlanul állította, hogy álláspontja szerint az alperes gyártásával és forgalmazásával összefüggésben a felperes nem károsodott.
A legfőbb ügyész képviselője az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés részben, csupán a kártérítés összegét illetően alapos.
Lényeges gazdaságpolitikai cél fűződik ahhoz, hogy tisztességes eszközökkel megvalósuló gazdasági tevékenység eredményeként a gazdasági verseny kibontakozzék, monopolhelyzetbe egyik gazdálkodó szervezet se kerüljön. A tisztességes eszközökkel megvalósuló gazdasági tevékenységet a jog eszközeivel is védekezni kell.
Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy egy gazdálkodó szervezet által szellemi és anyagi ráfordítások eredményeként kialakított, gyártmánykatalógusban közzétett terméket egy másik gazdálkodó szervezet leutánozzon, és azzal felépítésében és működésében egyező, összetévesztésre alkalmas terméket állítson elő és forgalmazzon.
A perbeli esetben a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául a kirendelt műszaki szakértő aggálytalan véleményét, amely szerint az alperes által gyártott A1 és A2 típusú tokozottak műszaki szempontból és használati értékükre nézve azonosnak tekinthetők a felperes A1 és A2 típusú szekrényeivel, a két termék egymás helyettesítésére alkalmas, a kereskedelemben pedig az alperes által forgalmazott termékek is VIV típusúként ismeretesek. Bár a csomagolás eltérősége és a szórólap elhelyezése tény, valamint néhány más lényegtelen változtatást az alperes eszközölt, mindez azonban nem befolyásolja azt a lényeges körülményt, hogy a két termék a piacon azonosnak tűnik, és a különbséget csak szakember által történő, egyidejűleg végrehajtott, tüzetes vizsgálat állapíthatja meg. Az 1923. évi V. tv. 1. §-a értelmében üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsbe ütköző módon folytatni. Nem kétséges továbbá, hogy ugyanezen tv. 7. §-a értelmében az utánzás is tilos cselekménynek minősül. (Ugyanebben az értelemben rendelkezik az előbbi helyett időközben hatályba lépett 1984. évi IV. tv. 1. és 4. §-a.) Mindebből következik, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan kötelezte az alperest tisztességtelen versenycselekménye folytán e magatartás azonnali abbahagyására.
Alapos az elsőfokú bíróságnak az a döntése is, amely szerint szándékos magatartása folytán az alperest a kár megtérítésére is kötelezte. A kár összegét illetően azonban az alperes olyan kereskedelmi szervnek adta el a termékeit, akinek a részére korábban a felperes nem értékesített; vagy azért, mert nem tudta kielégíteni e megrendelő igényét, vagy pedig azért, mert hiányos piackutatása miatt nem ismerte a szükségletét. Azt ma már nem lehet megnyugtató módon eldönteni, hogy az 1983. évi beruházások korlátozása miatt jelentős mértékben csökkent kereslet folytán a felperes az alperes által korábban megszerzett piacon nyomban el tudta volna adni azt a mennyiségű kapcsolat, amit az alperes ténylegesen értékesített. Nem sikerült ugyanis annak a bizonyítása, hogy a felperes e piac igényét valóban ismerte. Ha ugyanis a felperes ennek ismeretében lett volna, úgy értékesítési nehézségei idején feltehetően ajánlatot tett volna e fogyasztónak (megrendelőnek), és az minden bizonnyal a terméket a felperestől vásárolta volna meg, hiszen a felperes árai lényegesen alacsonyabbak az alperes által forgalmazott termékek ellenértékénél. Figyelemmel arra, hogy a kirendelt szakértők között a károsodás tényének megítélésében lényeges eltérés volt, a Legfelsőbb Bíróság a fentiek figyelembevételével is arra a megállapításra jutott, hogy a kár összegét a könyvszakértői vizsgálat által kimutatott összegben nem lehet meghatározni, mert nem történt meg annak a bizonyítása, hogy a felperes ténylegesen értékesíteni tudta volna az alperes által értékesített mennyiséggel azonos nagyságrendben az A1 és A2 típusú berendezéseket. Az azonban nem kétséges, hogy a felperest bizonyos összegű kár az alperes jogellenes magatartásával összefüggésben érte. Minthogy pedig a kár összege pontosan nem számítható ki, a Legfelsőbb Bíróság a Ptk. 359. §-ának (1) bekezdése alapján általános kártérítés címén 50 000 Ft összegű kárnak a megfizetésére kötelezte az alperest, mert ez az összeg a felperes teljes anyagi kárpótlására alkalmas.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a fentieknek megfelelően részben megváltoztatta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 915/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás