GK BH 1985/437
GK BH 1985/437
1985.11.01.
A szerződésben kikötött határidőn belül visszaváltható áruvásárlási utalványoknak a határidő eltelte utáni visszaváltását csak annak a bizonyítása esetén lehet követelni, hogy az utalványok határidőben való felhasználására a kibocsátó fél érdekkörében felmerült okból nem volt lehetőség [Ptk. 201. § (2) bek., 250. § (1) bek., 319. § (1)–(2) bek., 320. §].
A felperes a Ptk. 320. §-ára alapított keresetében 13 200 Ft-nak és kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy kvarcos homokra vonatkozó utalványokat vásárolt az alperestől. Mivel nem került sor a teljes mennyiség elszállítására, a megvásárolt utalványokat kezelési költség és “bánatpénz” levonása ellenében vissza akarta váltani, az utalványok visszaváltását azonban az alperes megtagadta.
Az alperes azzal védekezett, hogy – mint az az utalvány hátoldalán feltüntetett szerződési feltétel szövegéből kitűnik – az utalványok csak a vásárlást követő év január 31. napjáig válthatók vissza 8%-os kötbér és m3-ként 1 Ft kezelési költség levonása mellett. A jelen esetben a felperes 1981. évben 285 m3 homok vásárlására jogosító utalványt váltott ki. Az utalványok beváltási idejét méltányosságból kétszer, végeredményben 1983. december 31. napjáig meghosszabbította. Az alperes azonban 1983. december 31. napjáig mindössze 45 m3 homokról szóló utalványt váltott be, és 1984. január 20-án kelt levelében kérte “az 1983. évre érvényesített homokjegyek” visszaváltását.
Az elsőfokú bíróság az alperest 12 941 Ft és kamata megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a fel nem használt utalványokat a vásárlást követő év január 31-jéig 8%-os kötbér és m3-énként 1 Ft kezelési költség levonásával visszaváltja. A felperes 1981. évben vásárolta az utalványt. Az alperes hozzájárult az utalványoknak 1982. és 1983. évben történő felhasználásához. A felperes 1983. évben 45 m3 homokra szóló utalványt váltott be, a 240 m3-re nézve pedig a felek szerződése a felperes elállása folytán “meghiúsult”. Ezért a bíróság a 8% kötbér és kezelési költség figyelembevételével kötelezte az alperest az át nem vett homok ellenértékének visszafizetésére [Ptk. 319. § (1) és (2) bek.]. A kereset ezt meghaladó részét pedig elutasította.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Szerinte az elsőfokú bíróság tévesen hívta fel a Ptk. 319. §-át.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság tévesen marasztalta az alperest, s valóban tévesen hivatkozott a Ptk. 319. §-ának (1) és (2) bekezdésére.
A jelen esetben nincs szó a felek között az utalványok értékesítése és azok alapján homok vásárlása tárgyában létrejött szerződésnek közös megegyezéssel történő megszületéséről, illetve felbontásáról. Az elsőfokú bíróság részéről felhívott jogszabály tehát nem alkalmazható.
A per elbírálása szempontjából egyedül “a homokjegyek” (utalványok) hátoldalán közölt és a felperes által is elfogadott szerződési feltételnek van perdöntő jelentősége. Eszerint a felek akként állapodtak meg, hogy az 1981. évben megvásárolt, de a vásárlás évében fel nem használt utalványok ellenértékét a felperes a következő év január 31-jéig kötbér és kezelési költség levonásával visszatéríti. Az alperes az utalványok beváltási idejét 1983. december 31-jéig meghosszabbította. A felperes az 1981. évben 285 m3 homokról szóló utalványt vásárolt. Ebből 1983. évben mindössze 45 m3-ről szóló utalványt váltott be.
A Ptk. 250. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi az olyan megállapodás létrehozását, amely szerint a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot vagy kedvezményt, amely őt a szerződés alapján egyébként megilletné. A felperes 1983. december 31-jéig nem szállította el a 240 m3 homokot, a fel nem használt utalványok visszaváltását pedig ez időn belül nem kérte, így – a kikötött jogvesztés folytán – 1984. január 20-án már nem kérhette jogszerűen az utalványok visszaváltását, mert olyan megállapodás nem jött létre a felek között, hogy a vásárlás évében fel nem használt utalványok visszaváltására megállapított határidő is a beváltásra meghosszabbított határidővel módosul. Ez következik egyébként az alperes 1983. január 20-án kelt leveléből, amelyben közölte a felperessel, hogy az utalványok 1983. január 1. napjától már nem érvényesek, azokat nem veszi vissza, de kivételesen hozzájárul az 1983. évi beváltásukhoz. Egyebek mellett az esetben lehetett volna sikeresnek minősíteni a felperes keresetét, ha bizonyítja a perben, hogy a második meghosszabbított időtartam alatt, vagyis 1983. évben az alperes érdekkörében felmerülő valamely okból (pl. árualap hiányában) nem volt lehetősége az utalványok beváltására. Ilyen bizonyítékra azonban nem hivatkozott, a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés pedig – feltétel hiányában nem volt alkalmazható.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az alperest részben marasztaló, fellebbezéssel támadott első fokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. (Legf. Bír. Gf. II. 30 668/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás