GK BH 1985/439
GK BH 1985/439
1985.11.01.
Az élelmiszerek fogyaszthatósági határidejének, illetőleg a minőségmegőrzés időtartamának számítása megfelel a határidőszámítás általános szabályainak [Ptké. 3. § (1) bek.; Pp. 103. § (2) bek.; 25/1976. (VII. 11.) MÉM sz. r. 42. § (5) bek.].
Adásvételi szerződés keretében az alperes palackozott sört szállított a felperes 502. sz. egységébe. A felperes pár nap múlva bejelentette, hogy az eladott sör megromlott. Az alperes a következő napon megjelent a felperesnél, ahol a sörromlás tényét egyezően megállapították, a követelt 10 800 Ft kifizetése elől azonban az alperes a szavatossági igénybejelentés elkésettsége címén elzárkózott.
A felperes a keresetében a minőséghibás sör 10 800 Ft összegű ellenértékének megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását azért kérte, mert álláspontja szerint a felperes a perbeli sör eltarthatósági idején túl, a 9-ik napon jelentette be a szavatossági igényét, a követelése emiatt alaptalan.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint elmarasztalta. Az ítélet indokolása szerint a felperes a szavatossági igényét kellő időben közölte, mert a Ptké. 3. §-ának (1) bekezdése és a Pp. 103. §-ának (2) bekezdése szerint is a napokban megállapított határidőkbe a kezdőnapot nem kell beszámítani. Ezért a perbeli esetben 1983. október 18-tól kell számítani a 8 napos igényérvényesítési határidőt, amelynek figyelembevételével a felperes október 25-én kellő időben közölte a kifogását.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Álláspontja szerint a perben nem a Ptké. és a Pp. előírásai szerint kell számítani a határidőt, hanem a 6/1978. (V. 31.) MÉM sz. rendelet 42. §-ában foglaltak az irányadók. Eszerint pedig a minőségmegőrzési időtartamot az előállítási folyamat befejezésétől kell számítani. Ennek figyelembevételével a 8 napos igénybejelentési határidőt 1983. október 17-től kell számítani, ettől az időponttól számított 8 napon belül pedig a felperes a minőséghiba tényét vele nem közölte.
A fellebbezés nem alapos.
Az idő múlásának jelentősége van a polgári jogi igények érvényesítésekor, hiszen bizonyos idő eltelte után vagy megszűnik az alanyi jog (pl. jogvesztés esetén) vagy az alanyi jog ugyan nem szűnik meg, csupán annak bírósági úton történő kikényszerítésének a lehetősége (pl. az elévülés esetében). A fenti ún. anyagi jogi határidőket a Ptké. 3–4. §-ai szerint kell számítani. A Ptké. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a napokban megállapított határidőkbe a kezdőnapot nem kell beszámítani, és a határidő elmulasztásának jogkövetkezményei csak a határidő utolsó napjának elteltével állnak be. Kezdőnapnak pedig – a Pp. 103. §-ának (2) bekezdésében leírt meghatározás szerint is – azt a napot kell tekinteni, amelyre a határidő megkezdésére okot adó cselekmény vagy egyéb körülmény esik. A határidő e számításával nem ellentétes az alperes által említett 1976. évi IV. tv. végrehajtására kiadott 25/1976. (VII. 11.) MÉM sz. rendelet 42. §-ának (5) bekezdése, amely szerint a fogyaszthatósági határidőt, illetve a minőségmegőrzési időtartamot az élelmiszer előállítás folyamatának a befejezésétől kell számítani, hiszen a feltüntetett gyártás idő az adott nap végéig tart. Az előállítást ekkor kell befejezettnek tekinteni, vagyis ez a nap minősül kezdőnapnak, a határidő számítása tehát csak a következő napon veheti kezdetét, amely ehhez képest a határidő első napja. Minthogy a perbeli sör töltésére az ideje 1983. október 17. volt, a kötelező eltarthatósági ideje pedig 8 nap, a felperes az 1983. október hó 25-én kelt táviratával a szavatossági igényét kellő időben közölte. Az alperes egyébként a sörromlás tényét nem vitatta, ezért az elsőfokú bíróság döntését alappal nem kifogásolhatja.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 374/1984. sz. – Győr-Sopron M. Bír. G. 40 026/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás