GK BH 1985/442
GK BH 1985/442
1985.11.01.
A kifogásmentes birtokbavétel önmagában nem igazolja a hiánypótlás teljesítését, és nem zárja ki a további hiánypótlási késedelmet [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 56. §, 57. § (1) bek., 59. § (2) bek.; 7/1979. (IV. 11.) ÉVM–OT sz. együttes r.].
Az alperes által kivitelezett, 1983. január 20-án átadott lakóépület átadás-átvételkor megállapított hibáinak és hiányainak pótlását az alperes 1983. február 10. napjára vállalta.
A felperes keresetet terjesztett elő, melyben a fenti határidő elmulasztása miatt 2 002 098 Ft hiánypótlási kötbér megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes azon az alapon kérte a kereset elutasítását, hogy az épület birtokbavétele 1983. április 28-án kifogás nélkül megtörtént, és ezzel a hiánypótlási késedelem megszűnt. Azt állította, hogy határidőben teljesített.
A felek között fennálló vitás kérdések tekintetében az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakvélemény alapján a felperes a keresetét 1 476 189 Ft-ra módosította.
Az elsőfokú bíróság az aggálytalannak talált szakvélemény alapján meghozott ítéletében a felperes módosított keresetének helyt adott, az alperest hiánypótlási késedelmi kötbér megfizetésére és 90 napos póthatáridőn belüli teljesítésre kötelezte.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
Az alperes a fellebbezési tárgyaláson a fellebbezését azzal egészítette ki, hogy a hiánypótlási késedelemben – amennyiben annak fennállása megállapítható – vétlen, mert abban a felperes is közrehatott. A szerződés szerinti határidő elmulasztása miatt a felek között már volt per folyamatban, és ennek során a szakértő megállapította, hogy az átadási késedelmet részben a felperes okozta azzal, hogy akadályozta az alperest a használati melegvíz-rendszer kiépítésében. Az alperes szerint a felperesnek ez a késedelme kihatott a jelen per tárgyát képező hiánypótlási tevékenységére is.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás szerint az 1983. január 20-án befejeződött műszaki átadás-átvétel alkalmával az épületen még különböző hiányok és hibák voltak. A 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet (VR) 56. §-ából következően a műszaki átadás-átvételkor fennálló – a rendeltetésszerű használatot nem akadályozó, jelentéktelen – hibák és hiányok pótlására az 57. § (1) bek. szerinti, legfeljebb 30 napos határidőt kell a feleknek megállapítani. Ennek a határidőnek a betartását a jogszabályalkotó az egyéb késedelmektől eltérő, magasabb mértékű kötbérkulcs alkalmazásával kívánja elérni. A 13/1982. (IV. 22.) MT sz. rendelettel módisított VR szerint a hiánypótlási kötbér 84 nap eltelte után eléri a maximális 12%-ot. A kötbéralap kiszámítása tekintetében a VR 59. § (2) bekezdése, valamint a 7/1979. (IV. 11.) ÉVM–OT sz. együttes rendelet szabályai irányadóak.
A lefolytatott szakértői bizonyítás egyértelműen igazolja, hogy az átadás-átvételkor megállapított hibák és hiányok egy része még a szakértői szemle időpontjában sem került pótlásra, kijavításra, tehát nem szűnt meg a hiánypótlási késedelem.
A Legfelsőbb Bíróság az alperes azon okfejtésével szemben, miszerint az 1983. április 28-i, kifogásmentes birtokbavétel önmagában véve igazolja a hiánypótlás teljesítését, és a további időre kizárja a hiánypótlási késedelmet, azt a megalapozott szakértői véleményt vette figyelembe, mely szerint a szakvéleményben részletesen felsorolt hibák a szakértői szemle időpontjában is fennálltak.
A fellebbezési eljárás során a kiegészített szakértői vizsgálat alapján – amikor is a szakértő megtekintette a műszaki átadás-átvételkor felvett hibajegyzéket is – a szakértő úgy nyilatkozott, hogy ez a hibajegyzék azonos a szakértői vizsgálat alapjául figyelembe vett, a felperes által rendelkezésre bocsátott kimutatással. Fenntartotta továbbá azt az álláspontját is, hogy a helyszíni szemle alkalmával megállapított hibák és hiányok azonosíthatók az előbbiekben megjelölt iratokban részletezett hibákkal és hiányokkal. A most ismertetett szakértői vélemény alapján tényként állapítható meg, hogy az alperes sem a felek által meghatározott hiánypótlási határidőre, sem pedig a birtokba adás időpontjára nem végezte el teljes mértékben a hiánypótlást. Ebből pedig következik az alperes kötbérfizetési kötelezettsége.
A Legfelsőbb Bíróság az alperes által a fellebbezési tárgyaláson előadottakat nem találta alkalmasnak sem a vétlenség igazolására, sem pedig a kötbér mérséklésére. Az a körülmény ugyanis, hogy az átadás-átvételi késedelmet részben a felperes is előidézte, nem jelenti egyidejűleg azt, hogy a felperes a hiánypótlási késedelemben is közrehatott. A hiánypótlást az átadás-átvételt követően kellett elvégezni, amikor az alperes által említett problémák már rendeződtek. A jelen ügyben eljárt szakértő az alperes kifogásával kapcsolatban azt a véleményt fejtette ki, hogy a hiánypótlási munkák szakipari jellegűek, és nincsenek összefüggésben az alperes által felvett, az átadási késedelmet előidéző akadályokkal. Ezért a Legfelsőbb Bíróság sem a további bizonyítás elrendelését indokoltnak, sem az alperes szerződésszegését kimentettnek nem találta, illetve nem látott alapot a kötbér mérséklésére.
Az elsőfokú bíróság a kötbéralap és az alperes által fizetendő kötbér összegszerűsége kérdésében is helyesen döntött. A szakértő által készített vélemény idevonatkozóan a helyes kiindulási adatokat tartalmazza, és a fellebbezési tárgyaláson a kötbérösszeg kiszámításának módját az alperes sem kifogásolta. Nem tette vitássá, hogy az épület értéke 17 302 316 Ft, és ennek megfelelően kiszámított kötbér összegszerűen helytálló.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 734/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás