MK BH 1985/450
MK BH 1985/450
1985.11.01.
A dolgozó felelősségére kiható körülmények vizsgálata leltárhiány miatt alkalmazott hátrányos következményekkel kapcsolatban keletkezett munkaügyi vitában [2/1968. (I. 16.) Korm. sz. r. 5. § (3) bek.].
Az I. rendű alperes üzletvezetője, a II. rendű alperes üzletvezető helyettese, a III. rendű alperes eladója a felperes által létrehozott kereskedelmi társaság üzletének. Az egység szoros elszámolású.
Az 1982. augusztus 7-től 1983. május 19-ig tartó leltáridőszakban a normalizált hiány elszámolása után 43 304 forint leltárhiány keletkezett. A kereskedelmi társaság igazgatója az alpereseket az 1983. július 4-én hozott határozatával a leltárhiányhoz fűződő hátrányos jogkövetkezményekkel sújtotta, a leltárhiány összege erejéig a prémiumot és az 1983. évre járó év végi részesedést megvonta.
Az alpereseknek a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelme a határozat hatálytalanítására irányult. Arra hivatkoztak, hogy az üzlet az önkiválasztó és önkiszolgáló jelleg összekapcsolásával működik, ennélfogva a felperes által megállapított 0,03%-os normalizált hiány mértéke alacsony. Az eladótér szűk, áttekinthetetlen, a vevők figyelemmel kísérése nehézséget okoz. Az üzletben négyen dolgoznak, de betegség, szabadság miatt lényegében csak ketten tudnak a vevőkkel foglalkozni, a harmadik társuk pénztáros feladatokat lát el.
A munkaügyi döntőbizottság 50%-kal csökkentette a hátrányos jogkövetkezmények mértékét. A határozat indokolása szerint az üzlet berendezései nehezítik, létszámhiány esetén lehetetlenné teszik az üzlettérben elhelyezett áruk figyelemmel kísérését.
A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az 1984. június 18-án hozott jogerős ítéletével elutasította a keresetet.
Ítélete indokolásának lényege szerint a perbeli egység alapterülete, beosztása objektív adottság, amely sz. üzlet dolgozói előtt az alkalmaztatásukat megelőzően már ismert tény volt. A raktár és az eladótér összterülete 35 négyzetméter, ebből a raktáré 10 négyzetméter. Az üzlet árukészletének nagyobb része van az eladótérben. Ez egyrészt csökkenti ugyan a raktár felkeresésének szükségességét, az eladóknak ritkábban kell elhagyniuk az eladóteret, másrészt azonban azt jelenti, hogy nagyobb árumennyiség van kitéve az eltulajdonítás veszélyének és zsúfoltságot is okozhat. A felperes által becsatolt kimutatás adataiból megállapítható, hogy az üzlet nyitvatartási ideje heti 42 óra volt, az üzemeltetési ideje 52 óra. Az üzemeltetési idő meghaladta a dolgozók heti 42 órás munkaidőkeretét, ami azt igazolja, hogy a biztosított létszám, a betegség és a szabadság figyelmen kívül hagyásával sem tette lehetővé, hogy a nyitvatartási idő alatt mindenki az üzletben legyen. Az alperesek által becsatolt kimutatás szerint az üzlet teljes létszáma négy fő, a leltáridőszak alatt azonban csak 58 munkanapon át dolgoztak négyen, 101 munkanapon hárman és 79 napon ketten.
Az üzlet önkiszolgáló rendszerű, szükségszerű tehát, hogy egy dolgozó pénztárosi munkát végezzen. Ez a feladat, valamint a kiszolgálás és az azzal kapcsolatos adminisztráció nem teszi lehetővé a vásárlók figyelését. Az üzlettér kis méreténél fogva ugyan áttekinthető, ha azonban sok vásárló van, a vásárló gyorsan és észrevétlenül el tudja hagyni a boltot.
Az üzlet a következő leltáridőszakban már szombaton is zárva tartott, így a hét öt napján a munkát az alkalmazottak el tudták látni, függetlenül attól, hogy a dolgozók betegsége vagy szabadság miatt távol voltak. Ezt bizonyítja, hogy ebben az időszakban nem keletkezett normán felüli hiány. Következésképpen az üzlet dolgozóinak a létszáma a perbeli leltáridőszakban kihatott a társadalmi tulajdon védelmére, kötelezettségük maradéktalan teljesítésére és ezek olyan objektív okok, amelyek felelősségük mértékét is befolyásolják.
A felperes által kimutatott leltárhiány fennáll, oka ismeretlen, a szabadság, a betegség és a szabadnapok kivétele miatt lecsökkent létszám azonban olyan objektív ok, amely miatt a munkaügyi döntőbizottság indokoltan alkalmazta az R. 5. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat, és mérsékelte a hátrányos jogkövetkezményeket.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az adott hiány esetében mennyiben alkalmazható az R. 5. §-ának (3) bekezdésében foglalt, az objektív körülmények figyelembe vehetőségére vonatkozó szabály.
Ezzel összefüggésben a következőket kell kiemelni.
A dolgozók a felmerült leltárhiányért ún. eredményfelelősséggel tartoznak, miután a leltárhiány ismeretlen okból előálló hiány.
Ezt az alapvető jogelvet figyelembe véve a leltárhiányért anyagilag felelős dolgozók felelőssége lényegében speciális objektív felelősség. E speciális felelősség alól kizáró rendkívüli esetben mentesülnek – akár csak részben is – meghatározott, ugyancsak objektív körülmények fennállása esetén. Ennek kapcsán elöljáróban kell rámutatni, hogy az adott létszámkörülmények nem voltak alkalmasak olyan objektív körülmények megállapítására, amelyek indokolnák az alpereseknek a hátrányos jogkövetkezmények alól – akár részben – történő mentesítését.
Az üzletben dolgozók létszáma, az egyes alkalmazottak beosztása, különböző címeken távol töltött ideje és a tényleges munkahelyi összlétszám a felperes által csatolt és az alperesek által sem vitatott munkaidő-kimutatásból állapítható meg.
Az alpereseken kívül az üzlet alkalmazottja volt S. M. és pénztáros-eladó munkakörben P. V.-né is. Sz. I.-né nyugdíjas eladóként dolgozott. A leltáridőszakban tehát az átlaglétszám meghaladta a három főt.
A gazdasági igazgatóhelyettes 1984. április 9-i jelentése alapján megállapítható, hogy a felperes az üzlet létszámát azért határozta meg három főben, hogy esetleges betegség, szabadság miatt két fő dolgozóval is meg lehessen oldani az üzemeltetést. Ez a körülmény az üzletvezető előtt a munkahely elfoglalásakor ismert tény volt.
Az alperesek által becsatolt munkaidő-kimutatás nem cáfolja meg a felperes állítását. Abból csupán az tűnik ki, hogy az 1982. augusztus 7-től 1983. május 19-ig tartó leltáridőszakban 241 munkanapból 101 napon hárman, 79 napon ketten és 58 napon négyen dolgoztak az üzletben. Kimagasló forgalom 1982 novemberében és decemberében volt, ebben az időszakban azonban az üzlet lényegében teljes létszámmal dolgozott (novemberben 7 napon négyen, 15 napon hárman, 4 napon ketten, decemberben 16 napon négyen, 7 napon hárman és 1 napon ketten).
Figyelemmel a szóban levő üzlet napi és havi átlagforgalmára, létszámára, a bolt méretére (25 négyzetméter), egy-egy dolgozó átmeneti távolléte nem tekinthető olyan objektív oknak, amely adott esetben megalapozná a hátrányos jogkövetkezmények csökkentését. Egyebekben az alperesek még csak nem is valószínűsítették a hiány konkrét okát.
Mentesítésre alkalmas körülményként csak olyan kivételes esetek értékelhetők, amelyek mellőzése esetén valóban lényeges jogsérelem érné a dolgozókat.
Mindezekhez képest a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatja, és az alperesek kérelmét elutasítja. (M. törv. II. 10 048/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás