BK BH 1985/452
BK BH 1985/452
1985.12.01.
I. Nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés helyett halált okozó testi sértés és rablás törvénysértő megállapítása [Btk. 166. § (2) bek. b) és d) pont, 170. § (5) bek. II. fordulat, 321. § (1) bek.].
II. Büntetéskiszabási szempontok a nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövető visszaesők esetében [Btk. 83. §, 166. § (2) bek. b) és d) pont].
A megyei bíróság az I. r. és a II. r. terheltek bűnösségét társtettesként elkövetett halált okozó testi sértés bűntettében és rablás bűntettének kísérletében állapította meg, s ezért az I. r. terheltet halmazati büntetésül – mint többszörös visszaesőt – 8 évi szabadságvesztésre a 5 évre a közügyektől eltiltásra; a II. r. terheltet halmazati büntetésül – mint különös visszaesőt – ugyancsak 8 évi szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltek a vádbeli napon este együtt italoztak, majd felkeresték az I. r. terhelt által korábban ismert, 80 éves mozgáskorlátozott sértettet, aki pénzt szokott kölcsönözni. A pénzre további italozás, szórakozás végett volt szükségük.
Az idős sértett beengedte a terhelteket a lakásba, a kölcsönt azonban megtagadta arra hivatkozva, hogy nincsen pénze. Ekkor az I. r. terhelt azért, hogy pénzt csikarjon ki a sértettől, ütlegelni kezdte őt. A bántalmazásba bekapcsolódott a II. r. terhelt is. Brutálisan, emberi mivoltukból kivetkőzve, kitartóan – mintegy 5-10 percen keresztül – ütötték-verték a sértettet, annak ellenére, hogy az többször kérte őket, ne bántsák. Amikor a bántalmazás pillanatnyi szünetében a feltápászkodó sértett újra a földre esett, a II. r. terhelt rátérdelt a mellére, és ököllel ütlegelte a fejét, az I. r. terhelt pedig legalább 3 alkalommal belerúgott.
A huzamosabb ideig tartó bántalmazás után a terheltek belátták, hogy a sértett nem ad nekik pénzt, ezért kutatni kezdtek a kabátjában, pénzt azonban nem találtak. Ezután a földön fekvő, vérző félig eszméletlen sértettet sorsára hagyták és eltávoztak.
A sértettet másnap délután az egyik ismerőse találta meg, és intézkedett a kórházba szállítása iránt.
A sértett a bántalmazás következtében testszerte szederjes elszíneződéseket, bőr alatti bevérzéseket, hámfosztásokat, izombevérzéseket, a lágyburok lemezei között vékony rétegű vérzést, a halántéklebeny alsó felszínén és a kéregállományban elszórtan vérzéses zúzósásokat, továbbá mindkét oldalon sorozat-bordatöréseket szenvedett. A bal oldali VII. borda tört vége a fali mellhártyát is átszakította, és mintegy 1,5 cm-re a mellüregbe hatolt. A sértett az elszenvedett sérülések következtében fellépő mellűri levegőgyülem és kétoldali gócos tüdőgyulladás eredményeként beállott heveny keringési és légzési elégtelenség miatt három nap múlva meghalt.
A halál az elszenvedett sérülésekkel közvetett okozati összefüggésben, a hozzájuk társult szövődmények folytán állott be. A sértett életét idejében érkező szakszerű orvosi segítséggel sem lehetett volna megmenteni. Hasonló bántalmazás következtében fiatalabb személy is meghalt volna.
Az I. r. terhelt közepes fokban gyengeelméjű, pszichopátiás, primitív hiszteroid, infantilis személyiség. Mindez a beszámítási képességét közepes fokban korlátozta;
a II. r. terhelt értelmi színvonala szintén alacsony, de ez a beszámítási képességét nem érintette.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A tényállást kiegészítette azzal, hogy a sértett halála a viszonylag kisebb terjedelmű agyzúzódásra és lágyburok vérzésre közvetlenül is visszavezethető, és a terheltek cselekményét egységesen társtettesként, nyereségvádból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének minősítette. Megállapította, hogy a II. r. terhelt visszaeső és szabadságvesztésének végrehajtási fokozata fegyház. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság kifejtette: tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a terheltek cselekményét halált okozó testi sértés bűntettének és rablás büntette kísérletének minősítette.
A cselekmény elkövetésének körülményeiből ugyanis arra kell következtetni, hogy a terheltek szándéka eshetőlegesen a sértett halálára is kiterjedt.
A minősítés megváltoztatása folytán – mutatott rá a másodfokú határozat – módosultak a büntetés kiszabásánál irányadó körülmények is.
Így mellőzte a Legfelsőbb Bíróság a beismerő vallomások, valamint a vagyon elleni cselekmény kísérleti voltának a terheltek javára való értékelését, mivel a beismerés csak egyes részcselekményekre vonatkozott, a vagyon elleni cselekmény pedig elvesztette önállóságát. Kirekesztette továbbá a súlyosító körülmények közül a brutális elkövetést, mivel az a helyes minősítés mellett a bűncselekmény minősítő körülménye, továbbá az erőszakos jellegű bűncselekmények elszaporodottságát. Az utóbbi bűnösségi körülmény helyett viszont a terheltek terhére értékelte az élet elleni cselekmények elszaporodottságát.
Rámutatott arra is, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a terheltek terhére a büntetett előéletüket, mivel az a többszörös visszaesői, illetve a különös visszaesői minőségük megállapításával már értékelve van.
A minősítésváltozatás folytán a II. r. terhelt a Btk. 137. §-ának 12. pontja szerint csak visszaesőnek tekinthető.
Megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy a terheltek cselekményének helyes minősítésére és a megváltozott bűnösségi körülményekre is tekintettel az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetések enyhítésére nem kerülhet sor, sőt azok kirívóan enyhének látszanak. A terheltek terhére bejelentett fellebbezés hiányában azonban – a súlyosító tilalom folytán – a büntetések súlyosítására nem volt lehetőség.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen, a terheltek terhére a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés miatt emelt törvényességi óvást az Elnökségi Tanács alaposnak találta.
A terheltekre kiszabott fő- és mellékbüntetés – amelyek mértékét a másodfokú bíróság a cselekmény súlyosabb minősítése ellenére a Be. 241. §-ában meghatározott súlyosítási tilalom folytán nem emelhette – törvénysértően enyhe.
A terheltek cselekménye a törvény szerinti tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel, életfogytig tartó szabadságvesztéssel vagy halállal büntetendő, az I. r. terheltre kiszabható határozott tartamú szabadságvesztés alsó határa pedig – a Btk. 98. §, illetve a 97. §-a (3) bekezdésének e) pontja értelmében – tizenkét évig terjedő szabadságvesztés. A másodfokú határozatban helyesen felsorolt bűnösségi körülmények figyelembevételével a törvényi büntetési tétel alsó határánál enyhébb büntetés kiszabásának feltételei egyik terhelt esetében sem állnak fenn.
Ezért az Elnökségi Tanács a törvénysértést megállapította, és a jogerős határozatoknak a büntetés kiszabására vonatkozó részét hatályon kívül helyezte.
A terheltek igen nagy tárgyi súlyú, kétszeresen is a legsúlyosabb minősítés alá eső bűncselekményt követtek el. A cselekmény jellegét figyelembe véve, az I. r. terhelt javára, aki többszörös visszaeső és kezdeményező szerepet játszott a bűncselekmény elkövetésében, nem indokolt alkalmazni a Btk. 24. §-a (2) bekezdésének és a 87. §-a (4) bekezdésének a büntetés korlátlan enyhítésére vonatkozó rendelkezéseit.
A II. r. terhelt javára nagyobb nyomatékkal kellett értékelni, hogy a bűncselekmény elkövetése után önként jelentkezett a rendőrségen. Mindezt az egyéb bűnösségi körülményekkel egybevetve az I. r. terheltet 12 évi szabadságvesztésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra, a II. r. terheltet pedig 10 évi szabadságvesztésre és 8 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. (Eln. Tan. B. törv. 529/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás