BK BH 1985/455
BK BH 1985/455
1985.12.01.
A féltékenységből és az elhagyás miatt keletkezett elkeseredésből fakadó indulat általában nem ad alapot az emberölés aljas indokból elkövetettkénti minősítésére [Btk. 166. § (2) bek. c) pont].
A megyei bíróság a vádlottat előre kitervelten és aljas indokból elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt – mint többszörös visszaesőt – 13 évi, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és a közügyektől 6 évi eltiltásra ítélte.
A tényállás lényege a következő.
A terhelt összeveszett a feleségével, és visszaköltözött korábbi lakhelyére. Itt kapcsolatot keresett korábbi szerelmével, a sértettel, aki ekkor egy más személy élettársa volt.
A sértett elhagyva élettársát, a szüleihez költözött vissza, itt rendszeresen találkozott a terhelttel, és ismét szerelmi kapcsolat alakult ki közöttük mindaddig, amíg a terheltnek meg nem kellett kezdenie a korábban kiszabott 7 hónapi szabadságvesztés letöltését.
Amíg a terhelt a börtönben volt, a sértett kibékült előző élettársával, és egy levelet írt a vádlottnak. Ennek lényege az volt, hogy többé nem akar vele találkozni. Az anyját és a húgát kérte meg, hogy a levelet adják postára, ők azonban ezt elmulasztották.
Amikor a terhelt szabadult, felkereste a sértett szüleit, és megtudta, hogy a sértett elhagyta őt. A sértett anyja az említett levelet is átadta.
A terhelt nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott, és elhatározta, hogy a sértettet megpróbálja rávenni: térjen vissza hozzá, ha pedig ez nem sikerül, megöli a sértettet, és végez magával is. Felkereste a sértett anyját, és kijelentette, hogy “kettős temetést rendez”, majd magához vett egy 14 cm pengehosszúságú konyhakést.
Előbb az egyik szomszédjával akarta magát kivitetni a sértett élettársának tanyájára, majd végül is autóstoppal érkezett meg oda.
A tanyaépület konyhájában találta meg a sértettet és élettársát. Azt mondta, hogy 3 percig kíván a sértettel beszélni, s ezért az élettársát kiküldte. Ezután elővette a már említett levelet, és megkérdezte, hogy ő írta-e. A sértett igenlő válasza után a vádlott előkapta a konyhakést, és megszúrta a sértettet.
A sértett hanyatt esett a vaskályhára, és égési sérülést szenvedett, majd kimenekült az épületből. A terhelt azonban futva üldözte, és amikor a sértett elesett, hátba szúrta őt.
A sértett a bal középső hónaljvonalban, a bal lábszáron és a jobb lapocka szélénél szenvedett szúrt sérülést. A szúrások testüreget nem nyitottak meg, 8 napon belül gyógyultak. A bal combon keletkezett sérülés 2 hét alatt gyógyult meg.
A terhelt az üldözés közben több ízben is olyan értelmű kijelentést tett, mely szerint a sértettet megöli.
Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a terhelt bűnösségére, tévesen jutott azonban arra a következtetésre, hogy a cselekményt “aljas indokból elkövetettnek” is kell minősíteni.
Kétségtelen, hogy a bosszú megalapozhatja e minősítés helyességét, de nem feltétlenül. Vizsgálni kell, hogy milyen ok váltja ki az elkövetőben a keletkezett indulatot. Önmagában az a körülmény, hogy az elkövető önkényesen vesz elégtételt a rajta esett sérelem miatt, haragos viszonyból, szerelmi kapcsolatból eredő indulat – pl. féltékenység – hatására cselekszik, még nem szolgálhat alapul az aljas indokból való elkövetés megállapítására.
Az adott esetben a vádlott magatartását a féltékenységből és elhagyása miatt keletkezett elkeseredéséből származó indulat, sérelemérzet motiválta. Ez pedig nem tekinthető erkölcsileg annyira elvetendőnek, hogy alapot adhatna a cselekmény ilyen minősítésére.
Ezt meghaladóan azonban az elsőfokú bíróság a cselekményt helyesen minősítette.
Az irányadó tényállásból egyértelműen következik, hogy a vádlott előre kitervelten, egyenes ölési szándékkal cselekedett.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletének a cselekményt minősítő rendelkezését a kifejtettek szerint megváltoztatta.
A büntetés nemét és mértékét meghatározó tényezők értékelését jelentősen befolyásolja az a tény, hogy a cselekmény minősítése a leírtak szerint megváltozott.
Ezen túl nyomatékos figyelembevételt igényel az a körülmény, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt. A sértett a szúrások következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett csupán, és ez mindenképpen jelentős tény.
Ezeket a körülményeket a súlyuknak megfelelően értékelve és a további helyesen felsorolt bűnösségi tényezővel egybevetve, elsőfokú bíróság által kiszabott főbüntetés eltúlzottan szigorú.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Btk. 97. §-ának (4) bekezdését és a Btk. 98. §-ának (2) bekezdését alkalmazva, a szabadságvesztést 10 éves időtartamra enyhítette. (Legf. Bír. Bf. III. 1179/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás