BK BH 1985/456
BK BH 1985/456
1985.12.01.
Életveszélyt okozó testi sértés kísérlete helyett halált okozó testi sértés megállapítása együttható okok fennállása esetén [Btk. 170. § (5) bek. II. fordulat].
A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt 1 évi szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a vádlott kényszergyógyítását is.
A megállapított tényállás szerint a vádlott 1961. évben kötött házasságot a sértettel. Mindketten rendszeresen italoztak, és ilyenkor gyakran volt közöttük tettlegességig fajuló szóváltás. A vádbeli napon a közepesen ittas vádlott – a nyílt utcán – a súlyosan ittas sértettet arcul ütötte, aminek következtében az aszfalt burkolatú úton hanyatt esett. Ezután a hajánál fogva az árokba húzta, és ott többször a fejébe, illetve az oldalába rúgott gumicsizmás lábbal.
A bántalmazással okozott fejsérülésekhez keményburok alatti vérzés, koponyaűri nyomásfokozódás társult. A koponyaűri vérzés a sértett súlyos fokú májelzsírosodása miatti fokozott vérzékenységére tekintettel a szokásosnál súlyosabb szövődményre: keringési és légzőközpont bénulásra vezetett, ami rövid idő alatt a sértett halálát okozta.
Tévedett az elsőfokú bíróság a cselekmény jogi minősítése során.
Az elsőfokú bíróság az orvos szakértő véleményének téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott magatartása és a sértett halála közötti okozati összefüggés nem mutatható ki, és ezért a halál bekövetkezése miatt a vádlottat nem terheli büntetőjogi felelősség.
Az orvos szakértői vélemény ugyanis nem tartalmaz olyan megállapítást, amelyből az oksági kapcsolat hiányára lehetne következtetni. Éppen ellenkezőleg: a szakértő véleménye szerint kifejezetten a vádlott durva bántalmazásától keletkezhetett az a koponyaűri vérzés, amely végül is a sértett halálát okozta. Az a körülmény, hogy a halál bekövetkezésében a sértett átlagon felüli – a vádlott előtt nem ismert – vérzékenysége is szerepet játszott, csupán közreható okként vehető figyelembe.
A Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelvében kifejezésre juttatott állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az elkövetési magatartás és a bekövetkezett halál között akkor állapítható meg okozati összefüggés, ha a testi sértés okozására irányuló cselekmény indította el, vagy mozdította elő a halálhoz vezető okfolyamatot. Az ezen kívül eső más ok “közrehatása” csak a büntetés kiszabásánál értékelhető. Ezt az álláspontot fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatok 1982. évi 5. számában 179. sorszám alatt közölt eseti döntésében is.
A jelen ügyben megállapított tényállás szerint a sértettet egyedül a vádlott bántalmazta, mégpedig oly brutális módon, hogy azzal súlyos, koponyaűri vérzést kiváltó fejsérüléseket okozott. A halál bekövetkezésében közrehatott a sértett betegség eredetű vérzékenysége is. A sértett halála tehát egymástól el nem választható együttható okokra vezethető vissza, de a halálhoz vezető okfolyamatot a vádlott magatartása indította el. Kívül álló, az oksági folyamatot megszakító, majd más, ettől független kapcsolatot eredményező tényező szerepe nem állapítható.
A bántalmazás módjából egyértelmű az, hogy a vádlott egyenes szándéka súlyos sérülések okozására irányult, és a sértett azzal összefüggésben bekövetkezett halálát csupán ezért nem látta előre, mert elmulasztotta a tőle elvárható körültekintést, figyelmet. A halálos eredményért tehát gondatlansága (negligencia) miatt terheli őt a büntetőjogi felelősség.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a vádlott cselekményét a Btk. 170. §-a (5) bekezdésének második fordulata szerint, halált okozó testi sértés bűntettének minősítette.
A minősítés megváltoztatása folytán mellőzte a cselekmény kísérleti szakban maradásának, mint enyhítő körülménynek az értékelését. Ehelyett a sértett betegségét – mint közreható okot – vette figyelembe enyhítő tényként.
Az elsőfokú bíróság által felsorolt körülményeken felül további súlyosító hatású tényezőként vette a Legfelsőbb Bíróság figyelembe a vádlott többszöri, erőszakos bűncselekmények miatti korábbi elítélését, valamint azt a tényt, hogy magatartása az elkövetést közvetlenül megelőző időszakban is számos kifogás alá esett.
Ilyen körülményekre figyelemmel az elsőfokú bíróság tévesen látott lehetőséget az enyhítő rendelkezés alkalmazására, a fő- és mellékbüntetés tartama egyaránt eltúlzottan enyhe, a büntetési cél elérésére alkalmatlan.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát 3-3 évre súlyosította. (Legf. Bír. Bf. IV. 68/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás