BK BH 1985/459
BK BH 1985/459
1985.12.01.
A kiskorú erkölcsi fejlődése veszélyeztetésének hiányában a kiskorú veszélyeztetése megállapításának mellőzése [Btk. 195. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a terheltet közokirat-hamisítás bűntette miatt büntette meg.
Az ítéleti tényállás szerint a terhelt 1984. február 21. és március 1. napjai között keresőképtelen beteg volt, s a körzeti orvos 1984. március 2. napjával munkaképessé nyilvánította. Ezen a napon a terhelt felesége megbetegedett, s azért, hogy a gyermekeit elláthassa, nem ment dolgozni. A lakásán a gyermekkorúval az orvosi igazoláson levő március 2-i dátumot javította át 14-re. Cselekményét a társadalombiztosítási igazgatóság észlelte, és a táppénz kifizetésére nem került sor.
A cselekmény jogi minősítése miatt emelt törvényességi óvás nem alapos.
A törvényességi óvás indokolása szerint az ítélet tényállása is tartalmazza, hogy a terhelt az orvosi igazolás meghamisítását a gyermekkorú személlyel végeztette el. A vétőképtelen (10 éves) gyermekkorú a bűncselekménynek alanya nem lehet, aminek következménye, hogy a felnőttkorú közvetett tettesként felel a gyermek cselekményéért. Így a terhelt mint közvetett tettes a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti s nem a b) pontban meghatározott közokirat-hamisítás bűntettét valósította meg.
A törvényességi óvásnak ez az okfejtése helyes.
A törvényességi óvás álláspontja szerint azonban a terhelt a közokirat-hamisítás bűntettén túlmenően a Btk. 195. §-ának (2) bekezdésébe ütköző, kiskorú veszélyeztetésének bűntettét is megvalósította, s mivel a közokirat-hamisítás és a kiskorú veszélyeztetésének bűntette egyaránt 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, a BK 93. számú állásfoglalásában és a Bírósági Határozatok 1982. évi 7. számában 269. sorszám alatt közzétett eseti döntésben írtakra tekintettel a két bűncselekménynek halmazatban történő megállapítása indokolt.
A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásnak arra vonatkozó okfejtését, hogy a terhelt a Btk. 195. §-ának (2) bekezdése szerint minősülő kiskorú veszélyeztetésének a bűntettét is elkövette, alaptalannak találta.
A Btk. 195. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis – ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg – az (1) bekezdés szerint büntetendő az a nagykorú személy, aki kiskorút bűncselekmény elkövetésére vagy züllött életmód folytatására rábír vagy rábírni törekszik.
A bűncselekmény jogi tárgyára tekintettel a kiskorú veszélyeztetése második alakzatának passzív alanya csak olyan értelmi fejlettséget elért kiskorú lehet, akinek az erkölcsi fejlődését az elkövetési magatartás károsan befolyásolhatja, és ennek a veszélynek be is kell következnie.
Ez általában akkor állapítható meg, ha maga a kiskorú is felismeri cselekményének tiltott jellegét.
Ha viszont az elkövető pusztán “eszközként” használja fel a kiskorút, de olyan módon, amely nem veszélyezteti annak erkölcsi fejlődését (pl. visszaél a tévedésével), közvetett tettesként felel ugyan, de a kiskorú veszélyeztetésének bűntettéért nem vonható büntetőjogi felelősségre. Különösen tizennégy éven aluli kiskorú esetében mindig a konkrét eset összes körülményeinek figyelembevételével kell elbírálni, hogy a kiskorú felismerte-e a “szándékos” cselekmény társadalomra veszélyes jellegét. Gondosan vizsgálni kell az adott kiskorú személyes tulajdonságait, értelmi fejlettségét, az elkövetés körülményeit s nem utolsósorban a bűncselekmény jellegét.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az adott ügyben – az iratok tartalma alapján – megállapította, hogy a kiskorú a cselekmény elkövetésekor még 10. életévét sem töltötte be. A kiskorú meghallgatásáról készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a kiskorú az utcán játszott, amikor a terhelt megkérte, hogy menjen be hozzájuk. Az asztalon volt egy általa ismeretlen papír, s a terhelt mutatta, hogy írjon egy számot, de azt nem közölte vele, hogy az milyen célt szolgál. A kiskorú elmondása szerint nem tudta, hogy a számot miért kell odaírnia. Ezekből a tényekből pedig csakis az állapítható meg, hogy a kiskorút a terhelt kizárólag eszközként használta fel a bűncselekmény elkövetéséhez, mivel a kiskorú a cselekmény lényegét nem ismerte, annak tiltott jellege előtte nem volt ismert, következésképpen a cselekmény nem is veszélyeztette a kiskorú erkölcsi fejlődését. Ennek hiányában pedig a Btk. 195. §-ának (2) bekezdésében meghatározott kiskorú veszélyeztetésének bűntette nem valósult meg. (Legf. Bír. Bf. III. 141/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás