BK BH 1985/462
BK BH 1985/462
1985.12.01.
Polgári jogi igény érvényesítése esetén az illetéknek az állam részére történő megfizetése [Be. 55. § (1) és (2) bek.; 16/1976. (XII. 31.) IM sz. r. 5. § (1) bek. c) pont].
A városi bíróság a vádlott bűnösségét nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntettében állapította meg, s ezért a vádlottat – mint többszörös visszaesőt – halmazati büntetésül 3 évi szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, melyet fegyházban rendelt végrehajtani, kötelezte továbbá, hogy a ZÖLDÉRT vállalat magánfélnek 15 nap alatt fizessen meg 30 775 forint kártérítést, ennek 1984. augusztus 28. napjától számított 5%-os kamatát és 1842 forint illetéket.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott állandó lakását elhagyva az ország területén csavargott.
A vádlott élettársa a ZÖLDÉRT vállalat alkalmazottja volt. 1984 augusztusában mindketten jelentkeztek, hogy alkalmi dinnyeárusítást vállalnak a vásárcsarnok előtt. Első héten a vádlott élettársa árusított, majd a ZÖLDÉRT vállalattal rendben el is számolt, a második héten a vádlott vállalta az árusítást, a dinnyeszállítmányokat ő vette át és árusította, 1984. szeptember 3. napján a vádlott elvégezte az elszámolást, és ekkor tapasztalta, hogy 10 000 forint hiánya van. 40 000 forint bevétel helyett csak 30 775 forint készpénzzel rendelkezett.
Ezt a tényt az élettársával nem közölte, és azzal távozott el hazulról, hogy a ZÖLDÉRT vállalathoz megy elszámolni. Ehelyett a vádlott taxival Budapestre utazott, és a magával vitt 30 775 forint készpénzt költeni kezdte. Budapesten megismerkedett egy gépkocsival rendelkező férfival, Miskolcra utaztak, majd Hajdúszoboszlóra, onnan pedig Budapestre. Néhány napig Budapesten laktak a vádlott alkalmi budapesti ismerősénél, majd amikor a 30 775 forint készpénz elfogyott, elköltöztek tőle.
A ZÖLDÉRT vállalatot ért kár: 30 775 forint, amely nem térült meg.
A megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság nem sértett anyagi büntető jogszabályt, amikor megállapította az I. r. vádlott bűnösségét. Törvényszerű volt a cselekmény minősítése is.
A büntetés kiszabása során az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket helyesen sorolta fel, ezeket azzal kell mégis kiegészíteni, hogy a sikkasztás büntette tekintetében súlyosítóként kell értékelni a vádlott különös visszaeső voltát. Mindent egybevetve, a másodfokú bíróság megítélése szerint a kiszabott büntetés nem eltúlzott, annak mérséklésére nincs indok.
Az elsőfokú bíróság a tényállásban megállapította, hogy a ZÖLDÉRT vállalatot a vádlott cselekményével 30 775 forint kár érte.
Tévesen számolta ki az elsőfokú bíróság az illeték összegét. A kárösszeget száz forintra fel kell kerekíteni [11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 152. § (1) bek.], az illeték összeg kiszámításának alapja tehát 30 800 forint. Ennek 6%-a nem a vádiratban szereplő 1250 forint, de nem is az ítéletben írt 1842 forint, hanem 1848 forint.
Tévedett abban is az elsőfokú bíróság, hogy a vádlottat arra kötelezte: a le nem rótt illetéket a ZÖLDÉRT vállalat sértettnek fizesse meg. Arra hivatkozott az elsőfokú bíróság, hogy mivel a magánfél (a sértett) illetékátalány fizetésére köteles, így az okozott kár utáni illetéket a vádlott az ő részére köteles megfizetni.
A polgári peres eljárásban egyes vállalatok, szövetkezetek valóban fizetnek átalányt, de ezek csak azokra a perekre vonatkoznak, melyekben illetékfizetésre kötelesek. Az adott ügyben azonban a sértettet a 16/1976. (XII. 31.) IM sz. rendelet 5. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg, vagyis a vállalatnak nem kell illetéket lerónia. A sértett vállalat sem a per indításakor, sem a per befejezése után nem kötelezhető illeték fizetésére, az adott perre nézve a vállalat átalányt sem fizet, az illetéket az állam előlegezte, tehát ezt az illetéket a vádlott az államnak köteles megfizetni.
Ilyen értelemben az elsőfokú bíróság ítéleti rendelkezését meg kellett változtatni. [Rámutat még a másodfokú bíróság arra, hogy a 16/1976. (XII. 31.) IM sz. rendelet 5. §-a (1) bekezdésének c) pontjára kell utalni, helytelen a 20. §-a (2) bekezdésére történt utalás, mert az a kisajátítási kártalanítási perben követendő eljárást szabályozza.]
Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú bírói ítéletnek e vádlottra vonatkozó részét helybenhagyta. (Baranya Megyei Bíróság 2. Bf. 347/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás