PK BH 1985/466
PK BH 1985/466
1985.12.01.
A találmányi megoldás újdonsága körében azt kell vizsgálni, hogy az ismert eljárások, elvek elegendő eligazítást adnak-e a szakember részére a bejelentés szerinti megoldás létrehozásához. Az a körülmény, hogy korábban teljesen azonos megoldást nem alkalmaztak, önmagában nem elegendő az újdonság megállapításához [Ptk. 86. §; 1969. évi II. tv. 1. § és 2. §].
I. A kérelmező az Országos Találmányi Hivatalhoz (OTH-hoz) 1981. szeptember 11-én benyújtott bejelentésében szabadalom megadását kérte “Térbeli logikai játék” című találmányára. A szabadalmi leírásban foglalt 1. (fő) igénypont szerint a találmány térbeli logikai játék a térbeli látás kifejlesztésére és fokozására, adott esetben pedig azzal párosuló járulékos logikai feladatok végrehajtására, amely egymással meghatározott módon összerakható részidomok – maguk is térbeli testek – és felületük adott esetben valamilyen szimbólummal, pl. betűkkel, számokkal, színekkel, egyéb jelekkel vagy ezek kombinációjával ellátott járulékos információt is tartalmaz, a játék a részidomok geometriai alapján és adott esetben az általuk viselt szimbólumok kihasználásával egy vagy több lehetséges térbeli idom összeállítására irányul.
Az Országos Találmányi Hivatal határozatával az 1983. évi 5. számú tvr.-tel módosított 1969. évi II. tv. (Szt.) 48. §-ának (2) bekezdése alapján újdonság (Szt. 2. §) és haladó jelleg (Szt. 3. §) hiányára hivatkozva a szabadalmi bejelentést elutasította. Előzményként egy korábbi lajstromszámú USA szabadalmat hozott fel. A határozat indokolása szerint “a kérelmező műszaki megoldása a nyilvánosságra jutott ismeretanyaghoz és szakember köteles tudásához képest nem rendelkezik olyan megkülönböztető jegyekkel, jellemzőkkel, amelyek a kitűzött feladat megoldására tett alapvető műszaki intézkedést tartalmazó, igényponti jellemző részt alkotva, kielégítenék a szabadalmazhatóság újdonsággal és haladással szemben támasztott követelményt”.
A kérelmező az elutasító határozat ellen megváltoztatási kérelmet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz.
Az elsőfokú bíróság végzésével elutasította a megváltoztatás iránti kérelmet. Végzésének az indokolása szerint az OTH-határozatban felhozott előzmény ismeretében szakembertől elvárható, hogy a célkitűzés ismeretében alakzáró kapcsolatban levő elemeket tervezzen. Nem igényel feltalálói tevékenységet az olyan formálisan új jellemző kidolgozása, hogy az elemeket a befoglaló testbe helyezzék el vagy azokat önmagukban állítsák össze, illetve az sem, hogy az egyes elemek egymás között felcserélhetők legyenek. Ezek a jellemzők csupán formális újdonságot jelentenek, és nem járnak előre nem várt műszaki többlethatással. A találmány szerinti megoldás választékbővítést eredményezne, de ez csak a haladó jelleg és nem az újdonság szempontjából lényeges. Az elsőfokú bíróság ezekre az indokokra tekintettel az oltalom megadását nem tartotta indokoltnak.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező fellebbezett. Fellebbezésében azzal érvelt, hogy újdonságrontó körülményt az elsőfokú bíróság nem állapított meg, a bíróságnak azt a megállapítását pedig vitatta, hogy megoldásának újszerűsége csak formális lenne.
II. A fellebbezés alapos.
Az Szt. 1. §-a értelmében szabadalmazható találmány minden új, haladást jelentő műszaki megoldás, amely a gyakorlatban alkalmazható. A találmány szabadalmazhatóságához az szükséges, hogy valamennyi törvényi feltétel egyidejűleg fennálljon. Az Szt. 2. §-a szerint új a megoldás, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt szakember megvalósította. Az elsőfokú bíróság indokoltan vizsgálta azt, hogy az előzmény ismeretében feltalálói tevékenység nélkül el lehetett-e jutni a bejelentett megoldáshoz. Téves azonban az a megállapítása, hogy a perbeli találmány nem igényelt feltalálói tevékenységet, és a megoldás csak formálisan tekinthető újszerűnek.
A találmányi megoldás újdonsága körében azt kellett vizsgálni, hogy az ismert eljárások, elvek elegendő eligazítást adtak-e a szakember részére a bejelentés szerinti megoldás létrehozásához. Az a körülmény, hogy korábban teljesen azonos megoldást nem alkalmaztak, önmagában nem elegendő az újdonság megállapításához.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárásban lefolytatott szakértői bizonyítás adatai alapján a tényállást a következők szerint egészíti ki.
A perbeli találmány szerinti játék legfontosabb eltérése az előző találmány szerinti játéktól a játékok logikai elméletében van.
Az előzmény deduktív megoldási módszerével ellentétben az eljárás tárgyát képező játék indukciós logikai megoldási gyakorlatot igényel, megoldása azzal az alapinformációval indul, hogy a játék elemi részeiből önzáró, építkezés közben látható formációt lehet létrehozni.
Az eljárás tárgyát képező játék megoldása induktív, ahol az egyes esetekből (az egyedi elemkialakításokból) vonhatók le a következtetések a szélesebb körű összefüggési rendszerekre. A játék során a játékos állandó vizuális információkat használ fel, és kézügyességére hagyatkozva építi fel a megtervezett térformát. Állandóan látja a játékelemek kapcsolódásának módozatait, a megoldott tájékrész információit nem kell memorizálnia, és folyamatosan ellenőrizheti építési tervének helyességét, gyakorlással képes lesz bonyolultabb térformák kialakítására.
A két játék tehát jelentősen eltér a megoldás logikai módszerében.
Ezt a hatást a találmány alkotója azzal érte el, hogy a játékelemek speciális kialakítása révén biztosította a térformák önzárását, így új használati értéket hozott létre.
A szakértői véleményből megállapíthatóan nem kézenfekvő az a műszaki megoldás, ahogy az előző találmány szerinti egyik elemtípus térbeli kapcsolatait láthatóvá lehet tenni az elemek speciális (önzáró) kialakításával, illetve az a felismerés, hogy az önzárás feltételének megteremtése váratlan, új többlethatást, a használati érték más területre való áttevődését eredményezi, más logikai készség fejlesztésére alkalmas új játék alakul ki.
A két találmány szerinti játékot – használati értékük tekintetében – egymás komplementereinek lehet tekinteni. Ebben a tekintetben a perbeli találmány megoldásai alkotó módon eltérnek az előző találmány megoldásaitól, a formailag eltérő kialakítás új műszaki tartalmat hordoz. Az elemszámban, azok kialakításában mutatkozó – látszólag jelentéktelen – formai eltérések olyan eltérő, új használati értékben testesülnek meg, amely jellemzők nem sajátjai a megelőző találmány szerinti játéknak.
Az irányadó tényállás szerint tehát a bejelentés tárgyát képező találmány újszerű (Szt. 2. §), haladást jelentő és gyakorlatban alkalmazható műszaki megoldás (Szt. 3–6. §). Az Szt. 1. §-ának értelmében ezért megfelel a szabadalmazhatóság követelményeinek.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek értelmében az elsőfokú bíróság végzését, valamint az Országos Találmányi Hivatal határozatát a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése, illetve az Szt. 57. §-ának (1) bekezdése alapján megváltoztatta, és a kérelmező részére szabadalmi oltalmat adott. (Legf. Bír. Pkf. IV. 21 065/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás