BK BH 1985/47
BK BH 1985/47
1985.02.01.
I. A törvényi büntetési tétel felső határa alkalmazásának szempontjai [Btk. 83. §, 316. § (6) bek. a) pont].
II. Magatartási szabály meghatározása fiatalkorú esetében, a bűncselekmény elkövetését megelőző életvitelre figyelemmel [Btk. 82. § (2) bek., 119. §].
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottat különösen nagy értékre, társtettesként elkövetett lopás bűntettében, devizagazdálkodás megsértésének bűntettében, végül büntetőügyben felbujtóként elkövetett hamis tanúzás bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezért halmazati büntetésül – a különösen nagy értékre elkövetett lopás bűntettében mint különös visszaesőt – 11 évi szabadságvesztésre, 10 évi időtartamra a közügyek gyakorlásától eltiltásra és személygépkocsijának elkobzására ítélte;
a II. r. vádlott bűnösségét bűnsegédi minőségben, különösen nagy értékre elkövetett lopás bűntettében, továbbá devizagazdálkodás megsértésének bűntettében állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 5 évi szabadságvesztésre, 5 évre a közügyektől eltiltásra, továbbá ingatlan vagyonának elkobzására ítélte;
a III. r. fiatalkorú vádlott bűnössége bűnpártolás vétségében nyert megállapítást, ezért a bíróság végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte, és megállapította, hogy a fiatalkorú a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll;
a IV. r. vádlottat bűnösnek mondotta ki a büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettében, és ezért 1 évi szabadságvesztésre ítélte, egyben elrendelte a vele szemben korábban kiszabott, próbaidőre felfüggesztett 8 hónapi szabadságvesztés végrehajtását is.
A megállapított ítéleti tényállás lényege szerint az I. r. vádlott korábban rablás bűntette miatt volt már szabadságvesztésre ítélve, míg a II. r. vádlottat – a jelen eljárás ideje alatt – üzérkedés bűntette miatt ítélte el a bíróság. A fk. III. r. vádlott szülei háztartásában jó anyagi körülmények között él, iskolai tanulmányait azonban nem folytatta, és időnként segédmunkásként dolgozott. A IV. r. vádlottat sikkasztás vétsége miatt a bíróság felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.
I. 1983-ban két olasz állampolgár azzal a céllal érkezett Budapestre, hogy a Szépművészeti Múzeumból festményeket tulajdonítsanak el, és azokat külföldre csempésszék. Mivel magyar közreműködőket is kerestek, így ismerkedtek meg az I., a II., és a III. r. vádlottakkal. Az I. és II. r. vádlott előtt megemlítették a tervüket, és megegyeztek abban, hogy a nevezettek 10 000 dollár fejében részt is vesznek a cselekmény elkövetésében. 1983 október végén egy újabb olasz állampolgár érkezett Budapestre, aki a társainál szállt meg. A cselekmény részleteinek megbeszélése érdekében az I. r. vádlott társaival “helyszíni szemlén voltak” a múzeumban, és annak környékén. Később újabb elkövetők érkeztek, akik állítólag a képlopások “specialistái” voltak. A megegyezés szerint az I. r. vádlott az öt olasz elkövetővel együtt kb. 21 óra tájban a Szépművészeti Múzeumba ment, míg a II. r. vádlott a III. r. vádlottal – aki sem a cselekmény előkészületéről, sem annak elkövetéséről előzetesen nem szerzett tudomást – a Halászbástya DISCO-ba ment, hogy ily módon a – a cselekmény elkövetésének tervéről is tudó – “II. r. vádlottnak alibije legyen”.
Az olasz elkövetők és az I. r. vádlott az épület körül felállított állványzaton keresztül behatoltak a múzeumba, ahonnan 7 db rendkívül nagy értékű festményt tulajdonítottak el. Ezután az elkövetők közül három olasz személy gépkocsival utazva kicsempészett az országból 6 db képet, míg 1 db festményt Törökbálint határában az I. és a II. r. vádlottak rejtettek el. A másik két olasz elkövető pedig Bukarestbe utazott, ahová később követte őket a III. r. vádlott is.
Az eltulajdonított festmények világhírű műkincsek, értékük közel másfél milliárd forint. 1983. december 15. napján megkerült az elásott Raffaello kép, Görögországban pedig a rendőrség megtalálta a többi hat képet. A festmények ugyan jelentősen megrongálódtak, de visszakerültek a múzeumba. A legértékesebb festmény (Eszterházy Madonna) kettétörött, és eredeti állapotba történő visszaállításának reménye erősen kétséges.
II. Mivel az olaszoknak még a cselekményt megelőzően elfogyott a pénzük, a II. r. vádlott adott nekik kölcsön devizahatósági engedély nélkül 16 000 forintot. Ennek fejében átvette az egyik olasz arany karkötőjét és óráját zálogként. Később ezt az összeget visszakapta.
III. Az egyik olasz állampolgár több aranytárgyat hozott Magyarországra, amelyet az I. r. vádlott értékesített. Ennek fejében az olaszoktól az I. r. vádlott 4000 forintot kapott, amelyből 2000 forintot a II. r. vádlottnak adott át.
IV. A III. r. vádlott a készülő bűncselekményről nem szerzett tudomást. Szoros érzelmi szálak kötötték az egyik elkövetőhöz. Amikor Bukarestbe utazott, akkor tudta meg, hogy a múzeum sérelmére elkövetett lopás elkövetői ők voltak, és hogy azt miképpen hajtották végre. A későbbiekben – ennek tudatában – az olaszok felhívására több alkalommal telefonált az I. és a II. r. vádlottnak, és utasításokat közvetített a Magyarországon elrejtett kép kezelésére vonatkozóan. Azzal biztatta társait, hogy hamarosan megkapják a pénzüket.
V. Az I. r. vádlott szerelmi viszonyt tartott fenn a IV. r. vádlottal, aki az I. r. vádlottól szerzett tudomást arról, hogy az részt vett a lopási cselekményben. Az I. r. vádlott később arra kérte meg a IV. r. vádlottat, hogy a cselekmény időpontjára nézve igazoljon alibit a számára, és állítsa azt, hogy az esti és az éjszakai órákban a lakásán együtt voltak másnap délig. E kérésnek eleget téve ilyen értelmű tanúvallomást tett a rendőrségen, majd 1984. január 16. napján saját kezűleg írt tanúvallomásában lényegében megismételte azt. Kihallgatása során nem tett olyan előadást, hogy ő az I. r. vádlott élettársa lenne, ezért mentességi jogára kioktatva nem lett.
Az elsőfokú bíróság által megállapított megalapozott tényállást a Legfelsőbb Bíróság az ítélkezése alapjául elfogadta.
Törvényesnek találta a vádlottak által elkövetett bűncselekmények jogi minősítését is.
A büntetés kiszabásánál a Legfelsőbb Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy bár az elsőfokú bíróság rendkívül széles körben tárta és sorolta fel a büntetés megállapításánál szerepet játszó tényezőket, azok értékelésénél azonban részben tévedett, és éppen ezért alapos az I. r. és a II. r. vádlottak terhére bejelentett – súlyosítást célzó – ügyészi fellebbezés.
Helytálló ugyanis az a megítélés, hogy az elmúlt évtizedekben a muzeális értékeket támadó tevékenység “nemzetközi jellegű” bűncselekmény-kategóriává vált, amelyek a nemzeti vagyont jelentősen károsítják, s ezáltal pótolhatatlan közgyűjteményi tárgyak és műkincsek pusztulnak el vagy jutnak illegálisan külföldre.
Az adott esetben az eltulajdonított képek valóban a társadalmi vagyon különleges részei, mert nemcsak nem pótolhatóak, hanem ezekkel kapcsolatban az állampolgárokban kifejezetten és mélyen átérzetten jelentkezik a “nemzeti tulajdonosi érzület” is.
E közös birtoklás érzése része a nemzeti összetartozás tudatának is, és így a vádlottak által elkövetett cselekmény nem csupán súlyos vagyon elleni támadás, hanem a társadalom tagjait legszemélyesebb érzelmeiben is sértette.
Különleges veszélyességét jelzi az a körülmény is, hogy a cselekményt szervezett külföldi bűnözőkkel, az országból kijuttatás szándékával követték el, amelyet nagy részben meg is valósítottak.
Alapvető jogpolitikai érdek fűződik ahhoz is, hogy a fejlett módszerrel, gyakran kiterjedt szervezetekben tevékenykedő külföldi bűnözés “beszivárgását” az országba minden eszközzel meg kell akadályozni.
Végül nem hagyható figyelmen kívül az az országos viszonylatban példa nélkül állóan keletkezett kár, amely az elkövetőktől függetlenül ugyan megtérült, másrészt a rongálódások súlya és jelentősége is szinte felbecsülhetetlen.
Ezért az ilyen cselekményt elkövető – korábban is kifogásolható, bűnöző életmódot folytató – személyekkel szemben általában a törvény teljes szigorának alkalmazása indokolt. Ennek tehát vagy a büntetési tétel legfelső határának az alkalmazásában vagy – a körülményekhez képest az azt megközelítő mértékű szabadságvesztés kiszabásában kell megtestesülnie.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:
az I. r. vádlott esetében a főbüntetésként alkalmazott szabadságvesztés mértékét – éppen a fentebb kifejtett elv maradéktalan érvényesülése érdekében – 12 évre;
a II. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 7 évre, a közügyektől eltiltás mértékét pedig ugyancsak 7 évre súlyosította.
A bűnpártolás és hamis tanúzás járulékos bűncselekmények, és súlyukat bizonyos fokig meghatározza az alapbűncselekmény jelentősége is, amelyhez tapadóan ezt elkövették. Ennek ellenére a Legfelsőbb Bíróság a fk. III. r. vádlott és a IV. r. vádlott büntetésének jelentősebb súlyosítását nem látta indokoltnak.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a III. r. vádlott esetében fiatalkorúakra vonatkozó különös büntető rendelkezések az irányadók, és a Btk. 108. §-a szerint az elsődleges büntetési cél a nevelés, és az egyéni megelőzés. A fiatalkorú tevékenységét nagymértékben befolyásolták az érzelmi körülmények, és vitathatatlanul számottevő érdemei is voltak az ügy tisztázásában. A vele szemben alkalmazott büntetés mértéke tehát megfelelő. Helytállóan került sor a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére és a próbaidő meghatározása is helyes.
Hasonló a helyzet a IV. r. vádlott esetében is, akinek cselekményét az I. r. vádlotthoz fűződő szerelmi kapcsolata motiválta, de befolyásolta őt e vádlott rokonsága részéről tanúsított fenyegetés is.
Tekintettel azonban arra, hogy újabb cselekményét korábbi elítélésének próbaideje alatt követte el, méltatlannak mutatkozott a közügyekben való részvételre, ezért a Legfelsőbb Bíróság – mellékbüntetésül – ettől időlegesen eltiltotta.
A fk. III. r. vádlott a Btk. 119. §-ában írt rendelkezésnek megfelelően pártfogó felügyelet alatt áll.
Figyelemmel arra, hogy a nevezett életvitele, erkölcsi magatartása már korábban, a bűncselekményét megelőzően is kifogásolható volt, a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a fiatalkorú részére magatartási szabályokat is elő kell írni, mégpedig olyanokat, amelyek alkalmasak lesznek, hogy a fiatalkorú erkölcsi fejlődését a helyes irányba tereljék, és megfelelőnek mutatkoznak arra is, hogy megakadályozzák: a fiatalkorú ismét a számára meg nem felelő, züllött személyek társaságába kerüljön.
Magatartási szabályként előírja, hogy folyamatosan munkát végezzen, folytassa tanulmányait, és tartózkodjék az éjszakai szórakozóhelyek látogatásától. (Legf. Bír. Bf. IV. 863/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás