GK BH 1985/475
GK BH 1985/475
1985.12.01.
A versenytárgyalási hirdetmény visszavonása esetén nincs alapja a versenytárgyaláson részt vevő vállalkozó részéről az ajánlat elkészítésére időközben fordított költségek megtérítése iránt támasztott követelésnek [Ptk. 6., 199., 339. §, 592. § (1) bek.; 14/1982. (IV. 22) MT sz. r. 7. § (4) bek.; 7001/1984. (PK 6.) PM IV. sz. irányelv 6. pont, GK 14. sz.].
A felperes keresetet indított az alperes ellen 128 820 Ft kár megtérítése iránt, mert az alperes az A. Nagyközségi Tanács megbízásából 8 tantermes iskola bővítésének megvalósítására meghirdetett versenytárgyalást a pénzügyi fedezet hiánya miatt visszavonta, így a felperes a versenytárgyalásra készített ajánlat kidolgozásával kapcsolatos költségek összegével károsodott. Keresetében előadta, hogy a kiírt felhívás szerint az ajánlatok beérkezésének időpontja 1983. június 30., azok elbírálásának időpontja pedig 1983. augusztus 15. volt. A felperes szerint az ajánlat kidolgozásához 95 napi teljesítménynek megfelelő munkaráfordítást eszközölt. Álláspontja szerint az alperesnek nem lett volna szabad kiírnia a pályázatot, amíg a tervezett munka pénzügyi fedezete nem volt biztosított.
Az alperes a védekezésében arra hivatkozott, hogy a létesítményre kiírt versenytárgyalási felhívást megbízója, a beruházó kérésére vonta vissza, és erről valamennyi pályázót nyomban értesítette. Mindezek ellenére a felperes megküldte a pályázati anyagot, amelyet – hivatkozva a kiírás visszavonását tartalmazó közlésére – felbontás nélkül visszaküldött. Álláspontja szerint a felperesnek a költsége megtérítésére irányuló igénye alaptalan, mert a versenytárgyaláson való részvétel magában rejti azt a kockázatot, hogy az ajánlat kidolgozásával kapcsolatos költségek nem térülnek meg. A versenytárgyalás kiírása megalapozott volt, amelyet kizárólag azért kellett visszavonni, mert a beruházás teljes befejezéséhez még szükséges pénzügyi fedezetet a megbízója nem kapta meg. Hivatkozott a 14/1982. (IV. 22.) MT sz. rendelet 7. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra, amely szerint a versenytárgyalás meghirdetőjének lehetősége van arra is, hogy az egyik vállalkozóval se kössön szerződést. Hivatkozott továbbá az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 6565/1983. szám alatt a jelen ügyre vonatkozóan kiadott állásfoglalásra, amely szerint helyesen járt el, amikor – a pénzügyi feltételek megváltozása következtében értesítette a versenytárgyaláson részt venni szándékozó vállalkozókat a beruházási munka tárgytalanná válásáról.
Az első fokon eljárt városi bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a 14/1982. (IV. 22.) MT sz. rendelet 7. §-ának (4) bekezdésében foglaltak lehetőséget biztosítanak a versenytárgyalás meghirdetőjének, hogy egyetlen pályázóval se kössön szerződést. Ennek alapján kizárólag a felperes kockázata volt az ajánlat kidolgozásával kapcsolatban eszközölt ráfordítás. Az első fokú bíróság megítélése szerint nincs jogi jelentősége annak, hogy az alperes mikor vonta vissza versenytárgyalási felhívását. Összehasonlításképpen a bíróság hivatkozott a Ptk. 592. § (1) bekezdésében szabályozott díjkitűzésre, megállapítva, hogy a perbeli esetben az alperes nem ígért díjat a felperes – vagy más pályázó pályázata fejében, csupán azt a lehetőséget jelölte meg, hogy a felperes több társával együtt versenytárgyaláson vehessen részt. Vizsgálta bíróság azt is, hogy a felperes követelése érvényesíthető-e a Ptk. 6. §-ában foglaltak alapján, amely szerint a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezhető az, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből öt önhibáján kívül károsodás érte. A bíróság megállapítása szerinti a perbeli esetben ez kizárható. A Legfelsőbb Bíróságnak a Ptk. 6. §-ában foglaltakkal kapcsolatos GK 14. sz. állásfoglalása szerint a vállalat a tevékenységének kockázatát maga viseli, még akkor is, ha károsodásra vezető magatartásra más vállalat közlései indították, és a Ptk. 6. §-ában foglaltak alkalmazására abban az esetben kerülhet sor, ha a vállalat közlése annyira határozott, hogy a károsult vállalat kellő megalapozottsággal számolhatott a szerződés létrejöttével.
A bíróság álláspontja szerint a perbeli esetben nem álltak fenn az említett legfelsőbb bírósági állásfoglalásban a kártérítési felelősség alapjául megjelölt követelmények. Az első fokú bíróság végül vizsgálta a felperesi követelésnek a Ptk. 339. §-ában foglaltak szerint meghatározott általános kártérítési szabályok alapján való érvényesíthetőségét. Ennek lehetősége a bíróság szerint azért kizárt, mert az alperes magatartása nem minősíthető jogellenesnek, és úgy járt el ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezésében kérte az első fokú ítélet megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását. Előadta, hogy a meghirdetett versenytárgyalásra az ajánlatát elküldte, de az alperes a beküldési határidő előtt néhány nappal – amikor az ajánlatát már postázta – a versenytárgyalást pénzügyi fedezet hiány miatt visszavonta. Az első fokú ítélet indokolásában kifejtettekkel csak abban az esetben értene egyet, ha a versenytárgyalást lefolytatták volna, tehát a pályázat alapján a versenyen való részvétel biztosított. A becsatolt iratokból megállapíthatónak tartja, hogy az alperes által kiírt versenytárgyalás megalapozatlan volt, így felelős azokért a károkért, amelyet vállalatának okozott. Az alperes ugyanis a pályázatuk versenyegyeztetésének lehetőségét megakadályozta, és „saját felróható magatartása folytán” felesleges költséget idézett elő.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke az ügyet másodfokú elbírálásra a Pp. 23/A. §-ában foglaltak alapján a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta.
A fellebbezési tárgyaláson az alperes ellenkérelmet terjesztett elő, amelyben kérte elsődlegesen az első fokú ítélet helyben hagyását, másodlagosan pedig az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és a perben újabb tárgyalás megtartását, illetőleg újabb határozat hozatalát. Az ellenkérelem indokolása szerint sem vállalata, sem megbízója jogellenes magatartást nem követett el a versenytárgyalás meghirdetése, illetőleg annak visszavonása során. Arra az esetre vonatkozóan pedig, ha a felperes követelésének összegszerűsége tekintetében érdemi vizsgálatra kerülne sor, műszaki szakértő bevonását tartja szükségesnek. Előadta, hogy a versenytárgyalás visszavonásáról telex útján is értesítette a felperest, továbbá hogy a megbízójával szerződéses kapcsolatban állt.
A fellebbezés nem alapos.
A vállalkozással és a szállítási szerződéssel kapcsolatos versenytárgyalás meghirdetésének és lebonyolításának szabályait a 14/1982. (IV. 22.) MT sz. rendelet tartalmazza. A jelen perbeli vita elsősorban e külön jogszabályban foglalt rendelkezések alapján bírálható el. Eszerint pedig nincs jogszabályi alapja annak, hogy a versenytárgyaláson részt vevő vállalkozó az ajánlat elkészítéséért díjazást vagy költségtérítést igényelhessen. A Pénzügyminisztériumnak a versenytárgyalási rendszerrel kapcsolatos jogszabályok gyakorlati alkalmazásához – az Országos Anyag- és Árhivatallal és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériummal egyetértésben – közzétett 7001/1984. (PK 6.) PM IV. számú irányelve a 6. pontjában egyértelműen leszögezi, hogy az ajánlatokat kidolgozásáért ellenszolgáltatás nem követelhető. Amint erre az első fokú bíróság ítéletének indokolása is rámutat. a 14/1982. (IV. 22.) MT számú rendelet 7. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján a versenytárgyalást meghirdető megrendelőnek lehetősége van arra, hogy a versenytárgyaláson részt vevő vállalkozók egyikével se kösse meg a szerződést. Ebből következik, hogy a versenytárgyaláson való részvétel feltétlenül azzal a kockázattal jár, hogy a pályázó vállalkozóknak az ajánlat kidolgozásával kapcsolatos költségei nem térülnek meg, amennyiben a versenytárgyalási hirdetmény visszavonása nem a felhívásnak felróható okból történik.
Az alperes nem ígérte a felperesnek szerződés megkötését, felhívása – a versenytárgyalás megtartása esetén is – csak közvetett lehetőséget tartalmazott a szerződés megkötésére, amelyre tehát a felperes kellő alappal nem számíthatott. Helyesen hivatkozott tehát az első fokú bíróság a Ptk. 6. §-ában foglaltakkal kapcsolatban kiadott GK 14. sz. legfelsőbb bírósági állásfoglalásra, amely szerint a vállalat a tevékenységének kockázatát maga viseli még akkor is, ha a károsodásra vezető magatartásra más vállalat közlései indították. Az állásfoglalás szerint csak abban az esetben kötelezhető a vállalat a Ptk. 6. §-ában foglaltak alapján a kár egészben vagy részben való megtérítésére, ha közlése annyira határozott, hogy a károsult vállalat kellő megalapozottsággal számolhatott a szerződés létrejöttével. Versenytárgyalásra pályázás esetében nyilvánvaló, hogy erről nem lehet szó.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 30 626/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás