GK BH 1985/478
GK BH 1985/478
1985.12.01.
A mezei nyúl által szőlőben okozott kár nem minősül vadkárnak, ezért arra a kártérítés általános szabályait kell alkalmazni [Ptk. 339. §; 1961. évi VII. tv. 35. § (1) és (5) bek.].
Az alperes vadászterületéről kijáró mezei nyulak kárt okoztak a felperes szőlőskertjében. Az ügyben indult államigazgatási eljárásban a községi tanács szakértő bevonásával megállapította a kár tényét, valamint annak mértékét, és a 412 500 Ft-ra becsült kárból az alperest 206 250 Ft megfizetésére kötelezte.
A felperes keresetében az alperest 1 500 000 Ft vadkár és kamata megfizetésére kérte kötelezni. Később a kereseti követelését 600 000 Ft-ra szállította le.
Az alperes elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a tényleges kárnak a felek között – a felperesre terhesebben – történő megosztását kérte.
Az elsőfokú bíróság igazságügyi szakértőt rendelt ki, aki a felperes kárát 338 843 Ft-ban javasolta megállapítani.
Ilyen előzmények után az elsőfokú bíróság az alperest 169 422 Ft és ennek kamata megfizetésére kötelezte, míg az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes keresetét – mivel annak tárgya nem minősül vadkárnak – a Ptk. szabályai (Ptk. 339. §-a) szerint kellett elbírálni. Kétségtelen, hogy a bíróság által is elfogadott szakvélemény szerint a felperes szőlőjében 338 843 Ft kár keletkezett. Ezért a kárért a felek mindegyike felelős. Az alperes az állatok megfelelő etetésével, kilövésével csökkenthette volna a kár mértékét, a felperes pedig nem tett maradéktalanul eleget kárenyhítési kötelezettségének, nem védekezett kellő időben az állatok kártevése ellen. Ezért a bíróság – mérlegeléssel – a kár 50%-ának megfizetésére kötelezte az alperest, míg az ezt meghaladó kárt a felperesnek magának kell viselnie.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és abban az ítélet részbeni megváltoztatásával a kárnak – a felperesre terhesebben – 20–80%-os arányban való megosztását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint rögzített tényállás alapulvételével, a per anyagának, ezen belül a szakértői véleménynek helyes értékelésével, a felhívott jogszabály (Ptk. 339. §) megfelelő alkalmazásával hozta meg a határozatát, és a kereset elutasítására, illetve a kárviselés mértékének megváltoztatására a fellebbezési tárgyalás anyaga sem nyújtott alapot.
Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában arra, hogy az 1970. évi 28. számú törvényerejű rendelettel módosított 1961. évi VII. törvény 35. §-ának (1) bekezdése értelmében csak a szarvas, dám, vaddisznó és muflon által a mezőgazdaságban, a mezei nyúl által a gyümölcsösökben okozott kár minősül vadkárnak, következésképpen a mezei nyúl által szőlőben okozott kár nem tekinthető annak, és így erre az említett § (5) bekezdése szerint a Ptk.-nak a kártérítésre vonatkozó általános rendelkezései irányadók. Ebből viszont az is következik, hogy nem volt szükség az előzetes államigazgatási eljárásra, a hozott határozat megtámadására, és annak e per keretében történő megváltoztatására. A törvényi rendelkezés hiányában hozott államigazgatási határozathoz ugyanis joghatás nem fűződik.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért az elsőfokú bíróságnak az alperes kártérítési felelősségével, a kár összegszerűségével, valamint annak megosztásával kapcsolatos álláspontjával, és ezért nem tartotta szükségesnek a bizonyítás kiegészítését, az alperes által indítványozott tanúk meghallgatását. A fellebbezési tárgyaláson is meghallgatott szakértő kellően megindokolt véleménye elegendő alapul szolgált a kereset megnyugtató elbírálásához. Kétségtelen, hogy a szakértő egy élő szervezetet károsító esemény után egy vagy akár két évvel később megtartott helyszíni szemle alkalmával kénytelen a véleményét szakmai következtetésekre, becslésekre stb. alapítani, ettől azonban a vélemény még lehet megalapozott. Ebből a szempontból kiemelkedő a tényállásból az a körülmény, hogy a községi tanács szakigazgatási szerve – szakértő bevonásával – a kár bejelentését követően rövid idő múlva elvégzett kárbecslések eredményeként a kárt 412 500 Ft-ban, tehát az alperest érintően – a kedvezőbb perbeli szakértői véleményhez képest – magasabb összegben állapította meg. A perbeli szakvélemény – egyéb támogató adat mellett – az esetben lenne támadható, ha a szakértő pl. károsított növényzet élettani változásait figyelmen kívül hagyva, a korábban és nyilvánvalóan pontosabban regisztrált kárnál számottevően magasabb összegben állapította volna meg a nyúlrágással okozati összefüggésben levő kár összegét.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 585/1984. sz., Heves M. Bír. G. 40 210/1983. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás