GK BH 1985/481
GK BH 1985/481
1985.12.01.
Ha a kiszolgáltatáskor felvett kárjegyzőkönyvből megállapíthatóan a küldeményt a vasúti fuvarozás alatt szándékos erőszakos behatás érte, ez a vasút őrzési kötelezettségének elmulasztását és a vasútnak a teljes kárért való felelősségét jelenti [3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 53. cikk 2. § és 3. §].
A felperes iparvágányára importból érkezett 18 garnitúra ülőbútor. Ezt a küldeményt kirakás nélkül, eredeti kocsizárakkal, felbontatlanul adta fel fuvarozásra egy vele jogviszonyban álló ÁFÉSZ címére. A kiszolgáltatás helyén megállapítást nyert, hogy a kocsin nem az eredeti külföldi, hanem két belföldi zár volt, és a küldemény “összeborult”, belőle 40 db sérült volt. Ennek csak egy részét lehetett kijavítani, míg 36 db javíthatatlanná vált. A felperesnek ebből adódóan 43 323 Ft kára származott, annak és kamatainak a megfizetésére kérte kötelezni keresetében az alperest.
Az alperes a védekezésében arra hivatkozott, hogy a feladó végezte az áru berakását a vagonba, és nem bizonyított az, hogy ép és sértetlen bútorok kerültek feladásra.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A kiszolgáltatás előtti jegyzőkönyv adatai alapján – amely tartalmazza, hogy a vagonban a szállított székek összedobálva, a dobozok benyomva voltak, míg 36 szék lába törött volt – az ítélet indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a sérülést a feladó által eszközölt szabálytalan és gondatlan berakás idézte elő. A kocsin történő zárpótlás pedig a sérüléssel nem áll okozati összefüggésben.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Sérelmezte, hogy az első fokon eljárt bíróság nem értékelte az alperes terhére, hogy az import bútort tartalmazó vasúti kocsi belföldi fuvarozásra való feladása sértetlen és azonos külföldi zárakkal történt. Álláspontja szerint az újrafeladás és a belföldi kiszolgáltatás között a küldeményt a megengedettnél erősebb ütközés érte. Az alperes által csatolt állomásjelentés, amely a zár pótlásával kapcsolatos, nem fogadható el, mert e tényt a fuvarlevélbe be kellett volna jegyezni, továbbá a feladó felperest értesíteni kellett volna.
A fellebbezés alapos.
A VÁSZ 53. cikkének 3. §-a alapján, ha a szabályzat rendelkezései szerint fuvarozott kocsirakományt újból feladják anélkül, hogy azt átraknák és a vasút őrizetéből kikerülne, azt kell vélelmezni, hogy az esetleg részleges elvesztés vagy megsérülés az utolsó fuvarozási szerződés tartama alatt keletkezett.
A per anyagából megállapítható volt, hogy a SZMGSZ fuvarlevéllel érkezett vagonon az eredeti kiszolgáltatáskor feladáskori ólomzárak voltak. A küldemény újrafeladása kapcsán ezeket a zárakat nem távolították el a vagonról, ami kitűnik a belföldi fuvarlevél 5. sz. rovatából. A rendeltetési állomáson felvett kiszolgáltatás előtti jegyzőkönyv szerint a vagon egyik oldalán viszont már belföldi eredetű zár volt, ami bizonyítja, hogy a küldeményt a belföldi fuvarozási szakaszon, pontosabban az újra feladást követően fuvarozási rendellenesség érte.
A kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv részleges leírást ad a rakomány érkezéskori állapotáról. Ebből megállapítható, hogy a bútorokat szándékos, erőszakos behatás érte, a kár ebből keletkezett. Ez annyit jelent, hogy az alperes őrzési kötelezettségét elmulasztotta. Így a VÁSZ 53. cikkének 2. §-a értelmében a keletkezett kárt az alperes teljes egészében tartozik viselni.
A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el az alperesnek azt az álláspontját, hogy a kár a feladó mulasztásával, tevékenységével áll okozati összefüggésben, azért mert erre nézve semmi bizonyíték nincs, ugyanakkor a fentiekben említett fuvarozási rendellenesség magyarázatot ad a kár későbbi időpontban való felmerülésére.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest a kereset szerint marasztalta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 260/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás