MK BH 1985/489
MK BH 1985/489
1985.12.01.
I. Ha a munkáltató a dolgozó munkaviszonyát felmondással megszüntette, és ezzel kapcsolatban munkaügyi vita indult, amelynek tartama alatt a dolgozó kérte a munkakönyvének kiadását, a dolgozó ez utóbbi ténykedését nem általa közölt felmondásnak, hanem olyan magatartásnak kell tekinteni, amely annak érdekében történt, hogy az elhelyezkedési kötelezettségének eleget tegyen [1967. évi II. törvény 27. § (3) bek., MK 15. sz.].
II. Ha a munkaügyi bíróság a végrehajtási lap kiállítását megtagadja, az erről rendelkező végzése ellen a végrehajtást kérő – a per tárgyára tekintet nélkül – fellebbezéssel élhet [1979. évi 18. tvr. 10. § (1) bek. a) pont, 14. § (1) és (3) bek.].
A felperes a munkaügyi bíróság 1984. augusztus 2-án hozott jogerős ítéletének végrehajtása iránt nyújtott be kérelmet.
A munkaügyi bíróság az 1984. október 1-jén hozott végzésével elutasította a kérelmet. A végzés indokolása szerint a felperes 1984. május 2-án a volt munkáltatójától munkakönyvének kiadását, munkaviszonyának megszüntetését kérte, és a kérése teljesítése folytán felvette a munkavégzés alól történt felmentése idejére járó átlagkeresetét is. Erre tekintettel nem kerülhet sor intézkedésekre, mert a végrehajtást kérő az ítélet jogerőre emelkedése előtt önként szüntette meg a munkaviszonyát. Ez a cselekménye akadályozza a jogerős ítélet végrehajtását.
A munkaügyi bíróság egyúttal tájékoztatta a kérelmezőt, hogy amennyiben az 1984. május 2-i nyilatkozatának megtételét vitatja, e tárgyban újabb kérelemmel fordulhat a szövetkezeti döntőbizottsághoz.
A munkaügyi bíróság a végzése ellen kizárta a jogorvoslat lehetőségét.
A munkaügyi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Vht. 10. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az elsőfokú bíróság végrehajtási lapot állít ki a bíróság polgári ügyben hozott marasztaló határozata alapján. A végrehajtási lap kiállítását a bíróság a Vht. 14. §-ának (1) bekezdése értelmében csak akkor tagadhatja meg, ha a végrehajtás iránti kérelem teljesen alaptalan.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta a szövetkezeti döntőbizottság határozatát, a felmondást hatálytalanította, és a felperes munkaviszonyát a terményboltvezető munkakörben helyreállította. Erre tekintettel nem minősülhet alaptalan kérelemnek a felperes végrehajtás iránt előterjesztett kérelme.
A munkaügyi bíróság egyébként téves következtetést vont le a felperes 1984. május 2-i nyilatkozatából. A felperes a folyamatban levő felmondásra hivatkozással – elhelyezkedése érdekében – kérte munkakönyvének azonnali kiadását, a felmondási idő alatt munkavégzési kötelezettség alól való teljes felmentését és a munkaviszony megszűnésének napjaként 1984. szeptember 19-ének elfogadását.
A munkáltató a kérelemnek megfelelően intézkedett a munkavégzés alól történő felmentése, a munkakönyv kiadása és a felmentési időre járó átlagkereset kifizetése iránt. Ezzel hatályon kívül helyezte az 1984. március 14-i felmondásnak azt a közlését, hogy a munkavégzés alóli felmentés időtartama 15 nap, továbbá azt a felhívást, hogy a kérelmező a felmondási idő hátralevő részében jelentkezzék munkavégzésre.
A felperes 1984. május 2-i nyilatkozata nem tekintendő általa közölt felmondásnak. Ez a nyilatkozat kifejezetten az alperes korábbi felmondásához kapcsolódik, arra hivatkozik. Peradat, hogy a nyilatkozatot az alperes gépelte le előre. Ebből is az következik: maga sem állította, hogy a felperes mondott fel, hanem abban bízott, hogy a felperes (miután kárenyhítési kötelezettségének eleget téve másutt kívánt elhelyezkedni) a munkaviszonya megszüntetése ügyében nem él további jogorvoslattal. Az alperes ebben tévedett, mert a felperes 1984. május 22-én keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben kérte a szövetkezeti döntőbizottság határozatának megváltoztatását és az alperes 1984. március 14-én kelt felmondásának hatályon kívül helyezését. Az alperes a munkaügyi perben ugyan állította, hogy a felperes 1984. május 2-i jognyilatkozata munkaviszonya megszüntetésére irányult, a munkaügyi bíróság azonban ezt az álláspontot nem fogadta el. Az ítélet ugyanis a felmondást hatálytalanította, és a felperes munkaviszonyát helyreállította.
A felperes nem az 1984. május 2-án kinyilvánított elhelyezkedési szándékát – a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 15. számú állásfoglalásában kifejtettekkel összhangban – kárenyhítésre irányuló törekvésnek kell tekinteni, amely őt a döntőbizottság elutasító határozata után terhelte. Tény, hogy az alperes is felhívta őt munkavégzésre, de ebből a felhívásból világosan kitűnt, hogy nem az eredeti munkakörben kívánja foglalkoztatni. A felperes egyértelműen ehhez képest kérte felmentését a munkavégzés alól a felmondási idejére. Miután a Munka Törvénykönyve 27. §-ának (3) bekezdése erre lehetőséget ad, az alperes teljesítette a kérelmet. Ezzel azonban a felperes korántsem juttatta kifejezésre azt, hogy a munkáltatója felmondását jogszerűnek tekinti, és ellene nem kíván további jogorvoslattal élni. Nem volt akadálya tehát annak, hogy keresettel forduljon a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság egyébként a felperes végrehajtás iránti kérelmét elutasító végzésével a korábbi ítéletében kifejezésre juttatott álláspontjával is szembekerült.
Tévedett a munkaügyi bíróság akkor is, amikor végzése ellen a jogorvoslat lehetőségét kizárta.
A Vht. 14. §-ának (3) bekezdése szerint a végrehajtási lap kiállítását megtagadó végzés ellen a végrehajtást kérő fellebbezhet. Ha tehát a Vht. valamely eljárási kérdést a Pp.-től (az adott esetben a Pp. 358. §-ában foglaltaktól) speciális jogszabályként eltérően szabályoz, e külön jogszabályt kell alkalmazni.
Ehhez képest pedig a munkaügyi bíróság nem zárhatta volna ki a fellebbezés lehetőségét végzése ellen. (M. törv. II. 10 065/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás