• Tartalom

MK BH 1985/491

MK BH 1985/491

1985.12.01.
Általában nincs helye akár a legsúlyosabb fegyelmi büntetés enyhítésének sem, ha a dolgozó munkaköri kötelezettségét munkaidő alatti italozással szegte meg. Különösen nem kerülhet sor a büntetés enyhítésére, ha a dolgozó munkaidő alatti italozás miatt korábban már figyelmeztetést vagy fegyelmi büntetést kapott (1967. évi II. törvény 55. §).
A felperes 1976-tól volt az alperes alkalmazottja, boncmester munkakörben dolgozott.
Az alperes intézeti vezető főnővére, mint a fegyelmi jogkör gyakorlója 1984. június 15-én hozott határozatával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A határozat indokolása szerint:
Az osztályvezető főorvos 1984. május 16-án jelentette a főigazgató főorvosnak, hogy a felperes többszöri szóbeli figyelmeztetés ellenére rendszeresen és nagyobb mértékben fogyaszt szeszes italt munkaidő alatt. Ezen a napon is szinte az egész munkaidő alatt erősen ittas volt, ittasságával önmaga és munkatársai testi épségét veszélynek tette ki. A bejelentés miatt a felperes ellen 1984. május 29-én fegyelmi eljárás indult, személyes meghallgatásakor fegyelmi vétségeit elismerte, és komoly ígéretet tett az italozás megszüntetésére.
Ígéretét nem tartotta meg, 1984. június 1-jén 23 óra tájban bejött a munkahelyére, ahonnan erősen ittas állapotban Sz. R. műtőssegéd kísérte haza úgy, hogy ehhez az ügyeletes gépkocsit vette igénybe.
O. K. segédnővért arra akarta rábírni, igazolja esti együttlétüket, mert így nem lehet rábizonyítani 1984. június 1-jei esti munkahelyi italozást.
Sorozatos italozó magatartásával súlyos fegyelmi vétséget követett el, és miután az előző, nevelő célzatú fegyelmi büntetés nem érte el a kívánt hatást, továbbá, mert a június 1-jei vétkes kötezettségszegését már a fegyelmi eljárás alatt követte el, a munkáltató a legsúlyosabb fegyelmi büntetést alkalmazta
A felperesnek a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelme a fegyelmi büntetés mérséklésére irányult. Ebben elismerte a terhére rótt fegyelmi vétségek elkövetését, és kijelentette, hogy a munkaviszony fenntartása érdekében hajlandó alávetni magát elvonó kúrának is.
A munkaügyi döntőbizottság elutasította a kérelmet. Megállapította, hogy a felperes a terhére rótt fegyelmi vétségeket elkövette. Többszöri figyelmeztetés ellenére ismételten italozott munkaidőben a munkahelyén, május 16-án szinte az egész munkaidő alatt erősen ittas állapotban volt, a június 1-jei vétkes kötelezettségszegés értékelése nélkül is indokolt a legsúlyosabb fegyelmi büntetés hatályban tartása.
A felperes a döntőbizottság határozata ellen keresetlevet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben azzal a kiegészítéssel tartotta fenn a kérelmében foglaltakat, hogy munkáját akkor is el tudja látni, amikor szeszes italt fogyasztott. Munkahelyéről egyszer sem küldték haza.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és a felperest 1984. június 1-jétől hat hónapi időtartamra a fertőző osztályra fűtő munkakörbe helyezte át havi 3000 forint munkabérrel.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes közvetlen felettese a munkahelyen és munkaidőben történt italozásért áthelyezés fegyelmi büntetést javasolt. A felperes munkája ellen szakmailag nem merült fel kifogás, és a rábízott munkát akkor is el tudta látni, amikor ital hatása alatt volt. Nem bizonyosodott be a perben, hogy a felperes május 16-i italozás után a munkahelyén szeszes italt fogyasztott, tehát az ígéretét megszegte volna.
Összefoglalva: a fiatal, eredetileg orvosnak készülő felperessel szemben elegendő az elkövetett cselekményekkel arányban álló áthelyezés fegyelmi büntetés.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes több fegyelmi vétség elkövetését rótta a felperes terhére. Ezek sorrendjében a következőket kell megállapítani. Nem volt vitás a perben, hogy a felperes 1984. május 16-án ittasan végezte a munkáját, ezt megelőzően is rendszeresen fogyasztott szeszes italt a munkahelyén munkaidőben.
Tény továbbá, hogy S. J. ügyeletes gépkocsivezetőnek 1984. június 1-jén erősen ittas állapotban kellett a felperest a lakására haza szállítania.
A fegyelmi és a peres eljárásban a felperes azt állította, hogy június 1-jén este 6 óra tájban hagyta el a kórházat, ahova éjjel 11 óra tájban ért vissza. Ezalatt fogyasztott szeszes italt, bár nem jelentős mennyiségben.
A tanúk vallomását és a felperes állítását értékelve csak arra a következtetésre lehet jutni, hogy a felperest ezen a napon a munkahelyéről erősen ittas állapotban kellett a jogtalanul igénybe vett ügyeletes gépkocsival haza szállítani. Magatartása szempontjából teljesen közömbös, hogy hol fogyasztott szeszes italt, a munkahelyén vagy azon kívül, mert a kórház területéről éppen ittas állapota miatt szállították haza.
O. K. segédnővér a fegyelmi eljárás során határozottan állította, hogy őt a felperes 1984. június 5-én valótlan tények állítására kívánta rábírni: arra, hogy 1984. június 1-jén délután 1/2 6-tól este 11 óráig együtt italoztak a Sport presszóban, mert ezzel az állítással szemben nem lehetett volna a munkahelyen történt italozást bizonyítani.
Az állandó és következetesen folytatott ítélkezési gyakorlat szerint nincs helye akár a legsúlyosabb fegyelmi büntetés enyhítésére abban az esetben, ha a dolgozó munkaköri kötelezettségét a munkahelyen vagy azon kívül, de a munkaidő alatt történő italozással szegi meg. Különösen nem lehet szó az emiatt kiszabott büntetés enyhítéséről, ha a dolgozó ezért korábban már figyelmeztetést, sőt fegyelmi büntetést is kapott.
Igen lényeges körülmény ugyanis a büntetés kiszabása során a dolgozó korábbi magatartásának a vizsgálata. A gyakran fegyelmezetlen dolgozóknál a kötelezettségszegést súlyosabban kell elbírálni, mert a magatartás arra utal, hogy a korábbi fegyelmezések nem érték el a kellő nevelő hatást.
Az adott esetben a felperes által betöltött munkakör különösen veszélyes jellegére is tekintettel sem az egyéni, sem az általános nevelési célok nem teszik indokolttá a fegyelmi büntetés enyhítését, ellenkezőleg, a hasonló cselekmények elkövetésétől való visszatartást kizárólag a végrehajtásra kerülő elbocsátás fegyelmi büntetés segíti elő. (M. törv. II. 10 315/1984. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére