MK BH 1985/492
MK BH 1985/492
1985.12.01.
Ha a szerződő felek az ipari szövetkezet átalányelszámolásos rendszerben foglalkoztatott részlegének vezetőjével kötött megállapodásban úgy rendelkeztek, hogy a vezetőt a részlegben elvégzett munkáért jótállási kötelezettség terheli, és a jótállásból eredő igényt – a részlegvezető nem teljesítése miatt – az ipari szövetkezet teljesítette, az ipari szövetkezet a megrendelő által érvényesített, jótálláson alapuló igényt a saját teljesítése erejéig – a részleg vezetőjével szemben érvényesítheti [16/1976. (VI. 4.) MT sz. r. 9. § (1) bek.; 26/1981. (IX. 29.) PM–MüM sz. r. 2. § (1) bek.].
A felperes az alperes ipari szövetkezet alkalmazottja volt. Az alperes a felperessel 1983. április 1-jén kötött megállapodásában vállalta, hogy a felperest átalányelszámolásos rendszerben foglalkoztatja, és egyben megbízta az egyik részlegének üzemeltetésével, amit a felperes elvállalt.
A felperes a részlegben 5000 forint vállalkozási díj ellenében elvégezte K. I. Dácia 1300 típusú személygépkocsijának karosszériajavítási munkáit. A megrendelő a felperes által végzett munkák minőségével nem volt megelégedve, és emiatt kifogást emelt. Az alperes helyiségében 1983. május 23-án az alperes két megbízottja és a felperes jelenlétében felvett jegyzőkönyvben előadta, hogy a vállalkozási díj mérséklését kéri. A felperes vállalta, hogy május 28-ig 2000 forintot a megrendelőnek visszafizet, és ezenkívül új sárvédőt ad, vagy annak értékét megfizeti. 1983. május 26-án az alperes belső ellenőre felhívta a felperes figyelmét a vállalt kötelezettség teljesítésére. Az erről szóló jegyzőkönyv szerint a felperes ekkor úgy nyilatkozott, hogy az előzőek szerint vállalt kötelezettségének határidőben eleget tesz.
A felperes az 1983. május 23-án kötött megállapodásban vállalt kötelezettségének nem tett eleget, ezért a megrendelő pert indított az alperes ellen. Az így indult perben hozott jogerős ítéletében a járásbíróság 2654 forint, annak 1983. május 28-tól járó évi 5% kamata és 159 forint perköltség fizetésére kötelezte az alperest.
Ezt követően az alperes 1984. április 2-án határozatot hozott, amelyben a felperest 2890 forint kártérítés fizetésére kötelezte. A határozat ellen – annak hatályon kívül helyezése érdekében – a felperes kérelemmel fordult a szövetkezeti döntőbizottsághoz, amely a kérelmet elutasította.
A döntőbizottság határozata ellen a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Az alperes által követelt összeg megfizetése alóli mentesítését kérte. Előadta, hogy az alperes őt “lelkileg olyan hatásnak tette ki, hogy nem tudott mit tenni, mint a kérdéses iratot aláírni”.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a szövetkezeti döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és a felperest mentesítette az alperes határozatában megjelölt összeg megfizetésének kötelezettsége alól.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint az alperesnek nem volt tudomása arról, hogy a megrendelő gépkocsijának a G. Autójavító Kisvállalatnál utóbb történt kijavítása milyen összeget tett ki, elfogadta a megrendelő által megjelölt összeget. A bíróság a felperes nyilatkozatát a jogról való olyan lemondásnak tekintette, amely a felperes méltányos érdekeivel nyilvánvalóan ellentétben áll, és amelyet a bíróság nem köteles figyelembe venni.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes a részlegben a 26/1981. (IX. 29.) PM–MüM számú rendeletben szabályozott átalányelszámolásos rendszerben foglalkoztatta a felperest. A felhívott rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint az ilyen módon történő foglalkoztatásról a szövetkezeteknek a dolgozóval külön megállapodást kell kötnie. A felek a külön megállapodásuk 11. pontjában úgy rendelkeztek, hogy a felperes köteles a javító-karbantartó szolgáltatások minőségvédelmével kapcsolatban a 16/1976. (VI. 4.) MT számú rendeletben előírtakat megtartani. Ez utóbbi rendelet a jótállási kötelezettségekről rendelkezik, és – egyek között – kimondja azt is, hogy a megrendelő hibásan végzett munka esetén a díj arányos csökkentését is követelheti [felhívott rendelet 9. § (1) bek. a) pont].
Az előzőekből következik, hogy a megrendelővel kötött szerződés hibátlan teljesítéséért elsődlegesen a felperes volt felelős. A felperes a megrendelővel írásban – az alperes közreműködésével – kötött egyezségben vállalta, hogy a megrendelő által érvényesíteni kívánt szavatossági igénynek eleget tesz, e kötelezettségvállalásának azonban nem tett eleget. Ezért a megrendelő kénytelen volt a szavatossági jogát az alperessel szemben, per útján érvényesíteni, és ebben a perben a bíróság az alperest marasztaló határozatot hozott.
Minthogy a felperes a vállalkozási díj csökkentésével kapcsolatos kötelezettségét és annak mértékét elismerte, a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a tartozása nem áll fenn. E körben azonban a munkaügyi bíróság a tényállás nem tisztázta, még a felperesnek sem tett fel e tárgyban kérdést.
Ilyen körülmények között megalapozatlanul mentesítette a munkaügyi bíróság a felperest az alperes követelésének megfizetése alól.
Ha a perben az nyerne bizonyítást – amire a felperes a keresetlevelében utalt –, hogy az alperes őt jogellenes fenyegetéssel kényszerítette az egyezség aláírására, az egyezség érvénytelen, aminek az a következménye, hogy a bizonyítási kötelezettség az alperest terheli. (M. törv. I. 10 314/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás