BK BH 1985/52
BK BH 1985/52
1985.02.01.
A halált okozó ittas járművezetés bűntettének és a halálos közúti baleset gondatlan okozása vétségének elhatárolása [Btk. 187. § (2) bek. b) pont, 188. § (2) bek. c) pont].
A városi bíróság a vádlottat halált okozó járművezetés tiltott átengedésének bűntette miatt 1 év 2 hónapi – börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 2 évre a fuvarozói foglalkozástól eltiltásra ítélte.
Az ítéleti tényállás lényege szerint a vádlott fuvarozó kisiparosként dolgozik, és nála rendszeresen segédkezett a sértett. A vádlott lovas fogatával a TÜZÉP telepről 20 q szenet fuvarozott, rakodója a sértett volt, aki a délelőtt folyamán a TÜZÉP telepen pálinkát fogyasztott, majd a fuvarozás befejezése után a fuvaroztató kínálása alapján bort ivott. Ugyanezen alkalommal bort fogyasztott a vádlott is.
A vádlott és a sértett a rakodás befejezése után kb. 13 óra körüli időben átmentek a helyi kocsmába, és itt tovább italoztak. A vádlott nagyobb mennyiségű rumot, míg a sértett bort fogyasztott. Az elfogyasztott szeszes ital hatására a sértett súlyos fokú, a vádlott közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotába került.
A vádlott felült a sértettel a lovas fogatra, és azzal egy ismerősük házához mentek. A fogatot itt a vádlott megállította, majd még mielőtt bement volna a házba, a fogatot és a lovakat biztosítás nélkül a súlyos ittas állapotban levő, az állatok felügyeletét ellátni képtelen sértettre bízta.
A vádlott legalább fél órát tartózkodott bent, ezalatt tovább italozott. Amikor a vádlott kijött a házból és az utcára ért, látta, hogy a lovas fogat az eredeti helyén áll, a sértett pedig a hajtószárat fogta. Megközelítette a lovas kocsit, amikor kijelentette: “Mehetünk!” Ekkor a lovak – a vádlottnak ezt a kijelentését ismerve – elindultak. A vádlott a jobb oldali ló mellé ment azzal a szándékkal, hogy a lovakat megállítsa, időközben viszont a sértett a hajtószárral akarta a lovakat megtartani.
A bakon tartózkodó, súlyos fokú ittas állapotban levő sértett a lovas fogatról előrezuhanva a lovak közé leesett, és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen meghalt. A lovak az elindulás helyétől 36 méterre álltak meg.
A baleset időpontjában a vádlott 2,19 ezrelékes véralkoholszintnek megfelelő közepes fokú, míg a sértett 3,32 ezrelékes véralkoholszintnek megfelelő súlyos fokú ittas állapotban volt. Ez az ittas állapota rendkívül nagymértékben korlátozta őt a megfelelő helyes védekező magatartás tanúsításában, gyakorlatilag képtelen volt a rábízott fogatolt állatok felügyeletére és azok biztonságos őrzésére.
Az első fokú ítélet szerint a baleset azért következett be, mert a vádlott megszegte a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában és a 62. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.
A városi bíróság a tényállást a tárgyaláson megvizsgált bizonyítékokkal összhangban, megalapozottan állapította meg.
Okszerűen vont következtetést a városi bíróság a vádlott bűnösségére, a cselekmény jogi minősítése azonban téves.
Az elsőfokú bíróság a vádlott részéről a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában, továbbá a 62. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megszegését megállapítva, a cselekményt a Btk. 189. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő halált okozó járművezetés tiltott átengedése bűntettének minősítette.
Tekintettel arra, hogy a törvényi tényállásból kitűnően a Btk. 189. §-a szerinti jogi minősítés a közúti járművek körében csak a gépi meghajtású járművek vezetésének átengedése alapján állapítható meg, ezért a cselekmény ilyen jogi értékelése a lovas fogattal rendelkező, illetve közlekedő vádlott esetében törvénysértő.
A cselekmény helyes jogi minősítéséhez eldöntendő kérdés volt az ügyben, hogy a vádlott egyrészről mint a lovas fogat tulajdonosa és azzal rendelkező személy a cselekmény elkövetésekor a közlekedési szabályok hatálya alatt áll-e, másrészről pedig az, hogyha a közlekedési szabályok megtartására volt köteles, úgy a balesetet megelőzően ő volt-e a fogat hajtója, irányítója, avagy ezt a vezetői tevékenységet átengedte-e a lovas fogaton fenn ülő, súlyos ittas állapotban levő sértettnek.
Miután a vádlott lovas fogata a közlekedési szabályok szerint jármű [KRESZ Függelék II. rész a) pontja], és azzal a vádlott a vádbeli alkalommal közúton közlekedett, így a vádlott a közlekedési szabályok hatálya alatt állt. Ebből folyóan az elbírált cselekmény közlekedési jellegű, miért is vizsgálandó az a közlekedési szabályszegés, amely a bekövetkezett balesettel okozati összefüggésbe hozható.
A tényállásból kitűnően a vádlott az úttesten várakozó lovas fogatot megközelítve észlelte azt, hogy a fogathajtó helyén a sértett ül, kezében a lovak irányítására szolgáló vezető szárakat tartva, mégis olyan kijelentést tett, hogy: “Mehetünk!” A kijelentés megtételekor a vádlottnak számolnia kellett volna azzal, hogy az állatok nélküle fognak elindulni, úgy hogy a jármű irányítását, a hajtói tevékenységet a bakon ülő, ittas állapotban levő, a biztonságos hajtásra képtelen sértettnek kell elvégeznie. Ezáltal a fogat hajtását arra képtelen és alkalmatlan személynek engedte át. Ilyen módon egyrészről megszegte a KRESZ 62. §-a (2) bekezdésének a fogathajtás feltételeire vonatkozó rendelkezéseit, másrészt pedig a KRESZ 4. §-ának (2) bekezdésében foglalt tilalmat, amelynek lényege szerint a jármű vezetése a vezetésre alkalmatlan személy részére nem engedhető át.
A kifejtettekből következően a vádlott a baleset bekövetkeztekor tényleges vezetői (hajtói) tevékenységet nem végzett, így a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének az ittas járművezetést tilalmazó c) pontja megszegése nem is róható a terhére, a cselekménye a Btk. 188. § alapján nem minősíthető.
A vádlott által megszegett közlekedési szabályok oksági összefüggésbe hozhatók a bekövetkezett balesettel, így a vádlott büntetőjogi felelőssége a Btk. 187. §-a alapján állapítható meg. A vádlott tudatában volt annak, hogy a lovas fogaton ülő személy súlyos ittas állapotban van, emiatt a hajtás átengedésekor kellő körültekintéssel, reálisan számolnia kellett volna azzal, hogy a fogat haladása során a sértett a kocsiról leeshet és balesetet szenvedhet. Ezt a körültekintést és figyelmet elmulasztotta, így a közlekedési szabályok megszegésével a sértett halálát gondatlanul előidézte.
Ennek megfelelően a másodfokú bíróság a vádlott cselekményét a Btk. 187. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő halálos közúti baleset gondatlan okozása vétségének minősítette.
A baleset kimenetelében, a halálos eredmény létrejöttében a sértett súlyos fokú ittas állapota is közrejátszott, ugyanis a sértettnek ez az állapota a leesés meggátolására alkalmas védekezési mechanizmust erősen korlátozta. Így a sértett ittas állapota az eredmény tekintetében közreható tényezőként volt értékelendő, amelyet a másodfokú bíróság további enyhítő körülményként vett figyelembe a vádlott javára.
A büntetés kiszabása körében a további bűnösségi körülményeket a városi bíróság ítélete maradéktalanul tartalmazza. A nagyszámú és kiegészített enyhítő körülményekre figyelemmel a vádlottra kiszabott szabadságvesztés mértéke eltúlzott. A fellebbezési bíróság a főbüntetésül alkalmazott szabadságvesztés tartamát 10 hónapra leszállította úgy ítélve meg, hogy ez a büntetés arányban áll a cselekmény tárgyi súlyával, és a bűnösségi körülményekkel.
A büntetés kiszabásánál súlyosítóként jelentkezik a vádlott súlyosan ittas állapota, tekintettel azonban arra, hogy a vádlott viszonylag idősebb életkorú, aki első ízben került összeütközésbe a törvénnyel, s a negligencia formájában jelentkező gondatlanság foka alacsonyabb, ezért a sértetti közrehatást is figyelembe véve, a büntetés célja a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhető. A másodfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtását a Btk. 89. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján 3 évi próbaidőre felfüggesztette.
A másodfokú bíróság nem látott törvényes lehetőséget a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés alkalmazására. A vádlott a bűncselekmény elkövetésekor nem a fuvarozói foglalkozás szabályait szegte meg, cselekménye nem foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésként, hanem közlekedési bűncselekményként nyert értékelést, így mellékbüntetésként csak a járművezetéstől eltiltás alkalmazása jöhetett figyelembe. Tekintettel azonban arra, hogy a vádlott a fogathajtással összefüggésben a közlekedési szabályokat nem tudatos gondatlansággal, hanem hanyagságból, felületességből szegte meg, szabályszegéseinek jellegére figyelemmel nem vált szükségessé az egyébként engedélyhez kötött fogathajtástól való eltiltás.
A másodfokú bíróság a büntetési cél hatékonyabb szolgálata érdekében a megfelelő jövedelemmel és vagyonnal rendelkező vádlottal szemben a Btk. 64. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján 20 000 forint összegben pénzmellékbüntetés kiszabását látta szükségesnek. (Vas Megyei Bíróság Bf. 169/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás