GK BH 1985/68
GK BH 1985/68
1985.02.01.
I. Felfüggesztő feltételhez kötött – irreális tartalmú – szállítási ajánlat a huzamosabb ideje fennálló termelési együttműködési és kereskedelmi kapcsolat megszakításának minősül [Ptk. 206. § (3) bek.].
II. A huzamosabb ideje fennálló termelési együttműködési és kereskedelmi kapcsolat megszakításával kapcsolatos perben a bíróságnak a szállító teljesítési képességét is vizsgálnia kell [Ptk. 206. § (3) bek.].
A felperes az 1982. II. félévi lábbeli termeléséhez szükséges műbőralapanyagokat 1982. március 24. napján rendelte meg a vele huzamosabb ideje szerződéses kapcsolatot tartó I. r. alperestől. Az a megrendelésre csak július 8. napján válaszolt, lényegében a megrendelt műbőrmennyiség szállításától nem zárkózott el, közölte azonban, hogy az importkorlátozásokra tekintettel a műbőröket nem szállítási, hanem csak adásvételi szerződések keretében tudja szállítani. Utalt arra, hogy a közreműködője vele sem hajlandó szállítási szerződést kötni, illetőleg azt azzal a felfüggesztő feltétellel kívánja megkötni, hogy “a szerződés hatálya az 1982. III. negyedéves importengedélyek szállító részére történő kiadását követően áll be”. Ilyen bizonytalansági tényező mellett – kellő gondossággal – szállítási szerződést nem köthet.
A felperes a fenti tényállás alapján az 1982. július 30. napján benyújtott keresetében a Ptk. 206. §-ának (3) bekezdése alapján az 1982. II. félévére a megrendelések szerinti tartalommal szállítási szerződés létrehozását kérte az elsőfokú bíróságtól. Az I. r. alperes az eljárásban ugyancsak keresetet terjesztett elő közreműködője, a II. r. alperes ellen, és közöttük ugyancsak szállítási szerződés létrehozását kérte a II. r. alperes szállítási ajánlata alapján, azzal azonban, hogy az abban szereplő felfüggesztő feltétel nem hatályos. Előadta egyébként, hogy 1982. július 1-jei hatállyal közvetlen importjogot kapott, a felperes részére szükséges anyagok importálására engedélyt is kért, ezt a kérelmét azonban szóban elutasították.
A II. r. alperes védekezése arra irányult, hogy a közismert importkorlátozásokra tekintettel, importengedély nélkül a szállítani kért műbőrök 1982. III. negyedévi szállítására szállítási szerződés alapján nem vállalkozhat, mivel ez a részéről gondatlan szerződéskötést jelentene. Előadta, hogy bár az elsőfokú tárgyalás időpontjában a III. negyed egy része már eltelt, az I. r. alperes által igényelt műbőrök gyártásához szükséges importanyagok (lágyítók, PVC por stb.) beszerzéséhez az importengedélyeket még nem kapta meg, de ezek birtokában is csak hónapok múlva juthat a szükséges alapanyagokhoz. Teljesítési képtelenségére hivatkozott. Vállalta azonban, hogy a beérkező alapanyagokból gyártott műbőröket adásvételi szerződések keretében hajlandó a I. r. alperes, illetőleg a felperes rendelkezésére bocsátani. Előadta ezzel kapcsolatban, hogy 1982. július 15. augusztus 31. között átadott a felperesnek tranzit úton mintegy 128 000 fm műbőr anyagot, gondatlan szerződéskötésre azonban nem kötelezhető.
Az elsőfokú bíróság a felperes és az I. r. alperes között a felperes 1982. március 24-i megrendelésére, az I. r. és a II. r. alperes között pedig a II. r. alperes szerződési ajánlata alapján az 1982. év III. negyedére a szállítási szerződéseket létrehozta, azzal azonban, hogy a II. r. alperes ajánlatában szereplő felfüggesztő tétel nem hatályos. Az ítélet indokolása szerint mind az I. r. alperes, mind a II. r. alperes a huzamosabb ideje fennálló együttműködési és kereskedelmi kapcsolatot szakította meg azzal, hogy az alapanyag-szállítást felfüggesztő feltételhez kötötte, ezért alkalmazható volt a Ptk. 206. §-ának (3) bekezdése. Utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy a felperes által az 1982. II. félévében gyártani kívánt mintegy 5,5 millió pár lábbeli mind a belföldi ellátáshoz, mind az exporttervek teljesítéséhez nélkülözhetetlen, ezért az alapanyagra vonatkozó szerződések létrehozásához fontos népgazdasági érdek fűződik. Rámutatott az elsőfokú bíróság arra is, hogy az alpereseknél adva van a többcsatornás beszerzési lehetőség, emellett az alperesek nem tudták bizonyítani, hogy a műbőrök gyártásához szükséges alapanyagok hiánya miatt az 1982. év III. negyedében a teljesítésre képtelenek lennének. Az importengedélyek hiánya önmagában ugyancsak nem jelenthet teljesítési képtelenséget, ezért az alperesek által megszakított huzamosabb együttműködési kapcsolatokat a bíróság a szállítási szerződések létrehozása útján helyreállította.
Az első fokú ítélet ellen mindkét alperes fellebbezett.
A fellebbezések csak részben alaposak.
A II. r. alperes az I. r. alperessel, az pedig a felperessel a megrendelt S/N Metál anyagra azért nem kívánt szállítási szerződést kötni, mivel ezt a II. r. alperes egyáltalán nem gyártja. A felperesnek a fellebbezési eljárás során tett nyilatkozatából pedig következik, hogy erre az anyagra nincs feltétlenül szüksége, és tudomásul vette azt a körülményt, hogy a tárgyidőszakban ezt az anyagot a II. r. alperes nem gyártja. Ezekre a körülményekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapíthatónak találta erre az anyagra nézve a teljesítési képtelenséget, ezért az első fokú ítéletnek a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján történt részbeni megváltoztatásával, az 1982. III. negyedére a szállítási szerződést erre az anyagra nézve nem hozta létre.
A felek között nem volt vitás, hogy közöttük az elmúlt években rendszeres és tartós együttműködési és kereskedelmi kapcsolat alakult ki. Az elsőfokú bíróság indokoltan helyezkedett arra az álláspontra, hogy mind a II. r. alperes az I. r. alperessel, mind az I. r. alperes a felperessel kialakult ezt a kapcsolatot megszakították azzal, hogy az alperesek a műbőralapanyagokra a szállítási szerződést csak feltételtől függően kívánták megkötni. Nem vitatható ugyanis, hogy a belföldi lábbeli ellátás csak úgy tervezhető, és a megnehezedett exportfeltételekre tekintettel az exportra történő cipőtermelés csak úgy biztosítható, hogy ha a lábbelik gyártásához szükséges alapanyagok kellő időben és hosszabb időtartamra biztosítottak a gyártómű részére. Az eseti adásvételi szerződésekkel való alapanyag-beszerzés a gyártást bizonytalanná, előre nem tervezhetővé teszi, az ilyen esetlegességekkel sem a belföldi ellátás, sem az exporttermelés nem veszélyeztethető. Mindezek a szempontok igazolják, hogy az elsőfokú bíróság indokoltan állapította meg az alperesek irreális feltételtől függő szerződéskötését, ezek a feltételek a huzamosabb ideje fennálló együttműködési kapcsolatok megszakításaként értékelhetők. Ezért megvalósultak a Ptk. 206. §-ának (3) bekezdésében foglalt a szerződések bíróság által történő létrehozásának előfeltételei.
A fentiek értelmében egyébként fontos népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a felperes termeléséhez szükséges műbőranyagok időben rendelkezésre álljanak, de a szállítási szerződésnek a bíróság által történő létrehozása a felek méltányos érdekeivel sem ellentétes. Mindhárom fél érdekében áll ugyanis az, hogy gazdasági kapcsolataik hosszabb időtartamra rendezettek legyenek, az egyik vagy a másik fél szerződésszegését pedig a jogszabályokban meghatározott szankciók – mind preventíve, mind reparatíve – ellensúlyozzák. Ez is nyilvánvalóvá teszi, hogy az adott esetben a Ptk. 206. §-a (3) bekezdésének alkalmazása feltétlenül indokolt.
A Ptk. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltak a szerződéskötési kötelezettség körében mondják ki azt, hogy a bíróságok nem hozhatják létre a szerződést abban az esetben, ha a kötelezett fél a teljesítési képtelenségét bizonyítja. Ez a rendelkezés értelemszerűen vonatkozik a huzamosabb ideje fennálló termelési együttműködési kapcsolatok megszakításának esetére is, mert a Ptk. 206. §-ának (3) bekezdésében megjelölt “a felek méltányos érdekeinek figyelembevételére” vonatkozó, a bíróságok által a szerződés létrehozásakor vizsgálandó szempontba ugyanis a teljesítési képtelenség vizsgálata is beletartozik.
A II. r. alperes a műbőrgyártáshoz szükséges importanyagokra vonatkozó importengedélyek hiányára, a közismert importkorlátozásokra és az ezekből származó alapanyag-ellátási nehézségekre hivatkozva kérte a teljesítési képtelenség megállapítását. A II. r. alperesnek ez a védekezése azonban nem helytálló. A felperes 1982. március 24-i megrendeléséből ugyanis tényként volt megállapítható, hogy az I. r. alperes útján az 1982. II. félévre összesen mintegy 456 000 m2 műbőrt rendelt a II. r. alperestől, ez pedig kb. 321 000 fm mennyiséget tett ki. A Legfelsőbb Bíróságnak az 1982. III. negyedre vonatkozóan el kellett bírálnia az alperesek teljesítési képességét. A fellebbezések tárgyát tehát 160 000 fm műbőr képezte. Tényként volt viszont megállapítható, hogy a II. r. alperes a raktárkészleteiből történt gyártással és tranzitszállításokkal már 1982. július 15. és augusztus 31. között mintegy 128 000 fm műbőrt leszállított a felperesnek. Ez pedig önmagában bizonyíték arra, hogy a bíróság által létrehozott szerződés teljesítésére a II. r. alperes – ebből következően pedig az I. r. alperes – nem volt képtelen. E szállítási szerződések létrehozását tehát a teljesítési képtelenség nem akadályozta.
Helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy az alperesek a kétségtelenül fennálló importanyag-beszerzési nehézségek miatt esetleg bekövetkező szállítási késedelmek tekintetében a szerződésszegésüket az ellenük indított perben kimenthetik. Az alapanyag-ellátásban mutatkozó nehézségek tehát nem minősíthetők olyan, a felek méltányos érdekeibe ütköző körülményeknek, amelyek kizárnák azt, hogy a bíróság a Ptk. 206. §-ának (3) bekezdése alapján a szállítási szerződést a felek között létrehozhassa.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet – az említett S/N Metál anyagra vonatkozó rendelkezés kivételével – a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 31 195/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás