GK BH 1985/74
GK BH 1985/74
1985.02.01.
Magánszemély megbízásából fuvaroztatott küldemény késedelmes átvétele esetén a fuvarozó csak a magánszemélyekre vonatkozó díjtételek szerinti fekbért számíthatja fel a címzett szállítmányozó gazdálkodó szervezettel szemben [Ptk. 513. § (2) bek., 521. § (3) bek.].
Az alperes nemzetközi fuvarlevéllel 1979 augusztusában darabáruként 1 db fénymásológépet szállított külföldről Budapest Józsefváros rendeltetési állomásra a szállítmányozó felperes részére, ahová a küldemény szeptember 4-én érkezett meg. A felperes értesítette a beavatkozó magánszemélyt a küldemény megérkezéséről, a vámáru-nyilatkozatot aláíratta, és a szükséges okmányokat azzal adta át, hogy a küldeményt a Józsefvárosi pályaudvaron váltsa ki. A beavatkozó 1979. szeptember 14-én megjelent a küldemény átvétele végett. Az alperes a küldemény átadását megelőzően 1979. szeptember 7-től 13-ig eltelt 7 napra 21 Ft fekbért számított fel. Ezt az összeget a beavatkozó kifizette, s ennek ellenben a vasút a küldeményt ki akarta szolgáltatni. A vámkezelés során azonban a vámhivatal megállapította, hogy a fénymásológép a családi igényeket meghaladó árucikk, ezért azt fel kell ajánlani megvételre a magyar államnak. A beavatkozó a sikertelen fellebbezés után a gépet a magyar államnak megvételre fel is ajánlotta. Ezen eljárás alatt 1980. március 3-ig a fénymásológépet a Józsefvárosi pályaudvaron tárolták. Ezután az alperes 1980. március 22-én 15 212 Ft, később 700 további Ft fekbért emelt le a felperes egyszámlájáról.
A felperes a keresetében 15 212 Ft és 700 Ft s ennek kamata visszafizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy az alperes jogtalanul számított fel fekbért, és emelte le a perbeli összegeket, mert a VÁSZ 47. cikkének 14. §-a szerint hatósági kezelés tartama alatt a küldemény elvitelének a határideje szünetel. Egyébként amennyiben egyáltalán fekbért kellene fizetni, az a beavatkozót terhelné, mivel az 7 napra már kifizette a vele szemben felszámított 21 Ft fekbért. Ezzel lényegében az alperes elismerte, hogy a közte és a felperes között a perbeli fuvarozással kapcsolatos jogviszony megszűnt.
Az alperes azzal védekezett, hogy a fekbért jogszerűen számította fel, mivel a küldeményt a felperes átvette. A VÁSZ 47. cikkének 8. §-a értelmében a hatósági kezelés mint költségmentesítő tényező a kirakási határidő szünetelését eredményezi. A perbeni árut már kirakták, ezért a szünetelés már szóba sem jöhetett. A hatósági kezelést egyébként is az átvevő késleltette az eredménytelen fellebbezésével, de a felperesnek, illetve a megbízójának ettől függetlenül is tudnia kellett, hogy a perbeli árut csak előzetes vámhatósági engedély alapján hozhatja be. A bíróság felhívására az alperes bejelentette, hogy a beavatkozóval szemben a perbeli időre összesen 562 Ft fekbért számíthatott volna fel.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 15 350 Ft-ot és ennek kamatát, és az ezt meghaladó felperesi keresetet elutasította. Az ítéletét azzal indokolta, hogy a vámhatósági fellebbezési eljárás nem tekinthető olyan hatósági kezelésnek, amely a küldemény átvételi határidejének a szünetelését eredményezné, ezért a perbeli idő fekbérköteles. Megállapította azonban azt is, hogy az alperes a beavatkozó szemben 1980. szeptember 14-én 7 napra fekbért szabott ki. Ezzel az alperes elismerte, hogy a küldemény átvevője a beavatkozó. Ezért az alperes a beavatkozóval szemben csak a magánszemélyekre megállapítható fekbér felszámítására volt jogosult. Ez pedig 562 Ft, ezért az elsőfokú bíróság a 15 912 Ft-ból levonta az 562 Ft-ot és a különbözet visszafizetésére kötelezte az alperest.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Tagadta, hogy a küldemény átvevőjének a beavatkozót kellene tekinteni. Álláspontja szerint a küldemény átvevője a felperes volt, ezért a kereset elutasítását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A szállítmányozási szerződés az ügyviteli jogviszonyok közé tartozik, a megbízási jellegű szerződéseknek, közelebbről a megbízáson alapuló bizományi szerződésnek az a nevesített válfaja, amelynek tárgya a fuvarozási szerződés kötése. Ezt a rendszertani szempontot juttatja kifejezésre a Ptk. 521. §-ának (3) bekezdése, amely szerint amennyiben e fejezetből más nem következik, a szállítmányozó szerződéseire és más jogcselekményeire a bizomány, a küldemény kezelésére, megóvására és továbbítására pedig a fuvarozás szabályait kell megfelelően alkalmazni és a Ptk. 513. §-ának (2) bekezdése, amely viszont azt mondja ki, hogy a bizományra – e fejezet eltérő rendelkezései hiányában – a megbízás szabályait kell alkalmazni.
Mindezek előrebocsátására azért volt szükség, mert a szállítmányozói tevékenységet – legalábbis nemzetközi viszonylatban – elvileg és gyakorlatilag csak gazdálkodó szervezet láthat el, megbízásokat azonban magánszemélyek is adhatnak még nemzetközi viszonylatban is. Ez utóbbi esetben pedig az ügylet és a megbízás szerinti ügyvitel nem azonosítható a gazdálkodó szervezetek közti viszonyokkal, mert a szállítmányozó gazdálkodó szervezet ugyan, de magánszemély érdekében jár el.
A perbeli ügy anyagából kitűnően a vasút felügyeleti szervei a fekbér összegét illetően kétféle díjtétel alkalmazását rendelték el attól függően, hogy gazdálkodó szervezet vagy magánszemély a kötelezett. Ilyenformán a fekbér számításának módját a perbeli esetben is a magánfuvaroztatói kapcsolatok alapján kellett meghatározni úgy, ahogy azt a rendeltetési állomás eredetileg tette.
Nincs jelentősége annak, hogy a beavatkozó – amennyiben a fénymásológépet birtokba vehette volna – esetleg azt értékesíti. Az ilyen eshetőlegességnek ugyanis a fuvarjog szerint nincs jelentősége.
A fent kifejtett indoka alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 31 063/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás